Hogyan tegyél tönkre egy párkapcsolatot 5 egyszerű lépésben

5. lépés: Írd meg neki az elvárásaidat

Tehát igen, aznap este megírtam neki, hogy min kellene egy picit változtatni a jobb kapcsolatunk érdekében. Ezek nem voltak nagy dolgok, tényleg csak apróságok, mint pl.: az őszinteség, hogy ne bújjon ki a problémák alól és hogy akarja megbeszélni a problémákat. Minderre reggel egy kisebb eposzt kaptam, amelyet most bemásolnék:

"Szeretlek, de ez az amin nem tudok és igazából nem szeretnék változtatni nem is menne egyszerűen nem tudok többet mesélni és én nem tudok úgy rajtad lógni ha rossz kerved van (ez bárki mással is így van). Amúgy meg nem ez az első hogy féltékeny vagy valakire és tudom hogy nem is ez lenne az utolsó. Tudom hogy ez az én hibám és hogy én vagyok/leszek a szar ember de én ezt nem bírom, nincs erőm arra hogy veszekedjek veled... Szóval ha mást nem akkor a szakítás a vége akármennyire is rossz ezt így nincs értelme folytatni..."

Amikor írta a szakítást... Na akkor megállt egy picit a szívem. Nem szakítani akartam... Nem akartam idáig feszegetni a dolgokat... Hogyan jött neki a szakítás?

A vége az lett, hogy igazából aznap szakított velem. Nehéz volt elhinnem. Egy ilyen apró dolog miatt, ami tényleg semmiség volt és frankón meg lehetett volna beszélni... De nem, ő inkább a szakítást választotta. Lelkileg eléggé a padlón voltam aznap, és akárhogy akarhattam, akármit mondtam, nem adott új esélyt. Hiába vállaltam magamra mindent, hiába ígérgettem... Vége volt.

Azért megkértem, hogy másnap is mondja ezt el nekem személyesen, mert hát milyen dolog messengeren szakítani valakivel azért.. Elmondta, és akkor sem akart többet. Itt összpontosult bennem, hogy valóban vége. Mikor utoljára még egy csókot akartam adni neki, és elfordította a fejét, talán az fájt a legjobban. 

Pár nappal -pontosabban 2-vel- később beszéltem a barátnőjével. Mondta, hogy alakulnak Kamillának a Misivel a dolgai. Nem is tudtam, hogy boldog vagy szomorú legyek.
Egyrészt valahol büszke voltam magamra, hiszen a megérzéseim mégiscsak jók voltak? Mégiscsak volt több Orfűn? Mégiscsak megcsalt konkrétan?
Másfelől viszont szomorú voltam, hogy pont vele. Egy nálam rosszabbal. Az a gond, hogy tudom, hogy rosszabb, és mégis rá cserélt le.
Ez az egész felfoghatatlan volt számomra, és egy napig megint magamat ostromoltam. Ez járt a fejemben aznap egész nap.

Ezek után végképp nem tudtam hozzászólni, de még csak ránézni sem. Minden megérzésem arra utalt, hogy azzal a sráccal volt valami, és hogy nem merte elmondani. Erre tessék. Itt volt, össze is jött vele pár nap alatt. Az igazat megszólva elég hamar beadta a derekát.