Útmenti meglepetés

324 22 4
                                    

Elindultunk hát, s rátértünk a Régi Jorvik Főútra. Nem sokkal a második kis fahídon való átkelés után szólt Alonso, hogy álljak meg az út szélén. Miután mellém ért, mutatóujjával kissé Dél-pata felé, kissé előre mutatott. Huncutan mosolygott.
-Mi az? - Kérdeztem hitetlenkedve, azt hittem, egy prank áldozata lettem.
-Kövess! - Mondta egy kacsintás kíséretében. Egy viszonylag keskeny ösvényen közlekedtünk a nyílt óceán és a hegység egyik kisebb domborulata közt. Zsákutca. Egy családi ház alapterületű tisztáshoz értünk. Állt rajta egy aranyos sátor, mellette tűzrakóhely.
-Hű. - Mondtam elbűvölve. Hatalmas vigyorral az arcomon fordultam "túravezetőmhöz", jelezve, hogy tetszik ez a kis hely.
-Az igazat megvallva Valedale félnapi lovaglásra van Dundulltól, de egy kicsit meg szeretnélek ismerni, mielőtt.. - tartott egy kis szünetet - ...itthagynád Jorvikot. Valószínűleg Elizabeth tudná rögtön, hogyan vihet vissza a világodba, és így nem beszélhetnénk nyugott körülmények között. - Fejezte be mondandóját a mistfalli fiú. Elpirult. Elfordította a fejét és próbálta leplezni zavarát.
-Olyan aranyos - mondtam magamban - talán lesz valami.

to be continued

Pixelekbe zárvaTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang