~marvel és a többi~

Bucky Barnes×Reader

Ééééés helló-helló
everyone ismét,
meghoztam(közkívánatra) végül először a Bucky oneshotot, remélem tetszeni fog, nagyon igyekeztem hozni a karaktert, nem tudom, mennyire sikerült,
De ezután a rettenetesen rövid bevezető után jöjjön is a story:)))
A következő rész főszereplője akkor Póki lesz;)
Byeeee, enjoy;)
Emma

(T/N) - a te neved
(F/N) - férjed neve
(Gy/N) - gyereked neve(fiú)

I don't want to see you anymore-
Nem akarlak látni többé

Bucky zihált.
Testének minden pontját a fájdalom töltötte ki. Fáradt volt, éhes, és kimerült, de nem volt mese, menekülnie kellett. Miután otthagyta Stevet a folyó partján, kifacsarva ruháiból a vizet az egyetlen ember keresésére indult, aki most segíthetett neki.
Biztonságos helyre kellett kerülnie. Most, azonnal.

Emlékeit előkotorva már tudta is, hova kell mennie. Remélte, hogy a lány még ott lakik, ahol régen. Ez volt az egyetlen esélye a túlélésre.

...

Egy gyerekkel nehéz. Főleg, ha az a gyerek éppen 8 éves, éppen a lábadra csimpaszkodik, és már nem három kiló, mint kiskorában-állapítottad meg fáradtan, amint a fiadat próbáltad felvonszolni az emeleti lakásba, másik karodon a bevásárlószatyorral, hátadon az iskolatáskával.

-Deeeee Anyuuuuu - bömbölte (Gy/N) - én dínós kártyát akarok!!! - követelte a kártyacsomagot, amit nem vettél meg neki a boltban.
5 dolcsi-5 kártya! Kész rablás-ráztad a fejed.

-Ne csináld ezt, (Gy/N) - kérlelted, és húztad fel őt a lépcsőkön.
Sose nyúltál egy ujjal sem a gyerekhez, de most nagyon viszketett a tenyered. Óh, csak fejezze már be-fohászkodtál az égiekhez.

-Deeee Anyuuuuu - sírta, és itt betelt a pohár.

-Elég volt kisfiam! - rántottad magad elé szigorúan - Nincs több hiszti, és nem veszek dínós kártyát! Anya most nagyon fáradt, kérlek, légy rám egy kicsit tekintettel - rimánkodtál, mire ő kisírt szemmel, durcásan bólintott, és te hálásan csókot leheltél a buksijára.

-Köszönöm, édesem. Mit kérsz vacsorára? - terelted a témát.

-Dínós husit! - kiáltott fel boldogan (Gy/N), és előre felszaladt az ajtótokhoz.

Nagyot sóhajtva kifújtad a levegőt, megtörölted izzadó homlokod, és megragadtad a nehéz szatyrot, mely még plusz két emeletig boldogított téged.

A fiad most éppen a dínós korszakában volt - dínós ágynemű, dínós matrica, dínós pulcsi, dínós kártya...

Csalódottan vágtad le a lakáskulcsot a konyhapultra, ahol a férjed üzenete várt:

"(T/N) bébi, elmentünk a haverokkal meccset nézni. Este jövök, légy jó:)

(F/N)"

Már megint nincs itthon. Vagy dolgozik, vagy iszik. Borzalom. Hiába próbálod kihúzni a családod a szegénységből, pluszmunkát vállalsz, takarítasz, ő valahogy mindig visszarúgja.

Mégsem válhatsz el... Nem.
(Gy/N) azt nem bírná elviselni. És kell a pénz, meg a lakás. Te egyedül nem bírsz eltartani egy gyereket.

Az egyetlen, ami (F/N)-nek megmaradt, az ez a hely-néztél körbe a kis, emeleti lakásban.
Pedig valaha gazdag, jóképű fiú volt... Ezért is szerettél belé.