Women [BEFEJEZETT]

5.

Amanda gyorsan futott a fönőkéhez, majd elé tárta a fejleményeket. James Hayn-t attól a naptól kezdve égen-földön keresték.

Néhány nappal később meg is találták, így Amanda Lockwood-ot tájékoztatták először a hírről. A nyomozó nő rohant a helyszínre, bizakodva, hogy végre megtalálta a tettest. Amikor azonban odaért, csak egy holttestet látott a földön.

-Mi történt itt? - nézett kikerekedett szemekkel Amanda.

-Elvágta az ereit és elvérzett. - mondta a nyomozó.

-Nem hiszem el! Pedig már azt hittem, hogy megtaláltuk! - mondta csalódottan.

-Ne keseredjen el Miss Lockwood. - invitálta be a nőt az elhagyatott ház pincéjébe. -Biztos, hogy ő volt a gyilkos. - mutatott a befőttes üvegbe zárt ujjakra és nyelvekre. 

Amanda szeme felcsillant.

-Ezeket még bevisszük a laborba és megvizsáljuk, hogy az áldozatoktól származnak-e, de több, mint valószínű, hogy James Hayn ölte meg őket, majd miután teljes őrületbe borult az elméje, elvágta az ereit. Itt a borotvapenge is, melyen az ő ujjlenyomatai vannak. Kb. 1-2 napja lehet halott.

-Tehát Miss Butler meggyilkolása után.

Eközben Aylin épp anyját tette tisztába. Hirtelen az asszony ördögi nevetésbe kezdett.

-Anya! Anya! - nézett rá értetlenül, de az asszony csak nevetett egyre ördögibb hangon.

-Csak a képzeletem játszik velem, csak a képzeletem játszik velem. - mondogatta Aylin miközben fülét befogva himbálózott, de az anyja nem hagyta abba.

Hirtelen elsötétült a szoba és az anyja eltűnt. Aylin egyedül találta magát egy sötét szobában, aminek se ajtaja se ablaka nem volt. Egyszercsak csótányok ezrei rohantak Aylin irányába, aki félelmében sikoltozni kezdett, majd miközben hátrált, elesett, így a csótányok elérték őt. Bemásztak a ruhájába, míg ő össze vissza kalimpált a kezeivel. Egyre többen jöttek, majd Aylin szájába másztak. A lány fuldokolni kezdett, de sikerült kiköpnie a csótányokat és felállt. Mire kettőt pislogott a szoba megint üres volt, és Donna jelent meg előtte.

-Donna. - szólította a nevén. A lány azonban megfordult és a szájából kimászott csótány a szemében tűnt el. Aylin hatalmasatt sikított, majd lekuporodva és fülét befogva mondogatta mantráját.

-Csak a képzeletem játszik velem, csak a képzeletem játszik velem.

Egy idő után kinyitotta a szemét és újra a tolószékében békésen ülő anyját látta. A rémálmának vége volt. 

Tél volt, a házban pedig hirtelen hideg lett. Aylin lement a pincébe, majd észrevette, hogy a kazán nem működik.

-Mi történhetett ezzel? - gondolkozott magában.

De nem mert hozzá nyúlni, ezért felhívta a szerelőt, aki azt mondta neki, hogy másnap kimegy és megnézi mi a probléma. Épphogy letette a telefont, egy ismeretlen szám hívta.

-Igen, tessék? Itt Aylin Roth.

-Szia babám. - szólt bele Dr. Oliver Stuart.

-Doktor úr... 

-Nagyon szeretném, hogy átgyere ma hozzám...

-Nem is tudom, ma nagyon elfoglalt vagyok, sajnálom. 

-Azt képzeld el, hogy fogod sajnálni, ha a Blackwell-ben megtudják, hogy mivel küszködsz... - fenyegette Aylin-t, majd miután választ nem hallott, folytatta. - Akkor jól gondoltam, hogy máris felszabadítottad a napod nekem. Legyél a rendelőmben 4-kor. - majd lecsapta a telefont.

