BnHA × Reader

Disappointed! (Kirishima × Reader)

Sötét este, amikor zuhog az eső, de te csak nyugodtan sétáltál az utcán. Nem volt képességed. Nem voltál miatta szomorű, mert így legalább haszontalan vagy és nincs értelme a halálodnak.
Hát hogy is lenne? Nincs képességed, akkor egyenlő vagy egy bogárral. Sőt! Egy bogár többet ér nálad, nem?
Kiértél az utcából és egyenesen a híd korlátjához sétáltál. Az alattad csobogó vízet nézted. Arra gondoltál, hogy úgy elsodorna akár csak egy pihe könnyű madártollat.
Hirtelen hangokra lettél figyelmes. Mintha valakit éppen vertek volna. Nyöszörgött és valami folyamatosan puffant. Végül egy őrült kacajt hallottál. Gondoltad, hogy ujjabb gonosztevők akik megöltek egy átlagos embert.
Alkarjaid megtámasztottad a széles korláton és feljebb húztad magadat, kissé előrébb hajoltál, hogy beláss a híd alá, és Bingo!
Egy veled egyidős zöld hajú srác éppen az egyik szemét osztálytársadat verte. Mellette egy vörős hajú srác állt, lehunyt szemekkel hallgatott. Ajkait féloldalas mosolyra huzta. Vörös ingje kissé ki volt gombolva.
Elpirulva kukkoltad a vöröskét amig hirtelen nem találkozott a tekintetetek.
Utánna a meglepett arcára egy gonosz vigyor ült ki. Zavartan fordítottad el a fejed, és szapora léptekkel indultál el a híd lábához vezető lépcső felé. A tornacipőd gumis talpa csak úgy csattogott a vízes betonon. Néha kisebb-nagyobb pocsolyába bele lépve.
Lefelé néha-néha megcsusztál a lépcsőn, végül sikeresen visszanyerted az egyensúlyod. Vigyorogva és csurom vizesen értél le a lépcsőn. Halkabb léptekkel kezdted megközeliteni a két fiút, és a pöcsfej osztálytársad.
Végül még a kanyarban megálltál. Ott már fedett voltál az eső ellen. Picit szaggatottan vetted a levegőt és egy lépés után szíved hevesen vert. Gyomrod összeszükült és izgatott lettél.
Kiléptél a kanyarból és megláttad az osztálytársad pépé vert képét. A zöld hajú srác rád nézett. Egy pimasz vigyorral az arcán indult el feléd, de osztálytársad beleszólt.

-A képsesség nélküli kiscsaj! - kacagott miközben szájából ömlött a vér. - Na mi van? Eddig bátor voltál? Vagy mist, hogy tudják, hogy nincs képességed fêlsz tőlük? - vigyorgott.

-Te komolyan nem tudod mikor képe befogni a pofád?! - üvöltött rá a zöld hajú az osztalytátsadra. - Annyira szánalmas vagy... Van képességed és egy képesség nélküli pépé vert. - röhögött majd feléd fordult.
Összébb huztad magadat és ijedten néztél a srácra. Neki sincs képessége mint neked. Picit reménykedtél abban, hogy nem fog bántani, és igazad is lett.
-Midoriya Izuku. - nyujtotta feléd a véres, kesztűs kezét. - Áh, bocs! - vette le a kesztyűt.

-É-én (Teljes név) vagyok. - fogadtad el a kezét.

(Kedvenc/sz) színű ruhád teljesen átázott. Picit már dideregtél amit Izuku észre is vett. Hátra nézett a vörös hajúra aki mosolyogva figyelte az össze vert osztálytársad.
Picit később nektek szentelte a figyelmét és amint rád nézett, levette az oldaltáskát és kutatni kezdett benne. Végül egy pulcsit vett elő amit a hátadra terített.

-Kirishima Eijiro. Örülök a találkozásnak (Név)-chan! - vigyorgott rád. - Ismered ezt a seggfejet? - mutatott a pépé vert srácra amire bólintottál. - Nagyszerű! És tudod, valamit el vett tőlünk ami a miénk. - lépett hozzád közelebb. - Tudom, hogy sokszor próbált rád mászni ez a köcsög! De... - tűrt a füled mögé egy (H/sz) színű tincsed. - Én azt szeretném, ha elvennéd tőle azt ami a miénk. - átkarolta a derekad és ajkaidra forrt. - Mert tudom, hogy gyűlölöd őt! - suttogta ajkaidra majd újra rájuk tapadt.

Végül elengedett és derekadnál fogva közelebb tolt a srác felé, aki meg volt kötözve. Remegő kézzel kezdtél el nyulni a srác zsebéhez és végül egy szert huztál ki belőle. Az üvegcse amiben volt néhol véres.
Furcsán nézted az üveget végül Izuku kezébe adtad. A mögötted lévő lekötözött srác peddig perverz vigyorral nézett téged. Hiszen a ruhád nem volt valami hosszú és vastag, így mivel ez az anyag elázott még jobban lehetett látni gyönyörű és "sexy" alakod.
Ezt Kirishima is észrevette. Ha tehette volna már ott a magáévá tett volna téged. De ott Izuku előtt nem tehette. Hirtelen a srác körül eloldodott a kötél és magához ölelt. Lefogott mire te ficánkolni kezdtél, és Kirishima tamadásba akkart lendülni de Izuku lefogta.
Vigyorogva nézett rád és a srácra. Már remegtél és ahogy a srác lefogta a kezeid és csókolgatni kezdte a nyakad és szemeidből folyni kezdtek a könnyek.
Aztán a srác ledermett. Amikor kinyitottad a szemeid Izuku a földön ült és mosolyogva csoválta a fejét.
Kirishima éppen mögötted folytotta meg a srácot. Majd a hideg és dermett kezek leestek rólad. Helyére ujjak kerültek, és melegek, az előzőnél nagyobbak.

-Izuku, ez gonosz volt! - vigyorgott rá Kirishima miközben a válladra tette a fejét. - Mihez kezdtem volna, ha az a srác... Bele gondolni is rossz! - nevetett. - A lényeg, hogy ő mostantól az enyém. Kész. Vége. Érted édesem? - suttogta a füledbe.