- Baekhyun-ah. Baekhyun!
- Mhng.
- Kelj fel, te álomszuszék! - nevetett fel Yixing, ahogy a fiú a másik oldalára fordulva próbálta meg kizárni a hangokat, a kezével még a férfi felé is nyúlt, hogy elhesegesse.
- Lassan indulnom kell, és neked is fel kéne már kelned, az órád már háromszor csengett.
- Hmmng - nyöszörgött még egyet Baekhyun, mire Yixing felsóhajtott. Mi lesz így akkor, ha nem lesz itt, hogy fölkeltse?
- Na gyere - ragadta meg a karjánál és az egyik lábánál fogva, kihúzta a paplan alól, majd a még félálomban lévő fiút elkezdte pörgetni maga körül.
- Áááá! - kiáltott fel Baekhyun, ahogy kipattant a szeme és vészesen közel találta magát a padlóhoz.
- Hyung! Tegyél le! - kapálózott, de a férfi csak nevetve tovább pörgette. Amikor már mindketten elszédültek, Yixing letette a földre a fiút és dülöngélve a kisasztalnak támaszkodott.
- Uh, hányingerem lett - csukta be a szemét, mert még mindig forgott körülötte a világ.
- Szerinted miért kértem, hogy tegyél le? - nyögte Baekhyun a padlón kiterülve. Soha többet ilyen reggelt.
Mikor már nem akarta ő sem kiadni magából a tegnap esti vacsoráját, lassan föltápászkodott a földről és immár éberen fordult Yixing felé, aki szintén összeszedte magát.
- Mit is mondtál?
- Csak annyit, hogy indulok - biccentett az ajtóban álló bőröndje irányába Yixing. Baekhyun követte a tekintetével, és a férfi indulásra kész állapota láttán kissé megereszkedett a válla.
- Na, ne legyél ennyire elkenődve! És ne biggyeszd így le a szádat, még bűntudatom lesz - nézett rá szomorúan Yixing.
- Különben meg nem meghalni megyek, ne áraszd itt magadból a depressziós hullámokat.
- Haha, nagyon vicces - tápászkodott fel a földről Baekhyun, majd Yixinghez sétált, hogy kikísérje. Csak a papucsába bújt bele, úgy követte a férfit az autójához.
- Ezzel meg is volnánk - csukta be a csomagtartót Yixing, majd Baekhyunhoz fordult és egy búcsúölelésbe vonta a még mindig rossz hangulatban lévő fiút.
- Ne aggódj, minden rendben lesz. Nincs kiskorú a táborban, mindenki felelősségteljes felnőtt ember, és te vagy a lehető legszuperebb helyettes. Ráadásul 0-24-ben elérhető leszek, csak most, csak neked - mintha csak a gondolataiban olvasott volna, mert Baekhyunnak pont ezekre a szavakra volt szüksége.
- Kösz, Hyung - nevetett fel Baekhyun.
- Vigyázz magadra!
- Te is! És jó utat - bontakozott ki az ölelésből Baekhyun. Yixing még utoljára felborzolta a haját, majd beült az autóba. A kerekek csikorogtak a kavicson, és még mielőtt eltűnt volna szem elől az erdei úton, dudált kettőt a fiúnak, aki válaszul integetett.
A kocsi befordult a sarkon, és Baekhyun egyedül maradt.
Ahogy állt ott a poros úton, hirtelen magányosnak érezte magát, hiába nyüzsgölődött már a táborozók java része. Amiről viszont eszébe jutott, hogy már a folyónál kéne lennie, hogy előkészítse az aznapi gyakorlatot.
Azonban ahogy fordult volna, hogy visszamenjen a házba, úgy akadt meg a tekintete valakin. Az a valaki pedig őt nézte.
- Jó reggelt! - köszönt egy kis habozás után. Chanyeol tetőtől talpig végigmérte, majd válaszra sem méltatva folytatta útját az ebédlő felé. Hát igen, mire is számítottam?
- Ah, jó reggelt, Hyung! - köszönt Kai, aki nem sokkal ezután érkezett. Baekhyun már szólásra nyitotta a száját, amikor a fiatalabb közbevágott.
- Szép pizsama - jegyezte meg vigyorogva, majd elsietett.
Baekhyun csak ekkor jött rá, hogy még mindig az alvós ruhájában áll a tábor közepén, ráadásul most égette be magát a három legproblémásabb fiú közül kettő előtt. Ez a reggel már nem is lehetne rosszabb.
- 'Reggelt!
Baekhyun felkapta a fejét az ismerős hang hallatán, és az előtte álló Sehunra nézett. A faarcú fiú tekintete lassan a pizsamájára siklott.
Háromból három: Pipa.
- J-Jó reggelt! - köszönt vissza. Szuper, még dadogok is.
- Reggelizni mész? - próbálta elterelni a figyelmet magáról, és úgy tenni, mintha semmi kínos nem lenne a helyzetben.
- Aha. Megvárlak, amíg átöltözöl - dugta zsebre a kezét Sehun.
- Menj csak nélkülem, kicsit viharban vagyok. De köszönöm - mosolyodott el a fiú gesztusán.
- Nem is vagy éhes?
- Kibírom - vont vállat Baekhyun.
- Hozzak neked valamit? - ajánlotta fel hirtelen. Baekhyun csak hitetlenkedve megrázta a fejét, de a mellkasát jóleső érzés töltötte el.
- Nem utálnod kellene engem? - nevetett fel halkan, mire Sehun szemöldöke megemelkedett egy kissé.
- Miért is?
- Hát tudod, amiért úgy eltűntem... És Chanyeol miatt is.
- Nem haragszom - válaszolt egyszerűen, mire Baekhyunon volt a sor, hogy meglepődjön.
- Nem? Hogyhogy nem?
- Tudok kínaiul - nézett Baekhyunra jelentőségteljesen, aki a tekintete alatt egyszerre érzett zavart és szégyent.
- Oh - ennyit bírt csak kinyögni válaszul.
- És Jongin is elszólta magát. Kettőnkön kívül viszont más nem tudja - tette hozzá gyorsan Sehun, ahogy Baekhyun sápadni kezdett.
- És Chanyeol? Az ő oldalán kellene állnod, a barátod - nyögte ki végül Baekhyun.
- Ahogyan te is a barátom vagy, Hyung. És én itt nem oldalakat látok, csak egy hatalmas félreértést. El kéne neki mondanod.
- Nem akarom - hajtotta le a fejét Baekhyun. Tudta, hogy önzés az, amit csinál, mégsem bírta rávenni magát arra, hogy beszéljen Chanyeollal.
- Egy év után nem hiszem hogy bármin is javítana, ha most hirtelen elé állnék.
Egy kis ideig csendben álltak, mindketten a saját gondolataikba merülve.
- Talán meglepődnél, Hyung. Sosem lehet tudni.
