Egy Pszichopata Naplója

59.7"

^ - Miért van itt egy olyan lány mint te?
- Hogy érted Jeff? Miért hol kéne lennem? A föld alatt?
- Félre érted Layla, úgy értem miért vagy itt? Mit tettél?
- Ja, csak az átlagos, gyújtogattam, gyilkolgattam. Meg ilyen apró dolgok.- az a sejtelmes mosoly megbabonázta Jeffet. Egyszerre félelmetes és vonzó volt.
-Éjjel elviszlek, nappal visszahozlak. Fájdalmat nem okozok csak ha hiányolnak. Mi vagyok? - kérdezte Layla miközben hátradőlt a székében és az ölé húzta összebilincselt kezét. Elkezdett babrálni a bilincs láncszemeivel. Várta a választ.^

ᕗ ᕙ

- Jeff. Jeff! Mi a gond? Valami rosszat mondtam? - nézett rajta végig kis aggodalommal Layla.
- Nem, nem... semmit, csak beugrott valami. Egy régi emlék.- ébredt fel Jeff a gondolatai közül. - Gyere, induljunk! Valószínűleg, nemsokár itt lesznek a- valaki dörömbölt a bejárati ajtón.
- Kinyitni!- hallatszott kintről, egy újabb dörömböles következett. -Azt mondtam kinyitni!
-A zsaruk...- fejezte be előző mondatát Jeff és az ajtó felé vette az utat egy méretes késsel és a lánnyal a háta mögött. Leporolta a ruháját és kinyitotta az ajtót. Nyájasan így szolt:
- Jó napot biztos urak! Miben lehetek a segítségükre?
- Uram, ön ennek a háznak a tulajdonosa?
- Persze, miért kérdezi?- próbálta úgy színlelni az aggodalmát ahogyan csak tőle kitellett. Ennek ellenére a zsaruk mégis gyanakvóan néztek rá.
- Az előző órában a szomszédok azt jelentették, hogy láttak az ablakon keresztül ide bemászni egy körözött személyt.- A rendőr felhúzta az egyik szemöldökét és kérdőn meredt az ajtófélfát támasztó Jeffre.
- Biztosíthatom magát arról, hogy ide nem mászott be senki.- a háttérben álló másik rendőr előkapta a pisztolyát.
- Kezeket fel! Gyerünk!- üvöltötte el magát. Jeff tudta, hogy egy félautómata fegyver ellen nincs semmi esélye, így követte az utasítást. A kezeit az ég felé emelte, egy kicsit meglóbálta a kezében tartott kést. Elvigyorodott és a kést kicsúsztatta az ujjai közül ami, pár centire landolt az előrébb álló zsaru lábfejétől.

A bilics méltóságteljesem csattant Jeff csuklóján, mintha csak azt mondaná "Egy szeméttel kevesebb az utcán." A rendőrkocsi hátsó ajtaja kinyílt őt pedig beletuszkolták.
- Jeff! - szaladt elő a házból Layla. - Hova viszik őt? - sipákolta
- Hölgyem kérem nyugodjon meg. Ez az ember veszélyes. A kapitányságra visszük, ahonnan majd a bírósági tárgyalás után vagy börtönbe vagy elme gyógy intézetbe fog kerülni.- felelte az egyik rendőr.
- Vele mehetek?- kérdezte könnyekben úszó boci szemekkel Layla. A két rendőr kérdőn meredt egymásra de nem tott egyikük sem nemet mondani a lánynak. Így őt is betessékelték Jeff mellé.

ᕗ ᕙ

- Szóval - kezdett bele mondandójába a kövér, kopasz rendőrkapitány. A kihallgató szoba közepén lévő asztalhoz ment és elült. Tekintetével az asztalhoz bilincselt Jeffet vizslatta.- Maga ölte meg a ház eredeti tulajdonosát?
- Nem, nem én nem csináltam semmit, a húsvéti nyuszi volt... Persze, hogy én maga idióta.- nem változtatott voln semmit a helyzetén az ha kedves a kapitánnyal, és ez nem az ő stílusa lett volna.
- Szóval bevallja. Mi van az ápolókkal és a biztonságiakkal? Velük is maga végzett?- pár dokumentumot dobott az asztalra.
~Sok unalmas irat~ gondolta Jeff~ Soha nem ez a lényeg, az mindig a képek. Képek az áldozatok szétszabdalt testeiről.
Igaza volt, a kapitány képeket kezdett elé pakolgatni.
- Joseph Andrew, három gyermek apja. - mutatott egy átmettszett torkú férfira- Ő itt pedig a felesége. Paula Andrew. A gyermekek pedig egy árvaházban vannak, maga miatt.
- Miattam? Nem, nem barátom, maga nem látja tisztán a dolgokat. Nem öltem meg őket.- komisz mosoly. Tökéletes lezárás.
- Innom kell egy kévét. Neked nem kell, igaz?- felállt a székről és kiment az ajtón.
-Á, a jó zsaru, rossz zsaru módszer. Ismerem, sokszor alkalmaztam magam is. - szólt utána Jeff de a kapitány már valószínűleg nem hallotta.

Nem telt bele sok idő a szobába vezető, egyetlen ajtó kitárult, a kapitány tért vissza két őr kíséretében.
-Vigyék a kocsihoz!- utasitotta az őröket. Megragadták Jeff vállait és elvezették.