Egy új kezdet.../Befejezett/

14.rész Egy nap boldogság.

Alkonyodott.A lemenő nap fénye vörösre festette a távolban az ég alját.Grimmjow még mindig a Ginko fa tövében gubasztott a távolba révedve.Arcán a korábban kapott verés nyoma már rég megszáradt.Még azzal sem törődött ,hogy letörölje a vért arcárol.Szemhéja elnehezült.Lassan lecsukódott a szeme.Álmából ismerős illat ébresztette.Mikor kinyitotta szemét egy karcsú női kezet látott arca elött fényleni.Melegség árasztotta el a korábban sajgó területet.Ahogy tekintete a fenylő nöi kéz mögé vándorolt ismerős smaragd zöld szemek néztek vissza rá.
-Miyavi?-kérdezte kábán.
-Mi törtent veled?-kérdezte a lány .
A lány hangja mámoritóan hatott rá csak úgy mint az illata.Újra feltámadt benne a vágy,hogy magához ölelje és meg csókolja a lányt.De eszébe jutott ami korábban történt és azonnal úgy érezte,hogy jobb ha távol marad Miyavitól.Megfogta a lány kezét,ami az ő nagy és erős kezéhez képest oly aprónak és törékenynek tűnt,hogy szinte alig merte megérinteni.
-Az nem a te dolgod!-válaszolta ridegen.
Miyavi szinte arculcsapásnak érezte az Arrancar kemény szavait.
-Minek jöttél ide?-folytatta és olyan ridegen probált nézni a lányra amennyire csak tudott.
-Én ...éreztem a jelenléted az esküvőn és gondoltam...talán megbeszélhetnénk ami köztünk..
-Nincs mit megbeszélnünk!-vágtott közbe Grimmjow.-Feleslegesen jöttel ide!
Grimmjow felállt és hátat fordított a még mindig elötte ülő Miyavinak.Zsebeibe csúsztatta kezeit,hogy ne latszódjék ökölbeszorúlt keze.Probált nem ránezni Miyavira hisz a lányt a hold fenyében még szebbnek és kívanatosabbnak látta.Miyavin még mindig az esküvön viselt díszes kimono volt.Vörös haját kontyba tűzte egy gyöngyökkel kirakott hajtűvel ami holdsarlót formázott.Ajkai pirosra voltak festve és szemeit finoman ívelt festés emelte ki.Grimmjow nagyot nyelt és mély levegőt vett hogy urrá legyen vágyain.
-Én azt hittem...-kezdte a lány-hogy most talán megtőrt a jég és talán ...
Grimmjow hirtelen megfordúlt és erősen megragadta a lány karját.Próbált olyan erőszakosnak tűnni hogy megijessze viselkedésével Miyavit.Felrántotta a fűböl és mind két karját fogva szorongatta maga elött.Arc vonásait megkeményitette hogy minél ijesztőbbek ,vadabbak legyenek.Szinte ordított a lánnyal.
-HÁT NEM ÉRTED!NINCS KÖZTÜNK SEMMI ÉS SOHA NEM IS LESZ!AMI TÖRTÉNT AZ CSAK TÉVEDÉS VOLT!JOBB HA ELTÜNSZ INNEN!-orditotta és a földre lökte a lányt.De ahogy megtette abban a pillanatban meg is bánta tettét.Úgy érezte mintha egy láthatatlan kéz szorítaná össze a szívét.Fintora inkabb tükrözte fájdalmát mint dühét.Miyavit csupán egy pillanatra sikerült megiljesztenie.Amint meglátta fájdalmas arckifejezését és tekintetét,már tudta szándékosan mutatja dühösnek magát az Arrancar.
Felállt,leporolta magát majd tett néhany lépést előre.Visszanézett a hátat fordító Arrancarnak és úgy döntött nem hagyja annyiban a dolgot hisz 10 éve húzzák már.Vissza lépett és az Arrankar csak arra lett figyelmes,hogy egy selymes kéz érinti arcát.Felnézett a lányra de már nem volt ereje tartani magát tervéhez.Jól esett neki Miyavi érintése és közelsége,így lehunyta szemeit és belefúrta arcát a lány kezébe.
