Szóval... Nyolcadikban évfolyamszinten elmentünk egy hangversenyre. Már a helyünkön ültünk, a zenészek hangoltak, a lámpa fel volt kapcsolva, én pedig nézelődtem. Egyszercsak észrevettem valamit a velünk szemben lévő fal felső részén. Szóltam az egyik barátnőmnek, hogy nézze, de ő nem látta, úgyhogy felálltam és kinyújtott karral odamutattam.
Ezzel nem lett volna baj, ha nem kinyújtott ujjakkal teszem meg. Ja. Akkoriban mindenre kinyújtott ujjakkal mutattam, mert az egyik ismerősöm azt mondta, hogy ha csak mutatóujjal mutatunk valamire, akkor igazából 3 ujjal magunkra mutatunk, míg az adott tárgyra csak eggyel.
Amint eljutott a tudatomig, hogy ez mennyire félreérthető, gyorsan leültem, és elkezdtem imádkozni azért, hogy a körülöttem levő pár száz emberből, egy se vegye észre. De nem volt ekkora szerencsém. Hátulról az igazgató megkocogtatta a vállamat, és megkérdezte, hogy tudom-e, mit jelent, amit mutattam. Én erre teljesen őszintén megráztam a fejem, mire azt a parancsot adta, hogy gondolkodjak el rajta.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Fun fact: A náci karlendítés üdvözlési és tisztelgési kézmozdulat volt.
ESTÁS LEYENDO
......(?)
Humor.....(?) 2. kötet! Az életem során elhangzott (számomra) vicces, rövid szövegeket írom le.....ki tudja lehet, csak egy fejezet lesz, vagy csak 3 évente rakok ki új részt.... ...Jó olvasást! :) Ui: Ezek mind megtörténtek! [(Hm. Milyen egyedi leírás...
