Soukoku •BEFEJEZETT• {Dazai x Chuuya}

6. rész

Chuuya megszeppenve nézett, hol Dazaira, hol a padlóra pár másodpercig.

-Hülye vagy? -kérdezte vissza végül, de hangjában hallani lehetett, hogy enyhén zavarban van- Baszok rá, hogy kivel beszélsz!

-Dehát, pont most közölted, hogy veled törődjek, mert te is itt vagy. -érvelt a magas férfi gyerekes hangsúllyal- Nos?

A vörös alig láthatóan hátra lépett egy kicsit. Fejben átkozta magát, hogy ilyen hamar hagyta, hogy Dazai ráleljen arra a témára, amiről fogalma sincs.

Miért idegesíti, mikor vele van? Miért idegesíti őt mégjobban az, hogyha a férfi mással van? Féltékenység? Nem, az nem lehet. Ha tényleg az lenne, alapjában véve nem zavarná, ha társa vele van. Amúgy is... Miért lenne féltékeny? Utálja Dazai Osamut minden egyes porcikájával.

És most mégis szótlanul állt, a padlót nézve, miközben Dazai a válaszát várta.

Mondani akart valamit, de ebben a témában még saját magának sem képes ésszerű érveket, tényeket mondani, nem hogy neki.

Ökölbe szorult a keze.

A kínos csendet a másik három nem szakította meg. Akutagawa tiszteletben tartotta Dazai beszélgetését, míg Ango és Odasaku tudták, hogy most csak Dazai akar megszólalni.

Végül a csöndet Dazai törte meg egy lágy mosollyal az ajkain.

-Szerintem hagyjuk a témát. -egy eléggé fájdalmas sóhaj hagyta el ajkait-

Oda és Ango tudták, hogy valami eltört a barátjukban, ha mást nem, megrepedt.

-Elmegyek edzeni Akutagawával a szokásos helyre, aztán beszélek veled az esti programról. Így megfelel? -hangja teljesen különbözött a megszokottól-

-J-jó. -még Chuuya sem tudod igazán semmit se mondani-

Dazai felállt a székből, majd kiment a bárból, egy kínos légkört hagyva maga után. Nem telt sokba, míg Akutagawa is távozott, Dazai után ment.

-Ez mégis mi a fészkes fene volt? -kérdezte  végül Chuuya- Mi a baja?

Ango és Odasaku egymásra néztek, jól megakarták gondolni a válaszukat.

-Maradjunk annyiban, -kezdte Oda- hogy ez a beszélgetés nem esett neki jól... Bizonyos okok miatt...

-Nem esett jól neki? Ő volt az, aki kínos szituációba hozott engem, a fenébe is! Én lehetnék megsértve, nem ő! -tiltakozott Chuuya-

-Szerintem, inkább az a baja, hogy nem voltál elég őszinte. -mondta Ango a hozzá illő nyugodt hangsúllyal-

-Őszinte? Mégis mi van veletek?! Azt hittem, csak Dazai az, aki furcsán viselkedik velem, de látom tévedtem. Mi a franc ütött mind a hármotokba?

-Mint mondtam, ha őszintén elmondod az előbb elhangzott kérdésére a válaszod, akkor mindent megértesz. -Ango megigazította szemüvegét-

-Ti tudtok valamit, amit én nem... -morogta Chuuya- Bánom is! Itt hagylak titeket!

Miután Chuuya trappolva távozott a bárból, Oda és Ango a pult felé fordultak.

-Talán túl sokat mondtuk a témával kapcsolatban. -törte meg a köztük lévő csendet az idősebb, aki épp a pohárban lévő jéggel játszott-

Ango jókedvűen elmosolyodott - Amilyen félnótás az a kettő, sosem lesz semmi köztük.

Chuuya még idegesebb volt, mint mielőtt elment a Lupinba. Tudta, egyszerűen érezte, hogy nem lesz semmi jó abban, ha ő odamegy. Belerúgott a lába előtt heverő kavicsba, ami átgurult az út túloldalára.

-Hülye Dazai! -szidta partnerét- Amúgy is, kinek kell a társasága, nekem biztos nem!

-Milyen kegyetlen vagy, Chuuya~

-Dazai?!

Az említett férfi az egyik sikátorból lépett ki az üres utcára, ahol Chuuya volt.

-Már végeztél is Akutagawával?

-Uhm. Lehet, hogy fejlődött, de még mindig nem tudja rendesen kezelni az erejét. És te? Mijáratban vagy?

Ne viselkedj úgy, mintha az előbb nem is beszéltünk volna!

-Semmi. Sétálok. -ekkor Chuuyának eszébe jutott, amit Ango mondtott neki. Lehet, hogy a lehető legkevésbé akart őszinte lenni ebben a témában Dazaijal, de nem bírja ki, ha a férfi nem tér vissza régi önmagához a lehető legrövidebb időn belül- N-Nem tudom...

-Mit nem tudsz?

-Hogy...Hogy... -nehezebb volt kimondani, mint gondolta. Érezte, hogy izzadság cseppek gyűlnek arcán, ami talán kicsit fel is melegedett- Hogy f-féltékeny vagyok-e vagy sem... Nem tudom eldönteni.