BnHA × Reader

Karácsonyi ajándék ( Midoriya × Reader )

(Név) álmában egy havas tájon állt. Nem volt rajta kívül senki, és semmi. Mindent a gyönyörű hó lepett el.
Szíve helyére rakta a kezét, így érezte a heves szívverését. Hirtelen a hó ropogására lett figyelmes és egy zöld buksira a sok fehér közt. Egyenesen Midoriya futott a lány felé, és valamit tartott a pulcsiban. Mikor a fiú odaért a lányhoz egy hatalmas mosollyal szólalt meg.

-Meg van a szívem! - vigyorgott. A hidegben látszott a lehellete. - Bár... - eltűnt a mosolya. - Be van fagyva és nincs mivel felmelegíteni. - szomorodott el a fiú, és leengedte a kezét maga mellé. - Nincs itt rajtunk kívül senki. - a jégbe fagyott szívet hangos hó ropogással nyelte el a föld. - Nincs aki szeressen. Nincs itt Ochako.

(Névben) ekkor realizálodott minden. Ő most álmodik Izukuval akibe szerelmes, de mivel a fiú a legjobb barátnőjét, Ochakot szereti befagyott a szíve mert nincs itt.
Midoriya nagyot puffant a hóba egy fehér polóba. Lassan már a teste is átfagyott.
(Név) peddig lehajolt a fiú szívéhez. Fájt beismernie, hogy bizony ő nem tudja a fiú szívét megmelengetni. Ő csak egy barát semmi több.

-Szeretlek Midoriya. - nyögte ki a lány. - Még ha ez egy álom is. Tudom, hogy a valóságban Ochakot szereted. Megértelek. Ez az álom peddig nem fejeződhet be boldogan. - vette ki a lány a saját szívét és a fiú szívének helyére rakta. - De te már egy viszonzott szerelemben élsz. Viszlát szerelmem! - csókolta meg a fiút.

Reggel amikor felébredt rögtön az ablakhoz szaladt (Név). Bizony tél volt, már a hó is leesett. Ma van az utolsó hetük a téli szünet előtt, és az osztályból mindenkinek csinált valami ajándékot.

Lerobogott a lépcsőn, in máron az iskola egyenruhájában. Felkapta a zsákot és végig futva az utcán már be is ért az iskolájába. Egyenesen a teremig meg sem állt ahol az ajtót egy nagyobb lökéssel ki is nyitotta és ledobta a zsákot.
Mindenki döbbenten figyelte a lányt. Nem számítottak erre. Momoval kezdte az ajándékozást, aztán adott Todorokinak, Ochakonak, Kirisimának és a többieknek. Végül csak Midoriya maradt akinek egy nagyobb dobozt adott a kezébe.
Nehezére esett nem elsírnia magát a lánynak. Leült a helyére, mire mindenki kivéve Midoriyat a lány körégyűltek.

Eközben Midoriya kinyitotta az ajándékát. Először egy kis csokor fagyöngy akadt a kezében egy cetlivel;
Kedves Izuku!
Szeretném, ha ez a kis fagyöngy segítene a szerelmed megkérésében.
A fiú halkan kuncugott, majd kivett egy szívecske alakú képkeretet amiben aranyos képek foglaltak helyet róla és (Névről). A következő ajándék is egy hasonló képkeret volt, úgyan így több képpel, de itt már hárman voltak. Ochako, Izuku és (Név). Egyik pillanatban még hárman ölelik egymást majd Ochako megpuszilja Midoriyat ami a fiúnak tetszik, és a harmadik személy először nevet a képen. A harmadik képen viszont már (Név) nem nevet. Szomorúan néz a barna hajú lanyra és Izukura akik nevetve ölelik egymást. A negyedik képen peddig mar csak Ochako és Izuku van amint a lány megcsókolja a fiút.
Amikor ezek a képek készültek négyen voltak vásárolni. Bakugou, Ochako, Midoriya és (Név). Bakugou vígasztalta a lányt, és segített neki eltűntetni a sírás nyomait.
Eszébe jutott az az eset Midoriyanak, és hogy (Név) azóta nem is nagyon beszél a fiúval, csak ha Ochako is ott van. Ez pedig fájt a fiúnak.
Végül egy levél volt a kezében.

Kedves Izukum!

