SCARY LOVE //H.S//

42

A hír igaz volt.
Életem értelme elvesztése ráébresztett arra,hogy más boldogság nincs is az életembe.
Nem bírtam senkivel se beszélni,voltam mint egy élők között járó halott.
Egy hónapja még Harryvel boldogan tervezgettem most meg egyedül ülök a szobámban egy hónapja és több órája.
Kezdem azt érezni,hogy haldoklok.
Az ébresztő megszólalt innen tudtam,hogy egy újabb éjszakát ültem át a szobában.
Nem alszok,ha becsukom a szemem őt látom az altatót nem szedhetem mindig.
Átöltöztem és nagy nehezen elindultam.
A testem alig él,amióta nem táplálkozok úgy megint fogyni kezdtem.
Jen a sarkon várt rám.Intettem neki ő meg szomorúan húzta el a száját.
-Megfogod ölni magad ezzel.
-Bárcsak én haltam volna meg és nem ő.-motyogtam.
-Ez nem megoldás.Tudod,hogy Harry mindig féltett.Gondolj bele,hogy most mit mondana.-magyarázta.Harry szúros tekintete azonnal előttem tűnt fel ahogy jól megmondja a magáét.
Aztán hirtelen tényleg ott volt.
-Em..
-Nem vagy igazi.-csuktam be a szemem.De ahogy kinyitottam Jen eltűnt és csak Harry volt mellettem.
-De az vagyok.Tudod,hogy az vagyok.
-Megfogok örülni!Hallod???Ez normális?Ne tedd ezt velem.-kezdtem sírni.
-Ne tedd ezt magaddal.Szeretlek nem a te hibád ez az egész.Az egész az enyém.
-Nem.Nem a te hibád.-suttogtam neki.Elmosolyodott aztán hirtelen ez az egész elillant.
Jen furcsán nézett rám én meg kérdően rá.
-Miért motyogsz az orrod alatt a fának?
Hirtelen néztem körbe és vettem észre,hogy szinte az egyetem kapujánál vagyunk és a fa felé fordulva beszéltem.
Jenre se néztem csak besiettem.
Megfogok örülni.
Hirtelen neki mentem egy fiúnak.
-Bocs.-néztem fel rá.Rám nézett aztán meg mögém.Megfordultam és láttam Harryt.
A fiúra néztem aki feketébe volt.-Látod?-Hirtelen ment el mellettem nagyon gyorsan.Látja őt?Nem vagyok hülye tudja,hogy itt van?
A fiút után mentem egészen a könyvtárba.
-Emilia.-fordult meg.
-Mi történik?
-Követ téged.Mindenhova.Nem tud elmenni,túlságosan félt téged.-suttogja.
-Itt van most is.Érzem.-nézek a földre.
-Akarja,hogy érezd.-suttogta.
-Ambroose a neved igaz?
-Igen.
-Azt hallottam,hogy te értesz a fekete mágiához.-néztem a szemébe.
-És mit akarsz?Élőt nem tudok visszahozni.-rázza a fejét.-Egy egeret sikerült visszahoznom de egy embert.-rázza a fejét.
-Én csak.Visszaakarom kapni azt az időt amikor még élt.-suttogom.Minden szó kiabálásnak tűnt a kihalt könyvtárban.
-Segítek.-tette a vállamra a kezét.-De lehet,hogy olyan részre mész vissza az életetekben ahol még nem is tud rólad.Tudnod kell kezelni.
-Csak hadd legyek vele.

Napokig nem láttam a sráct az egyetemen.
De a remény,hogy azzal lehetek aki annyira hiányzik olyan szinten boldoggá tett,hogy elkezdtem élni és mivel tudtam,hogy Harry velem van ezért ha nem volt ott senki beszéltem hozzá.
Az ágyon feküdtem és csak gondolkodtam,hogy emlékezni fogok arra,hogy miért menten vissza?Vagy lehet,hogy nem?
-Várod már,hogy újra együtt legyünk?-suttogtam és az oldalamra fordultam.Csináltam egy táblát amin egy igen van és egy nem.Az igen képecske hirtelen esett a földre.-Én is várom.-álltam fel és felvettem az igent.-Hallani akarom a hangod és látni akarlak.-ülök az ágyra.Valaki kopogni kezdett az ajtón.
Azt hittem Harry de biztos nem.
Felkeltem és kinyitottam az ajtót.
-Akkor jössz?-a fiú állt az ajtómba.-Hozz Harryről valami képet.
Gyorsan összepakoltam majd elindultam vele.
-Nagyon félt téged.-sóhajt.-Megmondanád neki,hogy nem akarlak bántani?-nézett rám.
-Harry nem lesz bajom.-motyogom.
-Kösz.
-De miért?
-Mert konkrétan érzem,hogy mennyire agresszív most.-felnevettem mert tudom,hogy Harry milyen.Egy kis házhoz mentünk ahova bementünk.
-Gyere itt fogjuk csinálni.-nyitott be egy ajtón ahol a bútorok le voltak takarva.
-Jó.-bólintottam gyertyákat tett ki amiket meggyújtott.
A földre festett egy dávid csillagot majd megkért,hogy üljek le.
Ő is leült.
-Először beszélj vele,most megpróbálok valamit.Ne ijedj meg.Csináltam már ijedt csak majdnem meghaltam.De nem lesz baj.-nézett rám.
Csak rémülten bólintottam.
A fiú megvágta a tenyerét majd a kör szélére cseppentette.A szemeit becsukta és valamit nagyon motyogott.A gyertyák hirtelen kialudtak és az ablak kivágódott.Ijedten néztem körbe.Sosem voltam ilyenben benne.
Ambroose kinyitotta a szemeit amik fent voltak akadva a hátára esett és hirtelen a gyertyák újra lángolni kezdtek.
-Istenem.-vettem egyre szaporábban a levegőt.
A fiú egy nagy levegőt vett hirtelen és felült mintha semmi sem történt volna.
-Jól vagy?-néztem rá.Elmosolyodott.-Ez nem volt vicces.Ezt hogy csináltad?-álltam fel.Hirtelen ő is felállt és a tükörhöz húzott.
-Ne félj Em.
-Ez nem,ez nem létezik.-néztem őt a tükörben.-Harry.
-Szerintem segíthet nekünk.-ölelt át.-Úgy szeretlek.Azt akarom,hogy veled lehessek.Annyira fáj nélküled.Aznap este azért mentem el,hogy beszéljek a testvéremmel.Em megakartam kérni a kezed.-suttogta.-Annyira siettem haza hozzád.De aztán minden teljesen sötét lett.
-Ha nem fog sikerülni akkor nem akarok élni.
-De muszáj lesz.Értem meg kell tenned.Mert azt akarom,hogy élj.Rendben?-bólintottam és szorosan átöleltem.
-Szeretlek.
-Én is téged mindennél jobban.-néztem a szemébe.
-Most már megyek.-újra a tükörbe néztem.Mosolygott.-Em többet nem tudok visszajönni és félek.
-Ne félj,én örökké veled vagyok.-újra elmosolyodott majd a tükörbe láttam ahogy a fiú jelenik meg és összeesik.
Azonnal leggugoltam hozzá és a pulzusát néztem.
-Jól vagyok.-nézett rám.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan.
-Még csak most kezdődik az életetek.-nézett rám.-De mostantól óvatosan kívánj.-mondta majd újra körbe ültünk.....

Remélem ez is tetszett nektek! ❤️