Soukoku •BEFEJEZETT• {Dazai x Chuuya}

4. rész

Másnap Chuuya felkelt az ágyából és nekiállt készülődni az aznap esti rajtaütésre, amivel tegnap Mori bízta meg őt és partnerét. A készülődés mondjuk nem állt sok dologból, talán eggyel több kést vett magához, mint általában.

Kiment szobájából a folyosóra, ahol meglátta Dazait Odasaku társaságában.

-Szevasz, pöcsfej! -szólt oda neki, de válaszul Dazaitól nem kapott semmit- Hé! -erre viszont a fiatal férfi már elfordult az ő irányába -

Dazai és Odasaku Chuuya felé néztek, aki jó pár méter távolságra volt tőlük.

-Bocsesz, nem hallottalak~ Úgy tűnik ilyen magasra már nem jön fel a hangod. -piszkálóan elvigyorodott egy pillanatra-

-Rohadj meg! Mellesleg, nem kéne valami stratégiát megbeszélnünk az estével kapcsolatban?

Dazai elgondolkodott a válaszán egy rövid időre. -Most épp Odasakuval beszélgetek, ha nem látnád, majd u- -az említett férfi félbeszakítota-

-Dazai, nem szükséges előrébb helyezned engem a feladataidnál. Menj, és beszélj csak Chuuya-kunnal. -a barna a mutató ujját Odasaku szájához emelte-

-Ssshhhh~ Odasaku-kun. Ma megígértem neked, hogy együtt lógunk, nem igaz? -mondta gyerekesen- Így is lesz! Chuuya és a főnök feladata ráér. Gyerünk! -azzal elfordult és tovább haladt abba az irányba, amerre eredetileg tartottak barátjával-

Odasaku a fejét rázta - Sajnálom, Chuuya-kun. -mondta az alacsony férfinak, aki még mindig eléggé távol állt és a fogait csikorgatta-

-Neked nem kell bocsánat kérned. -nyögte ki- Üzenem annak a rohadéknak, hogy szét fogom tépni! - és elviharzott az ellentétes irányba-

Dazai és Odasaku a Lupin bárban ültek, egymás mellett a bárpultnál. Dazai halkan dúdorászott és a lábait lóbálta, míg Odasaku értetlenül figyelte.

-Nem értelek. -törte meg végül a csendett-

-Hm? Ezt hogy értsem? -kérdezett vissza Dazai, miközben abba hagyta a lábai szabálytalan lóbálását- Mit nen értesz rajtam?

-Hogy miért viselkedsz így azzal a gyerekkel, Chuuya-kunnal. Most is, például egy eléggé fontos témát akart volna megvitatni veled, de te könnyű szerrel kijelentetted, hogy neked ez semmit sem jelent. Nyilván neki sincs ínyére, hogy veled kell dolgoznia, legalább könnyítsd meg a dolgát annyival, hogy normálisan viselkedsz vele szemben.

-Szerintem normális, ahogy vele viselkedek. -válaszolt röviden és tömören Dazai-

-Egyáltalán miért pont így viselkedsz vele?

-Egek, Odasaku-kun te tényleg vak vagy.

-Ugyan miért? Te is tudod, hogy nem szokásom mások magánéletében túrkálni. -tette hozzá kiegészítésül-

-Mert szeretem.

-Hogy mit csinálsz?

-Szeretem. -mondta ki újra Dazai, úgy mintha semmiség lenne- Tán nem szabadna?

-Most rengeteg kérdés merült fel bennem a témával kapcsolatban...

Chuuya a kikötő egyik korlátjára támaszkodva figyelte az elhaladó hajókat. A cigaretta az ujjai közt volt ugyan, de alig-alig szívott belőle valamit.

Dazaion járt az esze.

Egyszerűen nem sikerül soha teljesen kiigazódnia rajta, pedig már jó pár éve ismerik egymást. Bár, a hozzáfűződő érzéseit legalább ennyire nem érti. Mikor társával van, mindenét elönti az ideg és legszívesebben ott helyben agyonverné. Azonban, mikor Dazai mással van, azt akarja, hogy vele legyen és emiatt akarja agyonütni.

Nos, lényegében mind a két érzés miatt, amit az egy-egy szituáció kelt, meg akarja verni, de teljesen más okok miatt.

Chuuya összeráncolta a szemöldökét, a szájához emelte a cigarettát és idegesen ráharapott.

Mégis mi ez az érzés? Még sosem érzett más emberrel kapcsolatban ilyet, és felettébb zavarja, hogy nem tudja, mit kéne kezdenie a helyzettel.

-Rég beszéltünk, Chuuya-san. -szólalt meg mellőle egy rekedt hang-

-Akutagawa? -kérdezte kicsit meglepetten Chuuya- Mit akarsz?

-Frusztráltnak tűnt. Illetve nem találom Dazai-sant.

-Valahogy sejtettem a második indokott. -jegyezte meg, majd sóhajtott-

-Megkérdezhetem, hogy mi a baj?

-Dazai, mi más lenne. Ellentétben veled, én ki nem állhatom.

- Való igaz. Hallottam Mori-santól, hogy ma este rajta ütnek majd Dazai-sannal az egyik bandán. Meg van már a terv?

-Nincs, hála a kicsi Dazainak. Közölte, hogy neki most fontosabb dolgai vannak. Mint például a piálás Odasakuval.

-Mostanában elég sok időt töltenek együtt, azok ketten.

Chuuya alig láthatóan rándult egyet a belé áramló idegtől. -Ja.

-Mindenesetre, Chuuya-san. Nem tudná megmondani, hol találom Dazai-sant? A képességem fejlődött és szeretném neki megmutatni.

-Hogy megint a szart is kiverje belőled? Gratulálok.

-Szeretném elnyerni az elismerését, ezt Ön is tudja, Chuuya-san. -a vörös észrevette, hogy beszélgető partnere milyen szinten hangzik komolynak és elszántnak, mire lágyan elmosolyodott-

-Tudom, hol van. Mivel nekem is dolgom van vele, veled megyek. Aztán, ha esetleg kékre verne, akkor nyugodtan szólj, megkapja a magáét!

-Köszönöm, Chuuya-san, de nincs szügségem mások védelmére, elég erős vagyok magam is.

-Hogyne-hogyne. -megveregedte a fiú vállát- Na, gyere!