BnHA × Reader

Páciens (Izuku×Reader)

Izuku fiatal létére remek orvos... Vagy mi is? Nem tudod pontosan.
Annyit tudsz, hogy ma találkozni fogtok, és segít neked újra lábra állni.
Egy autó balesetet szenvedtél és mindened volt a tánc és az akrobatika, de ha nem tudsz járni nem is tudsz majd semmit sem csinálni. Bár így sem fogsz majd akrobatikázni, hiszen egy vascső van a lábadban.
De szerencsédre járni megtanulhatsz, csak nem volt a kórházban szabad ember erre a feladatra, így egy fiatal hallgatót küldtek be hozzád. A nevén kivül nem tudsz róla semmit.

-Szia! - lépett be egy zöld hajú és zöld szemű srác. - Midoriya vagyok, és én fogok neked segíteni járni! - mosolygott rád.

A baleseted óta sosem mosolyogtál, de ő eltudta a saját kis mosolyával elérni, hogy vele együtt mosolyogj.
Segített átszállni a kerekesszékbe és elkezdett téged tolni a folyóson. Bementetek az ajtón ahol egy barana hajú lány ölelte meg a zöld hajút. Picit rosszul érezted magadat. Soha sem voltál még részese egy viszonzott szerelemnek.
Most is egy picit tetszett Midoriya. De most, hogy végre segít járni és itt volt a "szerelme" így már nem is gondoltál arra, hogy egy picit is viszonzott lesz a szerelme.
Amig ők picit beszéltek rólad, addig te elgurultál(XD) a járó korlátok végéhez, és a lábadra erősített fixekkel egy mély levegőt vettél. Megfogtad a korlátokat és felhúztad magad. Kezeid és lábaid hasonlóan kezdted el mizgatni mire mindenki megleődve figyelt téged. A mély csendre Ochako és Midoriya is felfigyelt.
Mikor látták, hogy mindjárt a végén vagy Izuku abban a pillanatban eléd állt és tart karokkal várt. Hiába tudtad, hogy ott van neki Ochako te még is megakartad ölelni, így gyorsitottál a tempon.
A korlátok végénél voltatok, amikor a rossz lábad megcsúszott, de Izuku elkapott. Felvett mennyasszony pózba él elvitt a székedig. Egy hatalmas vigyorral kezdtett el írni egy lapra.
Végül arra lettél figyelmes, hogy Ochako egy szőke srácot tol be. A sracérgesnek tűnt és egyenesen hozzád tolta a barna hajú lány.

-Ő itt Bakugou a páciensem és a szerelmem! - mosolygott rád Ochako.

Kezet ráztatok a sráccal majd Izuku vissza tért hozzád. Már vártad, hogy vissza visz a szobadba, de helyette kimentetek a szabadba. Kint voltatok a kertben és a büfé részhez tolt téged.
Kiemelt a székedből és egy kényelmes bőr üllőalkalmatosságra rakott téged. Hozott neked és magának is egy-egy epres fehér csokis tortát mellé még eperteát.

-Nos. - kezdett bele a zöld hajú. - Arra gondoltam, hogy holnap is kijövünk. Tetszik az elszántságod, és a küzdésed azért hogy járj. Mindent megteszek azért, hogy segítsek neked. Rendben?

-Rendben!

Így teltek a napok és a hetek, és végül már lassan tehettél néhány lépést mankóval és anélkül. Izuku kapott még egy pácienst rajtad kivül aki szint úgy lany volt mint te.
És volt, hogy látványosan flörtölt a sráccal. Volt, hogy eljátszotta jobban szüksége van a fiú segítségére mint neked. Néha volt olyan, hogy Izuku nem tudott neked sedíteni, mert a királykisasszony keresztbe tett neked. Így kerültél át Ochakohoz, Bakugou mellé. Eleinte nem nagyon voltatok jóba végül olyanok letettek mint két testvér.

Eltelt a két hónap és minden egyéb nélkül jártál. Lassan Bakugou is odaért ahoz, hogy naponta többször sétálhasson a mankóval és mivel ő is ott volt neked, te is ott leszel neki.
Segítettél Ochakonak és az orvosokkal is kialakítottál egy kis kapcsolatot. Végül veled egykorúaknak segítettél úgy ahogyan neked Ochako.

Ma is, mint a többi napon helyetesítettél, mikor is egy igen ismerős lányt láttál a fehér ágyon.
Ő volt az aki elsajátította Izukut akivel nagyon régóta nem beszéltél.

-Lám lám. Téged küldtek? - nézett rád gúnyos mosollyal. - Miért nincs is itt Izuku?

-Egy órát késik, ha tudni akkarod. Egyébként is! Nem fogom hallgatni a nyekergésed, szóval most szépen sgítek átszállni a kerekesszékbe és megvárjuk Izukut! - mondtad élesen a szemeibe, majd áttetted a székbe.