SCARY LOVE //H.S//

21

-Hiányoztál nekünk!-ölelt meg anyu annyira szorosan,hogy azt hittem megfojt.
-Nekem is ti,csak kérlek ne fojts meg.-nevettem fel.
-Bocsánat kicsim.-mosolyodott el.Rengeteget beszéltem velük és már nagyon várom,hogy a szünetbe haza mehessek.
Az egész hétvégét egymással töltöttük.
Aztán ott tartottam,hogy újra suli és mennem kell.
Az álmaim mostanában egyre rosszabbak lettek és már féltem a fáktól is,pedig ők nem ártottak.De valahogy most kezdett eluralkodni az ami történt.
Nem tudtam kiben bízhatok és kiben nem.Egyszerűen csak...csak féltem.
Az óráimon csak próbáltam mindenen túl lenni,nem volt semmihez sem kedvem.
A szünetben meg ki akartam menni,csak akartam.
Mivel olyan emberekbe ütköztem akikbe nem kellett volna.
Amikor megláttam a három sráct azt hittem mentem elájulok,a félelem eluralkodott a testemben és remegni kezdtem.
-Na nézzenek oda kibe futottunk bele.-kezdtek röhögni.
Meg sem szólaltam csak próbáltam el tűnni,de nem sikerült.
-Na hova mész?-fogta meg az egyik a karom.
-Hagyjatok békén!-löktem le magamról kicsit hangosabban így néhányan oda kaptak de nem sokáig mert nem érdekelte őket.
-Jaj de kinyílt a csipád.-lökött a falnak az egyik.-Tudod,hogy mi volt legutóbb,most se úszod meg.Az emlékek ismét a fejemre száguldoztak és a fájdalmak is.A minden azonnal kijött és alig kaptam levegőt.A fejem eltompult ahogy a hangok is.Alig láttam valamit csak éreztem ahogy a földre csúszok...csak Harry arcát láttam ahogy engem bámul és vége....
~
-Em jól vagy?-hallottam meg Even hangját.
-Uhum.-néztem lassan rá.-Mi történt?
-Elájultál...mert...
-Tudom.Ne is mondd.
-Harry mikor meglátott azonnal ide hozott,mindjárt jön az ápoló.Azt mondta,hogy ha rosszul leszel kórházba kell menni.
-A suli doki intézkedik.-kuncogtam és felültem.-Harry hol van?
-Ja...öm....
-Even!
-Khm hát izé...-vártam a választ de csak annyit mondott,hogy az Egyetem előtt mire azonnal felpattantam és Evennel a nyomomba mentem ki.
-Jaaa elintézte őket egész szépen.-motyogta én meg csak néztem a fiút aki felénk közeledik vérző kézzel.
-Mért nem mondtad?-állt meg előttem.
-Mert nem tudtam elmondani.-suttogtam nehezen.
-Mindegy...egyszer mindenki megkapja a büntetését,ahogy most is.-suttogta idegesen.Sosem láttam ennyire mérgesnek.A szemei feketén csillogtak és így egészen ijesztő volt...én meg jelenleg mindenkitől a félelmet éreztem.
-Emilia jöjjön be,előbb ájult el most meg már itt kószál?-jött ki értem a hölgy.
Harryre néztem aki befelé biccentett mire sóhaj kíséretében de megindultam.
Megnézték a vérnyomásomat aztán a Kollégiumba küldtek,hogy pihengessek.
Csak a fejemből néztem ki,Even elmesélte,hogy igazából Harry rohadtul szét verte azt a pár fiút és,hogy konkrétan majdnem megölte azt aki kitalálta ezt az egészet.
De engem ez nem rémített meg,elgondolkodtatott.Miért tette ezt?Harry miért verte meg őket?Mert velem ezt tették?Vagy mert csak megsajnált?
Nehéz megadni a választ a kérdésre,de az ajtón kopogtattak én meg elindultam kinyitni.
-Szia.-lepődtem meg.Harry állt ott engem kémlelve.
-Csak...csak látni akartalak.-suttogta.Az ajtót kitártam,hogy bejöjjön mire lassan be is sétált.-Ne nézz szörnyetegnek...elgurult az agyam...nem tehetek róla,hogy a kórházban végezték!Meg azt se,hogy az egyik komolyabban megsérült!Csak ahhh remélem meghal ha már nem sikerült nekem megölni.-motyogta mérgelődve mire elmosolyodva öleltem meg.
-Nyugi Harry.Csak neked ne legyen bajod.-néztem fel rá.
-Nem lesz.De nekik igen...de nem érdekel megérdemlik.Emi el kellett volna mondanod!
-Nem ment.
-Úgy sajnálom.-motyogta majd szorosabban átölelt.-Ha tudom...-suttogta egyre furcsább hangon mire megéreztem könnyeit a vállamon.
Nem tudtam,hogy nem csak az én szívem törött meg az események miatt...de azt sem,hogy valakinek nagyobb szüksége van a szeretetre és a megbocsájtásra,csak akkor még nem engedett olyan közel mint ahogy azután tette miután már majdnem elveszített.
Kérlek komizz!❤️
Bocsánat,hogy későn jött rész😩❤️