Women [BEFEJEZETT]

4.

-Hogy tehetted ezt? - kérdezte sírva Lucy? - Kidobtad a kedvenc tütümet is.

-Mit képzelsz magadról Aylin?! - háborodott fel Sarah.

-Hagyjatok békén! Nektek amúgy sem kellene itt lennetek! - állt fel a megint körberendezett székről.

-Nem hagyhatjuk, hogy ezt tedd velünk Aylin. - válaszolt Sarah.

-Mostantól mi vesszük át a hatalmat. - csatlakozott Alex.

Lassan mögéjük állt Valerie, Lucy és Elizabeth is, majd Aylin-t hátralöktök. Aylin hosszan zuhant és zuhant a mélybe, miközben személyiségei ördögi nevetését hallotta. A zuhanás végén egy hatalmas veremben találta magát. Sötét volt és nedves. Patkányok rohantak el lábai között kis járataikba, a nedves kőfalon pedig különböző rovarok mászkáltak. Aylint a személyiségei bezárták ide, nem tudott szabadulni. Ha mindenki ellene fordul, semmi esélye, valahogy meg kell győznie legalább egyik személyiségét, aki mellé áll és kiszabadítja. Úgy gondolta, Lucy lehet az egyetlen, akit meggyőzhet erről.

-Lucy! Lucy! Kérlek! Tudod, hogy nem akartam rosszat neked!

-Nem Aylin! Ki dobtad a kedvenc ruhácskám és a kedvenc babámát is. Nem engedhetlek ki.

-Kérlek Lucy! - de Lucy elment, egyik személyiség sem volt már ott.

Sarah ébredt fel ebből az ijesztő álomból. Kutakodni kezdett a szekrényben, de az összes ruhája elégett, így Aylin-nek öltözve indult dolgozni aznap. 

Késő délután miután hazaért, az új szomszéd kopogtatott az ajtaján. Sarah azonban nem akarta kinyitni, semmi kedve nem volt hozzá. A nő, azonban nem tántorított...

-Halóó! Tudom, hogy itthon van, itt áll a kocsija! Hahóó! - mondta nyájas hangján.

-Ahh, istenem... - gondolta magában Sarah, majd megerőltetett mosollyal az arcán kinyitotta az ajtót a kedves idegennek.

-Jó napot.

-Oh, tudtam én, hogy itthon van! Szia! Szerintem amúgy is hasonló korúak vagyunk, Donna Butler vagyok, az új szomszéd.

-Uhm, Aylin Roth vagyok. - mutatkozott be Sarah.

-Nagyon örülök, Aylin. - rántotta közelebb a lány kezét. - Ha van esetleg egy kis időd szívesen látlak a házamban, ne unatkozz otthon. - mosolygott hatalmas szájával. 

-Persze, észben tartom.

-Oké, akkor puszika. - majd egy puszit dobva Sarah-nak elment.

Sarah becsapta az ajtót, majd a fejét fogta. 

-Jó világ, ekkora egy idegesítő picsát... - gondolta magában. Majd ledobta magát a kanapéra és anyjára nézett.

-Mi a jó abban, hogy csak itt ülsz és bámulsz ki a fejedből? - kérdezte. - Látod, még csak beszélni se tudsz...Pislogsz legalább? - hajolt hozzá közelebb. - Ahh, reménytelen. - majd elfordult és a TV-t kezdte el bámulni.

A következő éjszaka Sarah a többi személyiségével álmodott.

-Lucy! Kérlek! Annyira sajnálom, hogy kidobtam a játékaid, már megbántam. Kérlek. - sírta el magát Aylin.  - Kérlek! Nem hagyhatjuk, hogy Sarah kezében legyen minden. Őt nem érdekli anya sem, nem gondoskodik róla, hidd el.

Lucy erre felkapta a fejét.

-Gondolod, hogy tényleg nem gondoskodik anyuciról? - kérdezte aggódva.

-Biztos vagyok benne Lucy. Emlékezz, hogy meg akarták szavazni, hogy beadjuk valami helyre, csak hogy megszabaduljanak tőle. 

-Igen, ez igaz...hm...akkor majd én felváltam Sarah-t és majd én vigyázok a mamira.