A mélységbe veszve

2.rész

-Te hülyeeee!!

Kiáltom reggel Lisának ugyanis rámöntötte a kávéját.

-Úristeeeen, bocsánaaaat!!- kèr bocsánatot nevetve. Igen ez szerintem is nagyon vicces, hogy egésznap tesi nadrágba kell majd mászkálnom.

-Lisa!-nyűszítem még mindig hisz forró volt nagyon.

-Mondom, hogy bocsánat naaaa. -nézett rám megbánó szemekkel (irói megj.: ha van ilyen😂)

Jó inkább menj innen!-mondtam nevetve és már csengedtek is.

----------------~-------------------

Tesi óra volt az utolsó, amin futottunk 10 kört, erősítettünk és utána a maradék 10percben ellehetett vonulni játszani.

Mi éppen dobálgattuk a labdát amikor észrevettem, hogy Jennie különvonul leül egy fa tövébe és úgytúnt mintha sírna. Mikor közelebb mentem csak akkor láttam, hogy tényleg sír.

-Jennie, mi a baj?-hangomba hallatszódott az aggódás, hisz nemszoktam Jennie-t sírni látni, eggyáltalán.

-Semmi, csak hagyj egy kicsit magamra!-mondta akadozottan.

-Jennie, segíteni szeretnék!-mondtam határozottan mégis lágyan.-kérlek!

Eközbe odajött hozzánk még egy lány osztálytársunk és ő is kérdezgette, de még mindig nem mondott semmit.
Egyszer csak feláll és elfut én meg utána, nemis kellett sokat futnom, utólértem lefogtam, hogy ne menjen tovább és elkezdten hozzáb beszélni, hogy ha elmondja jobb lesz és segíteni szeretnék.

-Ebbe senki nemtud segíteni, ez magánügy, ami eddig nemjelentett semmit de most újra előjött és nemtudok tenni ellene!- zokogott fel és hisztérikusan vágta hozzám a szavakat.-Utálom a családom, hogy ilyen és bármennyire próbálnál segíteni nemtudsz mit tenni!-és ment tovább.

Mikor mentem haza csak ezen tudtam gondolkodni...
Fáj, hogy a legjobb baránőmnek van ilyen problémája ami miatt szomorú és az fáj a legjobban, hogy ezen nemtudok segíteni.
A tudat, hogy szenved valaki a "terhe" alatt és nem segìtheted fel, felaprít.
Egy kósza könycsepp is végig futott arcomon és államon lecseppent egyenesen a kezembe.

Sose éreztem még olyat amit most Jennie érezhet... biztossan borzasztó fájdalmas főleg ha a családjáról van szó.

Nemtudom milyen családi gondja lehet hisz én még a szüleit nemláttam veszekedni.
De fáj nekem...
Az hogy nem segíthetek pedig úgy megtenném.
Áttvenném róla a terhet és végigvinném én, hogy ő boldog legyen!

Viszont annyit megtehetek érte, hogy amíg az iskolába van elfeledtetem vele a gondjait és megnevettetem, nemakarom többet sírni látni.

Mìg ezen gondolkodtam elérkeztem az egyik kisboltig ahol vettem egy tábla csokit.
Bánatra jó ha eszel ezt alátudom támasztani.
Amikor szomorú voltam ilyen kis apróság miatt mindig ettem és utána megkönnyebbültem valamilyen szinten és tiszta fejjel tudtam tovább gondolkodni.

Szerencsére olyan alkatom van ami miatt nem hízok.
Ezt azért szeretem magamban.

Hmmm.. míg ittvagyok akkor Jennienek is veszek valamit.
Attól biztos felvidulna, hisz nagyon szokott örülni a kis apróságoknak.

-------------másnap----------------

Ma már semmi baja nemvolt amin megis lepődtem, nagyon.
Valószínüleg Rose és Lisa nemtudják

-Szia Jennie!-köszöntem mosolyogva, miközbe félretettem a meglepődöttségem.

-Szia Ambeeer!- köszönt vissza ö is mosolyogva miközbe Namjoonnal nevetgélt.-te butaaaa!-vihogta Jennie Namnak.

Najoooo ez naggyon fura...
Még nemis láttam őket sose beszélgetni, ez fura.
Na mindegy.
Odamegyek Lisáékhoz ők viszont valami lovaglós témáról beszélnek, ígx maradt a jóöreg füles barátom.

Az órák hamar elteltek így gyorsan rohantam is haza, hogy tudjak egy kicsit aludni mert nagyon fáradt voltam.

Sziasztok!😁
Itt a második rész remélem nemlett unalmas!💓
Ha tetszett kommentelj és vote-olj!❤