Sokat gondokodok mostanában azon, hogy mégis, hogy éltem túl. Az igazt megvallva nem emlékszek semmire... csakk arra az egy dologra. Arra ami este történt, nem tudom melyik este, de megtörtént. Mivel nincs jobb dolgom, elmesélem.
Igaz történetek alapján. Egy hideg este történ minden... na ezt inkább hagyjuk. Tehát, este egy sikátoron át tartottam hazafele. Mindig arra jártam haza a kezelések után, a Doki sokszor figyelmeztetett, hogy ne arra járkáljak, de elég önfejű vagyok így nem hallgattam rá. Azelőtt minden rendben ment, nem futottam össze senkivel. Láttam valamit á, amit biztosanbnem lett volna szabad. Azután minden este, amikor lefeküdtem aludni és behunytam a szemem, egy lény állt előttem. Fekete szemeiből sugárzott a gonoszság, a teste vékony és görnyedt volt. Csak egy csuklyát viselt magán. A csuklya alatt egy széles mosoly bújt meg. Egyik éjszaka elkezdett beszélni hozzám. Azt mondta: "TE VAGY A KