Pixelekbe zárva

Lenni vagy ne lenni?

Hideg csapta meg az arcomat. Résnyire nyitottam szemeimet, hogy lássam, mi történik. Alonso nyitotta ki a sátor bejáratát, úgy látszik, hamarabb felébredt. Álmosan körbenéztem. A sátorban voltam egy padlizsán színű hálózsákba csomagolva, és próbáltam azt minnél halkabban kinyitni, hogy belebújjak a cipőmbe. Kiléptem a sátorból, s nagy meglepetésemre ott ült a tűzrakó helynél Alonso, kis fémbögréket szorongatott. Az egyikbe töltött valami gőzölgő italt, majd letette maga mellé, hogy a másikba is töltsön. Addig ott álltam a sátor előtt magamról tudomást sem véve, így figyeltem, majd erőt véve magamon elindultam felé. Alonso hátrafordult.
-Jó reggelt, kisasszony! Milyen volt az éjszaka? -Szólt érdeklődően.
-Helló! Jól köszi-préseltem ki nehezen ezt a kis választ.
Leültem mellé, majd kezembe nyomta az egyik kis bögrét. Sötétbarna, forró kávéval volt tele. Jól esett a melege ebben a reggeli hidegben. Belekortyoltam óvatosan, de szinte megégettem a számat.
-Szóval kisasszony- törte meg az idillt Alonso - meddig szeretnél Jorvikon maradni? Maradhatsz nálunk, ameddig csak kedved tartja.
-Jó, akkor pár napot maradok. -válaszoltam elvörösödve.
-Ahogy akarod - biccentett fejével, és a szemembe nézett mosolyogva- ma túrázhatunk egyet ha szeretnél.
Üldögéltünk, miközben ittuk a kávét, volt egy kis időm szemügyre venni. Járőr kalapja most nem fedte barna haját, és valami melegítő felső volt rajta egy farmerral. A reggeli köd lassan felszállt,s megpillantottam Dél-pata félszigetét. Alig vártam, hogy felfedezzem.