-Miért...miért nem mész el és hagysz itt?
-Te miért mentettél meg Hueco Mundoban?
Grimmjow ismét a lány szemeibe nézett.
-Nem tudtam volna elviselni ha meghalsz...
-Én sem tudnám elviselni ha nem érezném a közelséged.
-De...rosszúl bántam veled!Bántottalak!Te mégis ...hogy tudsz szeretni mind azok után amit tettem veled?
-Tudom miért tetted!De én nem bánnám azt sem ha elszívnád az összes erőmet,és meghalnék.Ha a te karjaidban lehetek nem érdekel hogy eljön e a holnap.
Grimmjow megfogta a lány kezét és magához ölelte.Miyavi Grimmjow izmos mellkasára hajtotta a fejét,Grimmjow pedig Miyavi fején pihentette állát.Egyszer csak Felragyogott.Minden porcikáját átjárta valamiféle ismeretlen erő.Mind ketten értetlenül néztek egymásra.Miyavi ellépett az arany fényben úszó Grimmjowtól.Törött maszkjának utolsó maradványa is porcelánként tőrt szét és tűnt el a szemük lattára ahogy szeme alól is eltűntek jellegzetes zőld foltjai.Furcsa érzés járta át.Széthúzta fekete felsője zipzárját és meglepve látta amint hasán a lyuk elekezdett összehúzódni majd eltűnt.Szive egyre hevesebben vert.Könnyek kezdtek leperegni arcán.Amint megérintette könnyektől nedves arcát döbbenten nézett Miyavira.Még soha azelött nem hullatott könnyeket.
-Mi...mi történt...velem?-kérdezte döbbenten.
-Többé már nem vagy lidérc!-érkezett a válasz.
A hang irányába pillantottak.Kurosaki Ichigo állt néhány méterre tőlük egy fénylő arany pecséttel a kezében.Félmosolyra húzta száját.
-Mi...mit...mondtál...Kurosaki?
-Azt mondtam többé már nem vagy lidérc!
-Akkor mégis mi vagyok?
-Teljes lélek.Így már nincs akadálya annak hogy ti ketten együtt legyetek.
-De...hogy csináltad ezt?
-A Királyi Pecséttel.Akire a Pecsét fénye rávetül újjá születik.És ne aggodj az erőd még megvan,bár nem hiszem ,hogy a jővőben képes lennél Pantera formádat újra felölteni.De kitudja ...
Miyavi odarohant Ichigohoz és egy csókkal hálálta meg tettét,majd meghajolt volna elötte de Grimmjow hirtelen mögötte termett és vicsorogva sziszegett Ichigo arcába miközben átkarolta a lányt.
-Ne nyúlj a nőmhöz!
Ichigo szemei kikerekedtek majd elmosolyodott.
-Jól van ...megértettem Grimmjow!- emelte kezeit megadóan.-Most inkább magatokra hagylak titeket.
A gerlepár újra egyedül maradt.Percekig csak álltak és nézték Ichigo hűlt helyét.Egyszer csak Grimmjow magához rántotta Miyavit aminek következtébem elterültek a Ginko fa árnyékában.Épp úgy mint akkor régen az erdőben.Miyavi Grimmjow jól kidolgozott izmos mellkasán feküdt. A férfi keze pedig Miyavi derekán pihent.Elmerültek egymás tekintetében.Grimmjow félrehajtott Miyavi arcából egy rakoncátlan tincset,majd magához húzta a lányt és ajkuk összeforrt.A Ginko fa árnyékában lettek végre egymaséi,s szerelmük beteljesülésének csupán a kerek hold lehetett tanuja.Másnap hajnalban még mindig egymás karjaiban feküdtek mikor a nap első sugarai felébresztette őket.Grimmjow hitetlenkedve vizsgálta át magát újra a szírt aljában elterülő part vizében megfürödve.