Aylin felsóhajtott. 4-ig már nem volt túl sok ideje, ezért kérlelni kezdte Valerie-t, hogy vegye át a helyét, azonban Valerie nem jött.

-Valerie kérlek! - egy kis idő múlva egy hang válaszolt a fejében.

-Felejtsd el, az a hapsi gusztustalan, ráadásul rendesen dugni sem tud, ingyen pedig végképp nem vállalom.

-Valerie, tedd meg anyáért, kérlek. Ha lebukunk, akkor nem tudunk gondoskodni anyáról. - győzködte.

-Hidd el, annyira nem érdekel. Ezt most neked kell megtenned. - hagyta magára a kétségbeesett lányt.

-Valerie. - szólongatta még, de már nem hallott semmit.

Valerie ezúttal tényleg egyedül hagyta.

-Akkor majd megoldom magam... - jegyezte meg mérgesen.

A férfi rendelőjébe érve bekopogott, majd benyitott.

-Aylin, gyere csak. - nézett rá száját nyalva. 

Aylin összeszorított lábakkal ült le az iroda kanapéjára, kezeit ökölbe szorítva. A nagydarab pocakos férfi leült mellé, majd a lány haját a füle mögé fésülte kezével.

-Olyan jó illatod van Aylin. Imádom a friss virágok illatát, amilyen te is vagy.

Aylin nem mondott semmit, csak tűrt. A férfi lassan elkezdte csókolni a nyakát, miközben kigombolta Aylin ingjét. Magát levetkőztette, majd Aylin elé állt, haját megmarkolta és arra kényszerítette, hogy leszopja. Aylin legszívesebben ott helyben megölte volna a férfit, de tudta, hogy az állásával, sőtt mi több, az életével játszana. Miután Dr. Stuart készen állt, felültette Aylin-t az asztalára, két lábát szétnyitotta, bugyiját félrehúzta és berakta neki. Aylin alsó ajkát harapta, fájt neki, de a szégyen amit legbelül érzett, talán még rosszabb volt. A doktor a mellét markolászta, majd egy negyed óra múlva végül elélvezett. Nadrágja cipzárját felhúzta, pár szál haját kezével hátrafésülte. Aylin felállt az asztalról, majd összeszedte cuccát.

-Nagyon élveztem aranyom. - mondta elégedetten az orvos.

Aylin arcára kiült a gyűlölet, szemét körbeforgatta majd fogait összeszorította. Nem mondott semmit, csak kabátját felvéve elment. Hazaérve fejét anyja élettelen kezeibe temette és kibékíthetetlen sírásba kezdett. Egy idő múlva felemete fejét, és anyjára nézett.

-Miért történik ez velem anya? Miért? - kérdezte folyamatosan elcsukló hangon. - Annyira magányos vagyok, és nem értem miért történik ez velem. Mintha lassan minden jó eltünne az életemből. Először te, aztán Sam és Donna is. Te ugyan itt vagy, de mintha mégse, és a többiek... - mondta sírva, mire egy kéz kezdte el simogatni a haját.

-Semmi baj Aylin, semmi baj. Hallak téged. - mondta halk, megnyugtató hangon az anyja, s mire Aylin megint felnézett rá, már csak megdermedve ült a székében.

Aylin továbbra is csak ölelte a nőt és sírt. 

A következő reggel a szerelő megérkezett a házhoz, azonban Aylin helyett Sarah nyitott ajtót.

-Jó reggelt! A kazánt jöttem megjavítani.

-Jó reggelt, persze, jöjjön be. Lent lesz a pincében.

Néhány perc múlva a szerelő megszólalt.

-Csupán egy új vezérlőpanel kellett. Ha a régi kazántól meg akarna szabadulni, csak hívjon és elszállíttatjuk.

-Tényleg? Jaj, de jó. -örvendezett.

-Persze. Még jó, hogy nem próbáltak meg begyújtani a kazánnal, mert van egy repedés rajta, így szétterjedt volna a gáz a házban.

-Ohh, értem. - mondta aggódó hangsúllyal, miközben száját gonosz mosolyra húzta.