SasuCat [Befejezett]

7. Fejezet

Sakura közel hajolt Sasukehez, miközben folyamatosan vizsatta a fiút, akit ő csak egy macskának látott.

- Sasuke- kun? - kérdezte lágyan csengő hangon. A fiú bólintott. - Nem hiszem el... - motyogta Sakura sokkosan. - Hogy történt? - kérdezte a rózsaszín hajú. Persze a kérdés csak költői volt. Hirtelen mintha villanyt gyújtottak volna a fejében, eszébe juttott egy ötlet. Az íróasztalához rohant és gyorsan felírt annyi kanjit egy lapra amennyi csak eszébe jutott, majd magához vett egy másik darab papírt meg a ceruzát, a lapot pedig lerakta Sasuke elé. - Rakd a mancsodat arra a kanjira, amelyikre kell. - mondta Sakura. Nem volt túl hosszas magyarázzák, de Sasuke értette. Ő rámutat a kanjira Sakura pedig leírja és így tudnak kommunikálni. Ha ember lett volna biztos féloldalas mosolyogra húzódik a szája. " Hiába. Sakura mindig is okos volt. " - gondolta. Azt tette, amit Sakura mondott, a lány pedig szorgalmasan körmölt. - Konoha közelében voltam, mikor valaki megtámadott. - olvasta fel Sakura amit írt. - Megsebzett a mérgezett kunaial? - kérdezte Sakura, mire Sasuke bólintott. - Kodama volt az. - értetlenül ejtette ki a szavakat. - Mármint az akivel randizok? - Sasuke bólintott. Sakura nem mondott semmit, csak bámult Sasuke szemeibe. Hirtelen Sakura szeméből elkezdtek hullani a könnyek. - Sa- Sajnálom. - szipogta. - Annyira sajnálom, hogy nem jöttem rá előbb. - Sasuke kellemetlenül érezte magát, miközben nézte, ahogy Sakura itatja az egereket. Eszébe jutott, mennyiszer síratta meg a lányt. - Bocsánat. Megint sírok. - motyogta Sakura és letörölte a könnyeit. - Van egy ötleted, hogy mit tehetünk? - kérdezte a rózsaszín hajú. Sasukenek volt ideje gondolkodni, így tudott válaszolni erre a kérdéshez. A mancsaival gyorsan kirakott néhány szót. - Neko-baahoz? Az a macskás nő? - Sasuke bólintott. - A- akkor én gyorsan szólok, hogy kiveszek néhány szabad napot. Holnap indulunk. - jelentette ki Sakura, majd elsietett. Sasukenek csak ekkor tűnt fel igazán, hogy mennyit változott a lány. A haja rövidebb volt, mint eddig és nem középen volt elválasztva, hanem bal oldalt. A szemei se voltak olyan aránytalanul nagyok a fejéhez képest. Valahogy eltűnt belőle a kislányos Ság nagyrésze. Mostmár nő volt. Sasuke kellemetlenül beismerte, hogy egy igen vonzó nő. Sasuke tudta mit kell tennie. Már vagy egy napja tartott vissza bizonyos dolgokat, mert nem kívánta használni a macska almot. Végül a fürdőszobába ment könnyíteni magán. Kényelmesen elhelyezkedett az árnyékszék ülőkéjén és kiengedte magából amit tudott. A gond akkor kezdődött, mikor dolga végeztével távozni akart, ugyanis megcsúszott és a wc csészében végezte. Kicsit megütötte magát, de ez az egojának nagyjából olyan érzés volt, mint egy grizlimedve gyomorszájon vágta volna. Kissé ázott bundával kikecmergett a büszkeségét teljes egészében eltipró helyről. Persze úri ember módjára kis kellemetlenségek árán le is húzta a vécét. Ezek után a csap felé vette az irányt, elhelyezkedett a mosdókagylóban, majd nagy nehezen magára nyitotta azt, így lemosva azt, ami a bundájába ragadt a vécécsészében tett útja után. Ezek után már értette, miért nem szeretik a macskák a vizet. A bundája teljesen elnehezült és fázott is.
Sakura nem jött haza egyhamar. Sőt igazából hajnali kettő volt, amikor megérkezett. Nem mondott semmit, csak átöltözött piszamába és amint az ágyba feküdt szinte azonnal elaludt. Sasuke a másnaposság miatt főleg, éppen aludt, mikor Sakura megérkezett és pont erre kelt fel. Halkan besétált Sakura szobájába, ahol látta, hogy a lány alszik. Az ágyra felmászva Sakura arcát figyelte. Olyan békés volt, ahogy aludt. Minden arcvonása kisimult, a gondterheltség nyomai eltűntek. Sasuke egy pillantást vetett a förtelmes hangú ébresztőórára, majd mancsával lenyomta a tetején levő gombot, ezzel kikapcsolva azt. Ezek után kényelmesen sétált vissza a kanapéra, bár egy pillanatra eszébe jutott egy ötlet, hogy hol aludna szívesebben, ezt viszont gyorsan kiverte a fejéből. " Hogy juthat ilyen az eszembe?! " - szídta magát. " Egyáltalán miért jut ilyen az eszembe? "