Women [BEFEJEZETT]

8.

Aylin aznap este elindult a doktor házához. Csengetett. A férfi mintha még az eddigieknél is gusztustalanabb lett volna.

-Aylin! Gyere be. - köszöntötte a lányt. - Egy kis bort esetleg?

-Nem kérek, köszönöm. Inkább kezdjünk is hozzá.

-Ohh, hova sietsz kincsem? Itt van az egész éjszaka előttünk.

-Igen, de én most akarom, odalent. - mutatott a pince ajtóra.

-A pincében?

-Igen, azt akarom, hogy odalent a koszban dugjon meg. - nyalta meg száját, miközben felsőjénél húzva a férfit a pincébe tartottak. Leérve a pincébe Aylin elővett a táskájából egy kötelet.

-Mit akarsz azzal kezdeni?  -kérdezte a doktor.

-Álljon ide, a két oszlop közé. - mondta neki Aylin, ám az orvos csak nézett rá. - Na, nem akar egy igazán jót szórakozni? - kérdezte, majd megcsókolta.

-Ahhh, valaki nagyon rossz kislány most. - mondta az orvos, miközben Aylin szorosan kikötözte a végtagjait az oszlophoz.

-És most mit fogunk játszani? - mosolygott Dr. Stuart.

Aylin megfordult kezében egy sövényvágó ollóval.

-Mit akarsz azzal Aylin? - nézett rá idegesen.

-Most egy kicsit elbeszélgetünk, csak mi ketten és ez az olló. - majd fogta és a legközelebbi székre ült.

-Mi...miről akarsz beszélni? - kérdezte, miközben megpróbált kiszabadulni.

-Meg se próbálja, nagyon erősen kötöztem oda, ha kiabálni kezd pedig a farka bánja.

-Jól van, csendben leszek.

-Azt akarom, hogy bocsánatot kérjen.

-Mi? Miért?

Aylin felállt a székről és lehúzta a férfi nadrágját.

-Jaj, jól van, jól van, bocsánat. Bocsánat.

-És miért is kér bocsánatot? - nézett rá Aylin mosolygósan.

-Hogy...hogy, kihasználtalak, sajnálom. - gügyögte miközben összepisilte magát.

-Csak nem ennyire fél tőlem? - lépett hozzá közelebb.

A férfi nem mert Aylin szemébe nézni, csak a földet bámulta és továbbra is csak motyogta: Bocsánat.

-Jól van, elég lesz. - azzal szájába tömött egy rongyot. - Mostantól csak én beszélek... Hallott az itt történt gyilkosságokról?

A férfi bólintott.

-És azt tudta, hogy mind én voltam?

A doktor arcán látszódott a meglepettség.

-Pontosabban Sarah volt, jól ismeri őt, forrófejű, sokan felidegesítették. De tulajdonképpen ez a maga hibája is lehetne, hiszen tudatában volt a személyiségeknek, még sem próbált meggyógyítani vagy legalább segíteni valahogy. Hát kérdem én milyen orvos az ilyen? - nevetett, majd folytatta. - Most azonban nem Sarah-val beszél, ha azt hitte volna, nem, Aylin vagyok, megváltoztam, és mindezt csak magának köszönheti.

A férfi arcán könnyek gürdültek le.

-Ohh, aranyom...azt hiszi a könnyei meghatnak, mikor éveken át erőszakolt engem? Mocskos állat. Ne merjen nekem itt sírni! - kiáltott rá, majd miután lenyugodott vissza ült a helyére és folytatta. - Szóval, nem kíváncsi, hogy hogyan öltem meg őket?