Lélek a Lélekkőért (befejezett)

7. A Vormir

Stark kinyitotta a táskát, amiben ott lapult a Tesseract. Erősen pulzáló acélosan kék fénye azonnal betöltötte a szobát, megvilágítva a három férfi arcát. - Loki, mutassa meg, hogy működik!

Loki felnézett Starkra, és felnevetett.
- Magának sosem sikerül uralni, hiszen csak egy ember, egy halandó. Már próbálkozott más is vele, innen a Földről, de nem járt sikerrel, és azért, hogy megérintette nagy árat fizetett érte.

Loki Thorra nézett, és a kocka felé nyúlt, de keze a kockától pár milliméterre megállt, mert robbanás rázta meg az épület szintjét. Felfegyverzett ügynökök közeledtek, és nekik sietniük kellett. Az volt a terv, hogy Stark velük tart, de ebben a pillanatban, itt már Vasemberre volt szükség. Loki megragadta bátyja kezét, a másik kezével a kockát, arca elé emelve azt. Thor érezte, hogy milyen erő van testvére kezében, hatalmasabb, mint azt valaha elképzelte. Loki néhány másodpercig maga előtt tartotta a Tesseractot, mereven nézte, majd annak izzó fényénél hangtalan szavakat mormolt. Egy szempillantás múlva, Thornál is erősebb hatalom berántotta őket egy örvénybe, így azt már nem látták, hogyan törnek be felfegyverzett ügynökök a szobába, és hogyan veszi fel ellenük a harcot Tony, hogy aztán engedve a túlerőnek legyűrjék, és megbilincseljék.

Ahogy zuhantak a féregjáratban, csillaghalmazok, üstökösök és napok suhantak el mellettük, Loki lenézett bátyjára, és a szavai csengtek a fülében, a gyásszal és fájdalommal teli szavak. Megszorította a kezét. Megértette, miért látta azt a furcsa fényt a szemében, miért hallotta a gyengédséget a hangjában. Megértett mindent, és tudta mit kell tennie, és azt is, hová kell menniük.

A Vormirra.

Loki járt már itt néhányszor, és mindannyiszor kudarcot vallott, hiszen az itt rejtőző Követ nem tudta megszerezni. Semmilyen varázslat, semmilyen trükk nem segített. A rémalak, akivel a bolygón találkozott, és aki a Követ őrizte, szótlanul figyelte minden balul elsült, elkeseredett próbálkozását, és kámzsa mögé rejtett üreges szemeivel kíváncsian figyelte. Mindannyiszor, amikor visszatért ide, már várta őt, és lebegő teste látványától Lokit kirázta a hideg. Mindig meghallgatta, mi az ára annak, hogy hozzá jusson a Kőhöz, de addig nem értette mit is kell igazán tennie.

Az Őrző tudott mindent Lokiról, hiszen a Kőnek a segítségével, melynek őrzésére kárhoztatott minden lelket ismert az Univerzumban. Loki megtudta róla, hogy akárcsak őt, ezt a lelket is átjárta a Kocka ereje, csak földi ember volta miatt nem tudta uralni, és vakmerőségéért az idők végezetéig vezekelnie kell; szolgálni és őrizni a Követ.

Utazásuk véget ért, és amint szilárd talajt érzett a lába alatt, Loki a Tesseractot letette a földre, de tekintetét nem vettel le róla. Túl nagy volt a kísértés. Annyira könnyű lenne Thort itt hagyva elmenekülni. De űzött vadként élni, várni melyik pillanatban találnak rá, tudni az elkerülhetetlent?

