SasuCat [Befejezett]

3. Fejezet

Sasukénak nem kellett sokat várnia ahhoz, hogy eszébe jusson egy ötlet. Kirohant a hálószobából, egyenesen Sakura íróasztala felé, ami éppen üres volt, ugyanis a lány a mosdóba ment. Szerencsére a tollát az asztalon hagyta. Sasuke addig piszkálta, amíg végül a toll sikerült használható pózba  szerencsétlenkednie. A szájába vette a toll végét, majd a jobb mellső és bal hátsó lábával lökdöste az íróeszközt. Végül a művét szemlélve tudatosult benne, hogy ebből semmit nem lehet kiolvasni. " Hát.... Azért egész jó macskakaparás. " - jegyezte meg magában szarkasztikusan.

- Cica! - hangzott Sakura kétségbeesett kiáltása. Gyorsan felkapta Sasukét és szemügyre vette a kandúr művét, ami a munkájának a felét és az asztalt is beborította. Lerakta az Uchiha fiút, majd egy mély sóhaj kíséretében neki állt a folytatni, amit elkezdett. A macska szervezetében egy nagyon furcsa új mérget talált, ami hamar végzett volna vele. Még szerencse, hogy le tudta lassítani az anyag szervezetben való terjedését, így van két napja kidolgozni az ellenszert. Sasuke fejében sok ötlet megfordult. Hiába érezte úgy, hogy minden egyes macskabőrben töltött perccel még jobban megsemmisül a büszkesége, nem tudta rávenni magát, hogy a nappaliban könnyítsen magán és azt szétkenve tudassa szerencsétlen Sakurával mi a helyzet. Annyira még nem volt kétségbeesve! Szerencsére eszébe jutott valami jobb ötlet is. Visszament Sakura hálójába és a lány szekrényét vette célba. Nagy szerencséjére a fiók alacsonyan volt. Először a mancsával próbálta kihúzni, de így kudarcot vallott, tehát végül a fogait hívta segítségül. Sasuke szeme azonnal kikerekedett, amit meglátta a ruhadarabokat amik kitöltötték a rekeszt. Szinte elpirult a változatos színű és szabású bugyik látványától. Függetlenül attól, hogy mennyi ideig voltak mellette a szülei Sasuke jó neveltetésben részesült. ( A mai napig úgy eszik, mint egy hercegnő. ) Ennek pedig része volt az is, hogy nem szokása lányok fehérneműi köztünk matatni. ( Bár nem is igazán látott lányokat fehérneműben. ) Megrázta magát, hogy újra a tervre koncentráljon. Az első darab, amit a szájába vett egy piros, csipkés voplt. Egy pillanatra elgondolkodott, hogy állna a vékonyka ruhadarab egy bizonyos lányon, de szinte azonnal el is terelte a gondolatait. A következő bugyi rózsaszín volt és olyan fajta ami nem látszik a ruha alatt. Az Uchiha fiú tényleg nagyon próbálkozott nem gondolni arra, hogy miképp festenének az alsóneműk a gazdájukon, viszont képtelen volt erre. Inkább gyorsan rakosgatta egymás után a bugyogókat a padlóra amik egy feliratot kívántak formálni. Kirohant a szobából és megkereste Sakurát. A mancsával megtapogatta Sakura lábfejét. A lány egy pillanatra összerezzent, majd kissé értetlen tekintettel bámult az előtte ülő állatkára.  Sasuke megfordult és elindult a rózsaszín hajú szobája felé. Sakurának valami nagyon gyanús volt. Mintha a macska vezetni akarta volna valahova. Felállt és követte kandúrt. Amint meglátta a fehérneműit szanaszét a földön rögtön rózsavörösre váltott az arca. Sasuke csalódottan vette tudomásul, hogy az egész " kemény" munkája csak annyira volt jó, hogy Sakura vörösebb legyen, mint egy érett paradicsom. A lány azonnal felkapdta a bugyikat és visszatömte a fiókba. Sakura visszasietett az íróasztalához, felkapta a jegyzeteit, majd lehagyta házat. Egyenesen a kórház felé vette az irányt. Reggel már elemezte a mérget, mostmár csak az ellenszert kell kikevernie. A munkahelyén lévő labort tudta használni. Hatalmas precízséggel mérte ki a vegyszereket, öntötte össze, majd tette be az egészet egy gépbe, hogy az összerázza. Amíg a készülék eldolgozott addig gyorsan benézett az irodájába. Csak, hogy rendet tegyen az asztalán, ugyanis szabadnapja volt. Nagy meglepetésére egy csokor vörös rózsát talált az asztalán, aminek a közepén egy száll búzavirág árválkodott. Sakura azonnal megnézte a rácsatolt cetlit.

Remélem találkozhattok veled egy második randevú alkalmával. - Kodama.

Sakura sóhajtott. Annyira bunkónak érezte magát. Lehet, hogy el kéne mennie ezzel a fiúval. Semmi kedves se volt, viszont megbántani de akarta Kodamát, hisz végig kedves volt. "Inonak igaza van. " - gondolta. " Nem baj, ha túrja az orrát. " - határozta el magát a rózsaszín hajú és elővette a telefonját, hogy tárcsázza a számot, amit tegnap előtt rémálmában se akart volna.

- Halló? - szólt bele egy férfi hang.

- Kodama? Sakura vagyok. Arra gondoltam, hogy esetleg elmehetnénk egy második randira. - nagyon nehezen ejtette ki ezeket a szavakat a száján.

- Tényleg? Ez csodálatos! Neked mikor lenne jó?

- Akár ma este is. - válaszolta Sakura.

- Remek. 8- kor?

- Jó. - egyezett bele a lány, kissé nehéz szívvel.

- Elmegyek majd hozzád. Tudok egy jó éttermet. El tudlak kísérni. - mondta a férfi lelkesen.

- Persze.

- Akkor 8- kor találkozunk.

- 8-kor. - ismételte Sakura, majd letette a telefont és mélyet sóhajtott. Hiába szervezett Ino randikat neki, ő mindig csak Sasukéra gondolni. " Vajon hogy lehet? " - mélázott el. Mikor Sasuke elment a teljes káoszban vetette Sakura elméjét. A lány egyszerűen nem tudta hova rakni ami történt. Most Sasuke kedves volt vele? Vagy gúny űzött belőle vagy mi? A gondolatai tengeréből a gép pittyegése szakította ki. Kivette a kémcsövet és elvitt magával egy vecskendőt is. Sajnos a véráramba kell juttatni a szert." Sokkal könnyebb lenne, ha ehető lenne, de mindegy. " - gondolta. Sietett haza, ahol apró darabokra tört egy szem altatót, majd a cica tejébe keverte.

Sasuke gyanakodva nézegette a fehér folyadékot. Más szaga volt, mint az előzőnek. Látta, hogy Sakura ebbe is tett valamit, csak azt nem tudta, hogy mit. Végül meggyőzte magát." Ez Sakura. " - gondolta. " Nem bántana egy állatot. " Lassan lefetyelte a tejet, majd néhány percen belül leküzdhetetlen álmosság tört rá és ott helyben elaludt.

Sakura nem azért adott altatót az macskának, mert szerette leszedálni az állatokat. Csak azért, hogy könnyebben adhassa be az ellenszert. Meg persze az is jó indok volt, hogy így nyugodtabban készülődhet a randijára.