Yixing bajban volt. A kajak-kenusok nyári tábora már javában folyt, amikor érkezett a hívás, hogy sürgősen ki kéne segítenie egy rendezvényen. Edzőként nem hagyhatta csak úgy felügyelet nélkül a fiúkat, főleg nem azt a három bajkeverőt. Arról nem is beszélve, hogy az edzéstervet követni kellene a távolléte alatt is, és biztos volt benne, ha nem tartja a szemét valaki rajtuk, akkor ott elszabadul a pokol. Hiába voltak mind a hárman képzett, majdhogynem profi sportolók, a linkeskedésben is ugyanúgy jeleskedtek.
Gyorsan kellett találnia valakit, aki megfelelő a feladatra. Szinte automatikusan ugrott be egy név, akinél talán keresve sem találhatott volna jobbat. A mobilja után nyúlt és tárcsázott.
❇❇❇❇❇
A város betonrengetege után mindig is nagy változás volt ez a tábor Chanyeol számára. A faházakat sűrű rengeteg vette körül, és bármerre nézett, minden csupa zöld volt. Esténként a folyó zúgása eleinte ébren tartotta, de egy idő után megszokta, sőt. Otthon azon kapta magát, hogy a hang nélkül nem is tud elaludni.
A folyó, ami a tábor mellett egy 200 méterre húzódott, széles, viszonylag mély vizű volt, lassú sodrással, és a csónakháztól számítva legalább fél kilométerig egyenes vonalban folyt. Tökéletes hely volt az olyan kajakosoknak, mint Chanyeol.
Ezért is volt itt. Idén is.
A maga 22 évével már veteránnak számított a táborban. Emlékezett arra a napra, amikor 16 évesen először volt itt. A magassága már akkor is átlagon felüli volt, és a hirtelen növés miatt aránytalanul vékony is lett. A pubertáskorban lévő fiúk mozgáskoordinációs zavaráról nem is beszélve. Ezért hát nem csoda, hogy hamarosan mindenki csak "létraként" kezdte el emlegetni a bot-alkata és darabos mozgása miatt.
Chanyeol mosolyogva idézte vissza régi énjét, aki a sok új arctól kissé megszeppenve pakolta le táskáját abba a négyágyas szobába, ahova most is került. Szerencsére már nyoma sem volt a kamaszkori ügyetlenségének, és a kajakozásnak köszönhetően a karján is szép kis izomkötegek feszültek.
Pakolászását az ajtó nyikordulása szakította félbe, amin egy nyúlánk alak lépett be, fekete sportsortban és kék ujjatlanban, nyakában egy törülközővel. A fiú új szobatársával szembesülve megtorpant az ajtóban, és legalább olyan meglepett arcot vágott, mint Chanyeol maga.
- Azt hittem már nem is jössz - vigyorodott el a fiú, majd levette a nyakából a törülközőt és rácsapott vele egyet Chanyeolra.
- Te csak azt szeretted volna, nem igaz, Sehun? Több esélyed lett volna megnyerni a szezonvégi versenyt - dobta neki Chanyeol a papucsát, ami eltalálta a fiú mellkasát.
- Au! - dörzsölte meg a találat helyét Sehun - Valld be, hogy féltél velem versenyre kelni!
- Csak egy kis előnyt adtam neked, remélem ez alatt a két hét alatt sikerült legalább Jongin szintjét megközelítened - kekeckedett Chanyeol, mire Sehun fájdalmat színlelt.
- Hohó, ez övön aluli volt! Különben is, te is tudod, hogy itt Jongin az, akinek tepernie kell az én szintemhez - szegte fel a fejét dacosan Sehun. Egy pár másodpercig komoly farkasszemet néztek egymással, majd mindkettejükből kitört a nevetés. Az igazság az volt, hogy mindhárom fiú közel azonos szinten állt, éppen ezért folyamatos versengés folyt köztük a legjobb címéért.
- Szóval szobatársak leszünk? Yixing ezt nem gondolta át elég alaposan - vetett Chanyeol egy nem sok jót sejtető vigyort Sehun felé, mire a másik fiú felkuncogott.
- Szerintem ezt nem Yixing-hyung intézte - dobta le magát a másik emeletes ágy felső részére. Még mielőtt Chanyeol megkérdezhette volna, hogy mit ért ez alatt, egy harmadik alak csörtetett be a kis szobába, kisebb vízözönt hagyva maga után.
