SasuCat [Befejezett]

10. Fejezet

Mikor Sasuke megérkezett nem látta sehol Sakurát. Helyette Kodama bámult rá a savtó széléről, őrült mosollyal az arcán. Sasuke szeme kitágultak.  " Nem. Az nem lehet. " a légzése felgyorsult. Csak bámult maga elé. Hirtelen valami más érzés lett rajta úrrá. A kétségbeesés helyett harag töltötte el. Sötét fátyolként lepte be az elméjét. Kodamának mozdulni se volt ideje.

- Pusztulj te féreg! - kiáltotta Sasuke, majd keresztül döfte a férfit a karjáival. Bosszút állt. Ismét. Mégse nyugodott meg. Őszintén. Semmit sem enyhített ez a kínján. A földre rogyott. Minden kaotikus volt. Homályos és értelmetlen. Sokkjából egy hang rántotta ki. Fájdalmas, harákolós köhögés, majd gyors, de nehéz levegővételek hangja. A látása lassan kitisztult. A zajok irányába indult. Egy alak vergődött a földön, a savtól nem messze. Csupa égett sebbel beborítva. Ahogy az égett sebek lassan leszívódtak egyre jobban kirajzolódtak a fekete vonalak, amik befedték az testét. Sasuke azonnal odasietett. Az összeégett fekete szállak helyét lassan átvették Sakura ismerő rózsaszín fürtjei. Sakura lassan abba hagyta a mozgást, a fekete csíkok pedig eltűntek. Sasuke lehajolt hozzá, majd levette a poncsóját és a lányra terítette. Magához szorította a lányt, majd aktiválta a Rinneganját és Sakura házába teleportálta magukat. Gyengéden helyezte a rózsaszín hajút az ágyra, majd betakarta. Az érzelmei még mindig kaotikusak voltak. Egyszerre érzett megkönnyebbülést, dühöt és boldogságot. Próbálta eldönteni, melyiket kéne éreznie, de végül egy következtetésre jutott. " Most nem az a fontos, hogy én mit érzek, hanem az hogy Sakura hogy van. "