A mélységbe veszve

1. rész

Reggel ébresztőm lágy dallamaira kelek fel és lassan nyitogatom pilláimat.

6:40

Miután rájövök, hogy durván késésbe vagyok kapkodva felveszek egy fekete inget és egy fekete nadrágot. Rohanok a fürdőszobába, hogy beállítsam a hajam és miután rájövök,hogy ez esélytelen a fejemre rakok egy sapkát és a reggelit kihagyva futok le a cipőmért.

-Telefon a zsebembe, táskám megvan, pénztárca megvan!- hangosan tisztáztam magamba. Kapkodva nyitottam ki az ajtót és zártam be.

Futottam egészen a buszig és sajnos pont lekéstem csak az a szerencse h 5 perc és jön egy másik.

És jött is a busz én pedig felszálltam rá miután a sofőrnek felmutattam a bérletem.
Leültem az ablak mellé elindítottam egy számot, néztem ki az ablakon és azon gondolkodtam mi járhat a kintlévő emberek fejébe.
Engem mindigis érdekelt a pszihológia és, hogy mentalis betegeken vagy csak egyszerűen rosszkedvű embereken segítsek, nagy álmom, hogy pszihológus lehessek.

Míg ezen hondolkodtam megis érkeztem abba a buszmegállóba ahonnan már nemmessze van a sulink.
Mikor a sulihoz érek belépek a nagy intézménybe ahol csend honol. Ránézek a telefonomra ami 8:15-öt mutat, rájövök hogy durván elkéstem.
Eldöntöttem már nem megyek be az órára majd a másodikra

Hamar kiis csengedtek es a folyosók megteltek diákokkal.
Sokan a szekrényükhöz mentek hogy kivegyék a következő órára való tanszerüket, mások a suli elé cigarettázni, vagy csak egyszerüen sokan beszélgetni.
Megpillantottam a termünkből kijönni barátaimat és szaladtam feléjük.

-Sziasztok!-köszöntem nekik mosolyogva

-Szia!- köszönt vissza Rose- te meg hol jártál?

-Ja, csak elkéstem- vakargattam zavartan tarkóm

-Te sose javulsz- nézett rám mosolyogva Jennie

- Tudom! - válaszoltam nevetve

-Nézd mit vettünk!- ugrált Rose es az arcomba nyomott egy pizza alakú nyakláncot. Mikor sikerült eltolnom magamtol a lány kezét észrevettem, hogy mind a három lányon van egy ilyen.
Rose mögém is lépett és a nyakamba akasztotta.

-Barátság nyaklánc - szólt Lisa aki eddig csak mosolyogva figyelte az eseményeket.

Sose tartottam gyerekesnek egy barátság nyakláncot, karkötőt vagy ilyen kis apróságokat amik a barátságunkat is szimbolizálják. Meg ha szeretetből adják, szeretem nagybecsben tartani.

Még beszélgettünk és rohantunk is órára

-----------------~------------------

Végre vége az utolsó órának is és mehetek haza.
Összepakolok és mivel a többiek mind közel laknak ezért egyedü indulok el.

Belépek a házba és finom illatok szállongóznak ki a konyhából, ebből tudom, hogy anyu sürög-forog a konyhában.

Na itt is az első rész.
Tudom nemlett hosszú, de ezt nemis terveztem annak.
Még ha az eleje kicsit unalmas is megéri tovább olvasni😄
Ha tetszett kommentelj és vote-olj❤❤