~Miért vagyok más mint a többiek? Miért kel így léteznem? Nem akorok így élni. Nem... nem... nem akarok. Itt állok tíz emelet magasan egy panelház tetején. Engem néz mindenki. Villogó fények... piros, kék, piros, kék. Kiáltások, hogy ne tegyem. De mit? Mond el mit ne tegyek? Csak tátogtok, egy ertelmes szó nem hagyja el szátok. Most ebben a pillanatban is engem videóztok. Fontosabbak nektek a likeok, követők, feltöltések, virtuális barátaitok. Miért? Mennyi likeot ér egy ember halála? Mind gépek vagytok! Mind a megszokásaitok rabjai vagytok... felvétel, feltöltés főoldal. Fokozzuk azokat az izgalmakat! ~közelebb lépek a peremhez és lelógatom az egyik lábamat. ~ Senkinek nem érek annyit, hogy idejöjjön, visszarántson és a karjaban tartva azt mondja "Nincs semmi baj. Minden rendben lesz". De mind a ketten tudnánk, hogy ez nem igaz. Nem leszek soha olyan mint a többiek. Egy kirekesztett, egy gyilkos, egy pszichopata maradok amíg élek. Milyen érezni? Valaki mutassa meg milyen szeretni!
Egy ajtó nyikorgását hallom magam mögött. Nem érdekel. Ha most leugrok innen még utoljára repülhetek egy jót.
-Layla figyelj rám egy kicsit, kérlek! Tudom, hogy félsz. Tudom, hogy nem találod a helyed a világban. Én tudok neked segíteni. Gyere fogd meg a kezem és minden rendben lesz.- Felém nyújtotta a kezét.
- Doktor, köszönök mindent. - feleltem és felfordultam. - Hálás vagyok azért, hogy még mindig küzd az életemért. De én már döntöttem. Elvesztem majd elvesztettem. Vesztettem pedig mindent megtettem.- ördögien elmosolyodtam és hátraléptem egyet.
Felemelő érzés volt csak zuhanni a semmibe, amíg az aszfaltra nem érek. Mintha lelassult volna az idő közülöttem. Abban a pillanatban rádöbbentem valamire. Nem tudom mi volt az de elindított bennem valamit. Az arcom nedves lett, ez soha nem fodult még elő. Mielőtt behunytam volna a szemem megláttam a Dokit, aki a peremhez rohant és lenézett rám. Integettem neki és az összes sötötséget összegyűjtöttem magamban és nevettem. Ördögien mint mindig szoktam. Hamarosan vége... vége mindennek, a szemvedéseimnek és az életemnek. Semmi nem fog többé fájni.
- Segítsen neki valaki!- hallom egy nő sikolyat a tömegből. Már késő. Nem tudsz semmin változtatni...
YOU ARE READING
Egy Pszichopata Naplója
Mystery / Thriller"Látom, ahogy mind szerepet játszunk egy halálra ítélt némafilmben. A kamerák forognak, mi is tátogunk, de valójában, nem mondunk semmit. Nem érzünk semmit. Mindannyian felálltunk a színpadra, nincsenek nézők... Mindenki repülni akar, pedig még járn...