Ideje megtudnod, hogy miért nem beszélek veled! Tudod amikor a karácsonyhoz mentünk négyen vásárolni nagyon boldog voltam. Tudtam, hogy veled lehetek majd, de akkot reggel Ochako elmondta mit érez irántad, de Bakugou iránt is azt érzi. Viszont én tudtam, hogy Ochakonak nagyobb esélye van nálad mint nekem, ezért is adtam oda a képeket amiket csináltunk.
Amikor ezt olvasod, el sem tudod hinni mennyire nehéz, hogy ne sírjam el magam. Szeretlek, de én csak egy barát vagyok neked és (egy könnycsep elmosta a levél alsó részét).

De én szeretlek, még ha te engem nem is úgy.
Boldog karácsonyt Izukum!❤

Akkor ismert fel mindent a fiú. Elnézett a lány írányában aki már sírt, és a többiek ijedten vígasztalják. Eszébe jutottak azok az emlékek amikor a lányt tanulmányozta, hogy mennyire lenyügözte az odaadása, a kedvessége; az hogy mindig boldog. De már nem az. És ő volt az aki ezt a gyönyörű lányt összetörte.
Ránézett Ochakora aki éppen Bakugout ölelgeti, és rájött arra, hogy Ochako igazán Bakugout szereti csak kellett neki egy kis idő. Az nem fájt neki ahogy Bakugout és Ochakot nézte, de ahogy ránézett (Névre) akin csak úgy patakokban folytak le a könnyek összeszorult a szíve. Már távolabb mentek a síró lánytól. Midoriya pedig rájött kit is szeret valójában. Zsebre rakta a fagyöngyöt és lerakta a székre az ajándékait.
Nagy léptekkel indult meg a lány felé amit a többiek nem vettek észre. Denki gyorsan felállította (Nevet) hogy megmossa az arcát. A többiek pedig futottak utánnuk.
Izuku leült a lány helyére és a levélre gondolt ami ott lapult a zsebében. Ő is írt egyet a lánynak, úgyan az még baráti volt, de már akkor is tudta, hogy érez valamit a lány iránt. Persze vett még egy ajándékot a lánynak, de azt még a táskajában tartotta.
Végül vissza tért az osztály és mikor Ochako leakarta ültetni barátnőjét a helyére meglepetten tapasztalta, hogy az bizony foglalt.
Izuku kinyitotta a lány felé a kezét, de ő csak ismét sírásban tört ki.
A zöld hajú megráztaa fejét, majd egy mosollyal az arcán nézett fel a lányra aki továbbá is sírt, és a fiú a kezét úgyan úgy tartotta.

-(Nevem). - becézgetett téged, ahogy te is őt a leveledben. - Add csak ide a kezedet. - megtetted. - És most! - belehúzott az ölébe vele szembe. - Mond csak el nekem, hogy mit írtál ide! - mutatott kedvesen a lapon lévő elmosódásra. A lány megrázta a fejét és most már lassan bögőtt. A többiek pedid meglepetten nézték a jelenetet, kivéve Bakugout és Ochakot. - Akkor csak súgd meg nekem. - a lány közelebb hajolt a fiú füléhez és reszketeg hangon elkezdte.

-Azt írtam oda, hogy; és örökké szeretni foglak, csak nem megyek oda hozzád, nem ölellek meg. És ha nem bírom akkor életemet feladom... - suttogta a lány, majd elhajolva a fiútól ismét sírnk kezdett.

Feldolgozta, hogy a lány már lassan feladta az életét, mert ő nem "szereti".

-Akkor most én jövök! - ölelte át Izuku a lany derekát. - Boldog karacsonyt nekünk, drága (Nevem)! És köszönöm a fagyöngyöt. Akkor most használni is fogom! - a lány a sírától alig hallotta a fiú szavait, így nagyon megijedt mikor Izuku megcsókolta.

A többiek éjeneztek, és Izuku a csók közben Bakugou kezébe dobta a fagyöngyöt, végül vissza tért szerelme ajkainak ostromolásához.

-Szeretlek (Név). Csak rá kellett volna előbb jönnöm. - sóhajtott a fiú.

-Jobb később mint soha Izukum! - kuncogott a lány, és a fiú fejét átölelve élvezte a helyzetet.