Hogyan tegyél tönkre egy párkapcsolatot 5 egyszerű lépésben

3. lépés: Engedd el moziba

Kezdjük talán a legelején. November 4-én Orfűn volt egy rally, pontosabban a Hídépítő Kupa Rally. Kamillát kihívta az egyik osztálytársa, a Gréti, hogy menjen ki. Kiment, náluk aludt, aztán kezdődött a rally. A rallyn még volt 2 srác. Misi és Kristóf. Kristóf Grétinek a palija volt, szóval semmi okom nem volt rá aggódni, de Misi szingli volt. Igazából ilyenkor még nem volt semmi gond. Az ember ismerkedik, új embereket ismer meg, beszélget velük. Ezzel tényleg nincs semmiféle probléma. A rally után hazament. Igazából bíztam benne, hogy nem enged a srácnak, ha a srác mégiscsak rámászna. De nem volt semmi, szóval megnyugodtam.

A gondok az ezt követő héten, szerdán kezdődtek. Aznap igazán rossz kedvem volt, ez való igaz. Kamillával egy fél órácskát bent maradtunk még, de nem volt túlságosan tartalomteli. Igazából csak ott ült mellettem, és ennyi. Felvidítani sem próbált, bár megkérdezte mi a bajom. Hozzá kell tennem, hogy nálam elég gyakoriak ezek a hangulatingadozások, aznap 4 dolgozatot írtunk volna, de egyet sem írtunk meg végül. Jobb kedvem kellett volna legyen, de mégsem volt. Miért?
Az okot magam sem tudom, igazából találtam egy képet instán, ahol 4-en állnak. Azaz Kamilla, Gréti, Kristóf és Misi. Enyhén féltékeny voltam, de le tudtam nyelni, és továbbléptem. Ugyanis, ezen miért kéne féltékenykednem? Hisz csak egy kép.

Tehát szerdán rossz kedvem volt. Kamilla mondta, hogy gond lenne-e ha elmenne velük szombaton moziba... Az őszintét megvallva, nem akartam elengedni. De nem akartam azzal tönkretenni a kapcsolatot (már most), hogy nem hagyok neki teret. Elengedtem, jófej voltam. De nem fura nektek egy kicsit sem az, hogy kb 4-5 napja ismerik egymást és már nagyban elhívják mozizni? Mellesleg hozzá kell tennem, hogy a srác engedte a fényképezőjét használni Kamillának. Lehet ez egy kedves gesztus volt, de már kezdtem sejteni valamit. Mindezt már messengeren mondta nekem Kamilla, erre én mondtam, hogy meséljen már egy picit a paliról, hogy kiez, miez, mit kell róla tudni, csak hogy tudjam kivel engedem el. Azt mondta, hogy mesélt volna, ha nem lett volna rossz kedvem...
Bennem csak egy kérdés tátongott: Mióta van kedvhez kötve az, hogy beszélhetünk-e valamiről?
Na mindegy, aznap még összekaptam vele ezen, meg hogy nem beszélt velem egy szót sem. Szó szerint hozzám sem szólt, vidítani sem próbált. Sokszor ha rossz kedvem van, és beszélek egy kicsit az emberekkel, akkor van esély arra, hogy megjavul a kedvem. Tehette volna ő is ezt, mégsem tette. Fájt, de túlléptem, beletörődtem.

Másnap nekem matekversenyem volt, azaz nem kellett bemennem suliba. Annyi, hogy egy könyvet a termünkben hagytam, szóval azért beugrottam az egyik szünetben. Találkoztam Kamillával is, odamentem, szájra puszi, majd utána egy gyors érdeklődés felé. Majd mondtam, hogy mesélhet a paliról nekem most jó kedvem van, itt vagyok, rá is érek, és meg is tudom hallgatni. Ezennel megint egy olyan választ kaptam, amitől legszívesebben a falnak futottam volna.
Így hangzott: "Az a tegnap témája volt."
Ezek után fogtam és otthagytam. Mérgelődtem rajta. Inkább másokkal beszélgettem.
Aznap még instán elküldtem neki egy posztot, hogy "Hosszabb életet élhetsz, ha gyakrabban ölelsz meg valakit."
Egy jel volt tőlem felé, miszerint hiányzik. Hiányzik az, hogy spontán megöleljen, odajöjjön, odabújjon hozzám.
Kérdezte, hogy nem érzek elég szeretetet, mire azt válaszoltam, hogy mostanság nem igen.
Mire ennyit kaptam:"Ez szomorú."

A dolog kezdett egyre jobban idegölőbb lenni, egyre jobban féltem, hogy elveszítem. Csak bújt és bújt el a problémák elől, akárcsak a paliról való mesélés, akárcsak ez elől. Nem épp a legjobbakat éreztem. Elmondtam neki, hogy félek, hogy talál egy jobbat, és hogy lecserél majd rá. Majd ezután megmosolyogtatott. "Nem véletlen veled jöttem össze... Szeretlek"
Egy időre ez adott erőt. Na meg ahhoz, hogy pénteken megbeszéljem vele a dolgokat.

Pénteken suliban kérdezte, hogy miért vagyok ilyen kis szomorkás. Mire azt mondtam:"Sziten elmondom, mert ugye nálunk kedvhez és időhöz van kötve, hogy épp miről szabad beszélni." Felmentünk Szitre (ez Pécsen a Szent István tér), és leültünk. Elkezdtem neki mondani a bajaimat, hogy tényleg nincsenek nagy gondok, csak ilyen apróságok, meg hogy meséljen már erről a paliról pár szót. Igazából nem tudtam meg sokat, de amit megtudtam, arra számítottam. "Jófej, fotózik, szereti a kocsikat." Hát oké. Igazából mikor mondtam neki a többit, hogy kicsit több szeretetre vágyom.. nem igazán hatotta meg, éreztem rajta, hogy nem nagyon akarja megbeszélni ezt az egészet... Csak nézett előre ki a fejéből, és hallgatott. Láttam, hogy nem nagyon lehet vele megbeszélni semmit, úgyhogy, megöleltem, hogy oldjam a feszültséget. Majd jó kedvünk lett, de zavart, hogy nem lehetett vele ezt megbeszélni. Voltunk nadrágot is venni neki, ahol bementem vele az öltözőbe, ahol azért rámásztam, és kiéltem magam egy picit. Kitalálta, hogy mi lenne, ha vasárnap kimennék hozzájuk, így be tudna mutatni az anyukájának is. Benne voltam, fogjuk rá, hogy jó volt minden. Majd hazamentünk, és másnap jött a nagy nap, a mozizás...