Egy új kezdet.../Befejezett/

3.rész Egy emlék töredék

A beszélgetés lezártával Ishida elvégzett néhány vizsgálatot a lány lélek testén úgy ahogy azt Urahara Kisuke tanította neki és elvitte az otthonául választott helyre.
Mivel Ishida nem volt Shinigami úgy döntött ,hogy Seireite-en kívül építi fel otthonát.Útjuk egy virágos réten vezetett keresztül és egy erdőségen egészen egy patak partjáig.
-Itt vagyunk...Megjöttünk!-mondta Ishida
-Háh!...nem értem minek kellett ilyen messzire költöznöd Seireitei-től.-sóhajtotta Ichigo.
Fáradtan és utottan zsebre tett kézzel kullogott Ishida és a lány után.
-Nem értem miért panaszkodsz!Ez a hely tökéletesen megfelel a lány kiképzésére!Különben meg te is tudod,hogy a háború óta nem látnak szivesen Seireitei-ben.
-Ez BAROMSÁG!...Mindenki tudja,hogy nélküled nem tudtuk volna legyőzni Yuha Bah-hot!
-Attól még Qvinsy vagyok!
-Nekem tetszik!Szép és megnyugtató környezet.-mondta a lány ügyet sem vetve a két férfi cívódására.
Belépve a házba hagyományos Qvinsy építészeti stílus fogadta az érkezőket.
Ishida a szobájába kísérte a lányt majd visszament a konyhába teát készíteni.
-Ami azt illeti Kurosaki...-kezdte Grimmjow-ez az épület rohadtul kilógna a sorból,ha Seireitei-ben építeték volna fel.
-Jah...mondasz valamit!Nos...akkor holnap meg is kezdhetnénk a kiképzést...és talán Yoruichi is besegíthetne és...talán Renjit is rá tudom venni hogy segítsen.
-Azért nem kéne fél Seireitei-t ide csődíteni!Legalábbis míg nem ismerjük a képességei igazi természetét...vagy a nevét...-morogta Grimmjow a teát kortyolgatva.A lány nem tudott nyugton ülni.Elhúzta a terasz ajtót és leugrodt az erkélyről.Magasan volt,mégis finoman ért földet.Csodálkozott is rajta.
-Mi a fenét művelsz?-érkezett a kérdés.
-Hah?-fordult hátra a lány
-Nem hallottad?Azt kérdeztem mi a fenét művelsz?
-Én csak...nem bírtam nyugton ülni és várni a holnapot.
-Nem vagy valami hálás!...Ishida otthont adott neked és finom vacsorát főzött.Te meg az első adandó alkalommal lelépnél!
-Sajnálom...de így ,hogy nem emlékszem még a nevemre sem nem tudok nyugton mardni!Nem akartam elmenni!...Hová is mehetnék?...Csak gondoltam kicsit körül nézek a környéken.
-Értem...akkor elkísérlek!Jobb ha nem mászkálsz egyedül!
Grimmjow ígéretéhez híven elkísérte a lányt.Ahogy a patak partján sétáltak a hold sejtelmes fényében elbűvőlte a lány arca és zölden ragyogó szemei.
Hirtelen azon kapta magát,hogy hosszasan bámulja a lányt és elvörösödött.
-Oi!...Még mindig nem emlékszel a nevedre?-kérdezte zavartan.
Ahogy a csobogó patakról Grimmjow tengerkék szemeire emelte tekintetét eszébe villant egy név.
-Miyavi...azt hiszem.Legalábbis ez jutott eszembe most hogy a szemedbe néztem.
-He?
-A szemed...kék.
-Na és?
-Emlékeztet egy másik kék szemű férfira akit azt hiszem ismertem.Ő mondta nekem ezt a nevet.Tudod...ahogy rád nézek elég nehéz elhinnem,hogy nem vagy ember.
-Pedig nem vagyok az!Én egy Vasto Lorde szintű Arrancar vagyok.Kurosaki meg Ishida...ők emberek.
Grimmjow legnagyobb meglepetésére szeliden válszolt.Ebbe ismét belepirult.
-Oi!Ideje visszamenni!Holnap kimerítő napod lesz ha elkezdjük az edzést!És ne hidd hogy kímélni foglak.-váltott ismét mogorva hangnemre.
A lány csodálkozva húzta fel szemöldökét majd elmosolyodott.
-Állok elébe!-mondta és mosolyogva futott el Grimmjow mellett.