- Köszönöm még egyszer, hogy segítettél. Kicsit megijedtem - nevetett fel halkan Baekhyun, próbálva elütni a dolog komolyságát, de Sehun nem éppen volt rá vevő.
- Mégis mit akartál csinálni? - Baekhyun arcáról lehervadt az a halvány mosoly is, amit addig ráerőltetett.
- Csak bele akartam lógatni a lábam a vízbe - sóhajtott egyet. Ez a helyzet ennél kínosabb már nem is lehetne. Miért is kell pont neki magyarázkodnia? Nem ő itt a hyung kettejük közül?
- Hát elég veszélyesre sikeredett - fonta karba kezeit Sehun. Baekhyun nem is érthetett volna egyet jobban. Szerencse, hogy ott volt Sehun.
- Tényleg, mit kerestél te a dokknál? - kapta fel a fejét Baekhyun, hogy a fiatalabbra nézzen. Sehun csak vállat vont.
- Reggelizni sem reggeliztél, és nem úgy tűnt, hogy ebédelni is fogsz, szóval vittem neked egy szendvicset.
- Oh, ez kedves tőled.
- Tudom. Bár kell keresned valami mást ebédre, mert nem hiszem, hogy ehető állapotban maradt.
- Hát akkor irány a konyha - állt fel Baekhyun az ágyról, ahová Sehun ültette le. A fiatalabb fürkésző tekintete alatt hangosan felsóhajtott.
- Hidd el, tényleg nincs semmi bajom. Lehet hogy egy kicsit remegett a térdem, amikor ideértünk, de nézd! Már meg sem rezdülök! - tárta szét a karjait, és a lába felé mutatott.
- Mondjuk... Azt hiszem, nem ártana előbb szereznem egy pár cipőt - jegyezte meg mosolyogva csupasz lábfejeit szemlélve.
- És én még azt hittem, elég nagy aszkéta vagy ahhoz, hogy mezítláb setálj a kavicsos úton - mosolyodott el Sehun is végre. Baekhyun halkan felnevetett a fiatalabb megjegyzésén, majd belebújt egy papucsba. Ebben a pillanatban kivágódott a kabin ajtaja, és egy frusztrált Jongin robbant be rajta.
- BAEKHYUN!
Sehun és Baekhyun összerezzent, majd értetlenül egymásra néztek. Kai az ajtófélfának támaszkodva, lihegve kémlelte körbe a kis helyiséget. Amint megállapodott a tekintete Baekhyunon, egy hatalmas sóhaj hagyta el a száját.
- Jézusom, a szívbajt hoztad rám! - mondta, majd csípőre tett kézzel, kissé előre dőlve próbálta rendszerezni a légzését.
- Ezt mi is elmondhatnánk. Mégis mi történt? - tette fel a kérdést Baekhyun.
- Azt hitte, belefulladtál a folyóba - jelent meg Kai mögött egy negyedik alak. Chanyeol karba font kézzel, fejcsóválva nyugtázta, hogy igaza volt. - Persze mondtam neki, hogy ez nem túl valószínű szcenárió, de nem hitt nekem. Különben is, nem hallottam még olyan kajak-kenusról, aki nem tud úszni.
Kai szemforgatva egyenesedett fel, majd összetalálkozott a tekintetük Baekhyunéval. A pótedző halványan elmosolyodott, amit Kai viszonzott.
- Szóval... csak itt fogunk állni, és nézzük egymást? Vagy mehetek a dolgomra is? - tárta szét a karját Chanyeol.
- Azok ott az én cipőim? - nézett Baekhyun a fiú kezében lógó edzőcipőkre. Chanyeol követte a tekintetét, és mint aki elfelejtette, hogy mit tart a kezében, úgy meredt a cipőkre, majd egy könnyed mozdulattal a padlóra ejtette őket.
- Talán még kelleni fognak - mormogta, majd szó nélkül otthagyta őket.
A hármójuk közül leghamarabb Sehun reagált, aki gyorsan elköszönt, és Chanyeol után sietett.
- Tényleg aggódtam miattad. Minden rendben? - lépett közelebb a pótedzőhöz Kai, majd megölelte.
- Igen. Sajnálom, hogy megijesztettelek - viszonozta az ölelést Baekhyun.
- Ugyan már, hyung. Én vagyok itt az egyetlen, akinek bocsánatot kellene kérnie a titkolózásért.
- Nini, erről nem tehetsz. Másrészt pedig mindkettőnknek jobb, ha nem tudják, milyen kapcsolatban állunk, szóval ne állítsd be úgy, mintha kényszerítenél - bokszolt gyengéden a vállába Baekhyun, majd a bejárat felé vette az irányt, ahol a cipői hevertek.
- Még a zoknijaid is összeszedte - jegyezte meg Kai a fiút nézve, majd közelebb lépett, és összeborzolta a haját.
- Nini! - adott hangot Baekhyun nemtetszésének, de a fiú nevetése mosolyt csalt az ő arcára is.
A zoknik ott voltak a cipőben. Talán Sehunnak igaza volt, és mégsem olyan rossz a helyzet, mint azt először hitte.