Nem kereste a harcot, azt Thor szomjazta mindig. Thor, az akit ő ismert, fiatal korában szerette háborút, és persze a cimborái ezért felnéztek rá, míg őt folyton csak gúnyolták, és lenézték. Mennyi sértést kellett elszenvednie, még Siftől is. Az ostoba bátyám, nem látott a szemétől, mekkora kincset hagyott veszni. Bezzeg ha Sif engem, tűnődött Loki, és egyre inkább csábította a Tesseract, és a hatalom, amihez hozzájuthatna általa. Lokin kezdett eluralkodni a féltékenység, de még csírájában elfojtotta magában az érzést, ahogy a Tesseract utáni vágyakozását is. Sokkal nagyobb, magasztosabb dolog miatt vannak itt, amit ha megtesz, végre feloldozást nyerhet, Thanos pedig elbukik. Ez mindent megér, ezért semmi sem drága,  az ő élete sem.

- El kell mondanom, hogy működik a Tesseract. Ha velem bármi történik... - Loki felsóhajtott. - A Kocka átjárókat nyit, amivel világok között utazhatsz. Olyan, mint a Bifröszt. Még azelőtt, hogy a Bifrösztöt megépítették, Odin a Kocka erejét használva járta be a világokat. Miután a Birfröszt elkészült, Odin elvitte Midgardra, hogy ott őrizzék. Tudnod kell, hogy a Tesseractban is egy Kő lapul, akárcsak a Jogaromban.

Thor emlékezett rá, milyen könnyelműen engedte ki a kezéből a Jogart rég, és hogyan került az idegen kezekbe. Tudta, hogy a jogarban lévő kő segítségével ugrasztotta Loki egymásnak Rogerst és Starkot, és ezzel viszályt szított a Bosszúállók között, amin akkor még csak nevetni tudott, hiszen olyan szánalmasnak tartotta gyerekes vitájukat. Az, hogy nem tudták Thanost legyőzni, ennek a széthúzásnak volt köszönhető. Loki hangja hozta vissza emlékeiből.

- Van egy másik Kő is, a Sötét elfek köve. Emlékszel a mesére, amit anyánktól hallottunk? Malekith ezzel akarta visszahozni a sötétséget. Ehhez a legnehezebb hozzájutni. Csak a következő konvergencia alatt lesz rá lehetőség. Addig várnod kell, de a Tesseract meg fogja mutatni. Neked bátyám, mint istennek, a Tesseractot nem lesz nehéz használnod, csak gondolnod kell, és utazhatsz vele a térben - Loki lenézett a kockára, majd lassan elindult egy magaslat felé. Az égen fekete felhők úsztak, az egész bolygón néma csend honolt. - Én nem boldogultam vele könnyen, sokat kellett tanulnom, mire kiismertem az erejét, és akik tanítottak, hogy is mondjam, nem bántak velem kesztyűs kézzel.

Thor felkapta a fejét a kesztyűre. Most villant az agyába, hogy Asgardban, a kincstárban volt egy kesztyű. Ezért volt neki ismerős az, ami Thanoson volt. Talán Lokinak tényleg igaza van, és Odin is kereste a Köveket. Megállt, és szétnézett.

- Mi ez a hely, ahová hoztál? - Kérdezte öccsét, aki a kérdésre megállt, de nem fordult felé és nem válaszolt. Mintha nem is hallotta volna Thort, folytatta amit elkezdett.

- Az Erő kövének megszerzésére felbéreltem valakit, egy csapat fosztogatót és a vezérüket. Törvényen kívüliek, nem szabad megbízni bennük. Először hallani sem akartak róla, de aztán a jutalom, amit kínáltam a Gömbért cserébe, meggyőzte őket, és nem tudtak nemet mondani. - Loki emlékezett a fosztogatók visszataszító vezérére, hogyan kerekedett ki a szeme felkínált fizetség hallatán. - Amint megszerzik a Gömböt a Moragról, megkaphatjátok tőle. Keressétek Yondut, ő a vezetőjük.

Néma csendben lépdeltek tovább a fekete talajon, amíg egy kaptatóhoz értek, és Loki megállt.

- Tudnom kell valamit, mielőtt elindulunk. - Még mindig nem fordult, így a bátyja nem láthatta arcát, nem láthatta rajta azt az eltökéltséget amivel a végzete felé vezette őt.