❝ instagram⚡shawn mendes (1,2,3) ❞ ☑️

1.49

Luna, Greta, Ariana, Elliot, Wesley, Cameron és Én idegesen vártunk a kórterem előtt. A doki már bent van egy ideje. Ekkor megláttuk, hogy Dr. Smith feláll a székről Emily ágya mellől, és kijön a szobából. Sóhajt egyet. Sóhajtott. Miért sóhajtott? Mi történt?

- Dr. Smith! Mi történt? - futottam oda hozzá elsőként.

A Doktor csak a fejét rázta.

- Sajnos baj van. Nem kicsi. Látták már az "50 első randi" című filmet? - kérdezte tőlünk, mire mindenki sóhajtott és becsukta a szemeit.

- Láttuk. - válaszolta Luna.

- Ms. Greynek hasonló a diagnózisa. Nem teljesen ugyanaz. Ugyanis Ms. Greynek, egy-egy napok fognak kiesni az életéből. Nem tudjuk ez mikor fog elkezdődni. Holnap lehet hogy nem fog emlékezni erre a napra. Vagy esetleg a baleseti napra.

- Doki, és ennek melyik a legrosszabb fázisa? - kérdezte Elliot, mire a doki lenézett a földre.

- Nem akarom elkeseríteni magukat, de ennél sokkal rosszabb is lehet. Az is lehet, hogy egy egész hét, esetleg egy egész hónap is kiesik neki. Ez nagyon ritka. Ez az esetek 6%-ban fordul elő.

- Ritka. Vagyis biztos, hogy ez Emily esetében fog előfordulni. - fogta meg fejét Cam, majd visszaült a székre.

- Ekkora agyrázkódása lett?

- Igen, sajnos, valakinek igen magas kocsija volt. - húzta meg szája szélét Dr. Smith.

- Doki, és az lehet hogy embereket felejt el? - kérdeztem aggódva.

- Hát ha bekövetkezik nála ez a diagnózis, és éppen azt a napot felejti el amikor találkoztak, vagy ahogy mondtam, ne adj isten azt a hónapot, akkor igen lehetséges. De úgy véltük a 6%-ban, azok, akik a találkozás napját felehtették el, már nem emlékeznek más együtt töltött napra sem.

- Köszönjük. - mondta Wes, majd a doki elment.

- Édes Istenem, mi van ha elfelejt valakit közülünk? - fogtam meg én is a fejem Camhez hasonlóan.

- Shawn, ne aggódj emiatt. Emily nem fog elfelejteni senkit. Ő nem az a lány aki feladja. - próbált nyugtatgatni Ari, de hiába.

- Most lepörög előtte az élete. Meg minden alvásnál. Ari hallottad, ha a találkozás napját elfelejti, minden közös emlék kárbaveszik. És akkor vége. Nincs tovább.

- Shawn ne már. Szerelmes beléd, de most komolyan, csak gondolj bele. Összejöttetek, mert imád téged. Megpróbálta magát lefoglalni a kiskori szerelmével, de nem ment. Aztán újra összejöttetek, aztán szakítottatok. Viszont, továbbra sem tud haragudni rád.

- Megcsaltam, kurváztam, füveztem, megbántottam nem is egyszer... Soroljam még? Ez alatt az idő alatt kiszeretett belőlem Ari. Érted? Akárhányszor csak megbántom, egy kis darabka leesik a szívéből, bennem meg folyton csalódnia kell.

- Akkor gondolj arra hogy mennyire szeret téged.

- Belehet már menni hozzá? - kérdezte Greta, miközben az ablakon leskelődött. - Csak mert fent van.

- Nem tudom, menjünk be. Ha rosszkor megyünk, úgyis kiküldenek. - húzta meg vállait Elliot.

Mind a 7 bementünk Emilyhez. Elmosolyodott. Megölelte Lunát.

- Várj, Emily, Ő kicsoda? - Em elkezdett gondolkozni.

- Luna, Greta, Ari, Cam, Elliot, Wesley éés... Te ki vagy? - kérdezte tőlem Emily, mire köpni-nyelni nem tudtam. - Há, ezt megkaptad Shawn! Megérdemelted!

Mindenki felnevetett. Odamentem és megcsókoltam.

- Hiányoztál. - mondtam, majd megkértem a többieket hogy menjenek ki pár percre.

Emily szemszöge

Shawn megint olyan volt mint általában. Olyan aggódó, segítőkész, kedves, aranyos, és jóképű.

Miközben beszélt, száját figyeltem. Szép szája van. Nem kifejezés. A fogai fehérsége makulátlanok. A szemében ismét csak gyönyörködni tudok. Szempillái csak úgy libbennek. Bőrén egy apró heget véltem felfedezni a homlokán.(igen, tudom hogy van egy hege, ez most egy másik - szerk.)

- Hahó, Emily, figyelsz? - kezdett el integetni szemem előtt, mire észbekaptam.

- Figyelek, csak ez a heg... A homlokodon...

- Egész végig azt elemezted? - nevetett.

A mosolya is még mindig az a szokásos "amosolyodviszasírba".

- Nem, előtte a szádat. Aztán a szemed. - mosolyogtam büszkén, de nem sokáig, mert Shawn ismét megcsókolt.

Letérdelt az ágyam mellé, majd feltette a kérdést.

- Emily, leszel a feleségem? - húzta elő zsebeiből a gyűrűt, majd rámnézett.

- Igen! Persze! - csókoltuk meg egymást, mire felhúzta az ujjamra a gyűrűt.