Soukoku •BEFEJEZETT• {Dazai x Chuuya}

2. rész

Chuuya és Dazai egymás mellett baktatva léptek ki az utcára és  indultak el kijelölt helyükre. Az említett helyszín egy raktárépületekkel teli helyet jelölt.

Az alacsony férfi még mindig duzzogott társa pofátlan színjátéka miatt és nem volt hajlandó hozzászólni. Dazai számára viszont ez még nem volt elég, olajat akart önteni a tűzre.

-Ma szerintem megint elmegyek Odasakuval a bárba~ -válaszul nem kapott semmit- Talán megint elmaradok egész estig, ha Odasaki meghív~

-Ki az a beteg ember, aki hajlandó rád pénzt költeni?! -jött az ingerült válasz Chuuyától- Amúgy meg, ne számíts arra, hogy ma is eljátszom azt, hogy elkezdem írni a te jelentésedet is!

Időközben elérték a kijelölt helyüket. Chuuya nekidőlt a falnak és rágyújtott egy cigaretta csikkre. Dazai sóvárogva figyelte a férfi ajkait, ahogy közéjük helyezi a nikotin rudat. Mikor ráeszmélt, hogy megint bámulja társát lesütötte szemeit, mielőtt a másik észrevehetné őt.

-Szarházi. -jelentette ki Chuuya, miközben kifújta a füstöt-

Dazai nem reagált semmit, tudta, hogy most épp Chuuya annyira szidja őt, hogy a fejébe már nem is fér a sok gondolat. Barna szemeit viszont ezúttal megint társára szegezte. Most nem csak száját, egész alakját nézte. Valami miatt alig tudott ellenállni annak az érzésnek, hogy ne ragadja meg Chuuyát és nyomja ajkait az övéinek.

Chuuya mozgást észlelhetett az egyik irányból, az egyik raktárban, ugyanis elindult neki balra.

-Mit csinálsz? -kérdezte őt Dazai enyhén előre dőlve-

-A dolgom. -válaszolt egyszerűen- Te addig maradj csak itt és álmodozz Odasaku társoságáról.

-Kegyetlen vagy, Chuuya-kun~! -felelte Dazai duzzogva- Már nem is vagy rám mérges, ugye?

-Azt hiszed? -fordult hátra Chuuya egy hideg tekintettel-

-Hajjaj~ Chuuya-kun megfog ütni! -egy pillanatnyi csendet tartott- Felérsz te egyáltalán?

-Rohadék! -Chuuya keze már lendült volna, mikor lépteket hallott az előbbi irányból, egy raktálból jött a hang- Lelépnek! -azzal Chuuya a hang irányába futott-

-Te tehetsz róla~ Túl hangos voltál! -az alacsonytól erre nem érkezett válasz. Dazai ajkaira mosoly ült- Nos, ha van eszük, akkor többen jöttek és ketté váltak, a drága látogatóink. -elindult az ellenkező irányba, hogy segíthessen partnerének-

Chuuya időközben szembetalálkozott az egyik emberrel, aki betolakodott a Dokk Maffia területére. Nem tellett sok időbe, mire az illető a földön találta magát, hála a vörös képességének.

A másik oldalon Dazai a frászt hozta szegény menekülőre, akit emiatt felettébb könnyű volt elkapni.

Az újonnan elkapott foglyokat Mori parancsára bezárták. Innentől nem az ő gondjuk.

Viszont az igen, hogy Mori meghívta őket irodájába, ahol is meg kell erőltetnie magát Chuuyának, hogy ne essen neki Dazainak, ha piszkálni fogja.

A közös vacsorájuk időpontja estére volt tehető, akkora, mikor Dazai Odasaku boldogítását tervezte. Ez kicsit zavarta Dazait, aminek hangot is adott.

-De miért kell nekem is jönni~? Hülyeség! Lekellett mondanom a találkozóm Odasaku-kunnal~ Chuuya, csinálj valamit~

-Miért én?! Amúgy is, örülnöd kéne, hogy a főnök meghívott magához, nem pedig nyavajogni!

-Dehát úgy is az lesz, mint mindig: benyitunk, épp Elise-chant öltözteti, vacsora közben? Épp Elise-channal szórakozik. Ennyi~ Igazán ismerhetnéd már őt, Chuuya-kun~! -tette hozzá Dazai gúnyolódva-

-Egyszer az életben olyan nehéz lenne befogni a szád?

- Folyton azt mondod nekem, hogy fogjam be a szám... Fogd be te nekem, ha ennyire zavarlak!

-Ez most engedély volt arra, hogy kitépjem a nyelved?

-Nos, a nyelvemmel csinálhatsz dolgokat, de nem úgy, hanem egy kicsit másképp~!

Pár pillanat múlva, mire Chuuyának leesett, hogy mit is ért ezalatt Dazai, elfordult és morgott egyet az orra alatt.