Hogyan tegyél tönkre egy párkapcsolatot 5 egyszerű lépésben

4. lépés: Féltékenykedj amennyire csak lehet

Eljött a szombat, és a mozizás is vele egyben. Valamikor fél 2 körül indultak, és hát fél 8-ra ért haza... Enyhén szólva aggódtam érte. Mozi után még lementek Orfűre, mert a Grétinek 6-ra kellett hazaérnie, és még egy órácskát beszélgettek ott. Megkérdeztem, hogy tervez-e még mesélni valamit, vagy nekem kell kihúznom megint mindent belőle. Nagynehezen, de elmesélte a dolgokat. A másnapi talira tértünk át aztán. Úgy volt ugye, hogy kimegyünk hozzá, de az anyukája mégsem volt otthon, így ezt kilőttük, azaz csak simán összefutottunk volna Pécsen. Már az is elég gyanús volt, mikor azt mondta, hogy hogyan van buszom 3 körül. Gondoltam akkor azért egy 8-ig bent maradunk vagy hasonló. De nem. 6-ossal már haza akart menni, mert hogy az anyukája hisztizni fog... Bezzeg az nem zavarta Kamillát mikor a 2 palival még egy órát csak úgy beszélgetett, na meg az anyukáját? Meg is kérdeztem tőle. De zavarta az anyját. De egyszerűen annyira rosszul esett az, hogy másokkal nem figyel a következményekre, mint velem. Egyszerűen zavart, és fájt. Ráadásul abba is belegondoltam, hogy mit lehet még egy órán át beszélgetni? Egyre jobban zavart a dolog...
Mindezt mondtam neki, és nagyon csekély szószámban válaszolt. Ilyen 1-2 szavas mondatokkal. Mondtam neki, hogy igazságtalan, hogy a srácokkal nem érdekli a következmény ha későn ér haza, míg velem igen. Mire annyit mondott, hogy "Hagyjuk inkább ezt...".

Ezt így komolyan? Igen komolyan ezt mondta. Számomra is elég hihetetlen volt ez az egész. Az érzés mikor másokkal szívesebben lóg, mint veled... Átérezhetetlen. Egyre jobban kezdtem gyanakodni, és féltékenykedni a srácban. Egyre több dolog villant át az agyamon, mindezek szívszaggatóan, félelmetesen. Gyötörtem magam. Nem értettem mivel jobbak a srácok mint én. Mindeközben kiderült, hogy egyik ismerősöm ismeri a Misit. Elmondta, hogy általánosban a haverjával szedte szét a sulit... És ezek után kezdtem el gondolkodni, hogy kikkel barátkozik. Mégis mivel volt jobbak? Máig nem értem.

Aznap elég sok mindenkivel beszéltem erről. Egyik ismerősöm elmondta, hogy neki is elég gyanús ez a dolog, és hogy az emberek csak akkor titkolóznak valakiről, valamiről, ha tényleg van valami, mert ha nem lett volna semmi, akkor nyíltan és őszintén elmondta volna a dolgokat. De nem tette. Titkolózott a srácról, alig akart róla mesélni. Pár nap alatt jóba lettek, elmentek mozizni, ráadásul még egy órát plusszba (a következményeket nem nézve) velük maradt... Kezdtem egyszerűen úgy érezni magam, hogy elrontottam valamit, hogy valamit rosszul csináltam. Magamat okoltam mindez miatt, hogy ez lett, hogy más kell neki immár... Mert ő esetleg jókedvű, meg van kocsija... Nem értettem miért történik ez velem. Hisz eddig minden olyan szép és fényes volt, a dolgok frankón történtek... Féltékeny voltam ekkor a srácra. Nagyon is.

Éjjel nem nagyon tudtam a történtek miatt aludni. Leírtam neki, hogy min kellene javítani a dolgon. Nem voltak nagy kérések... De amit arra írt... Hát az igazán szíven ütött másnap reggel...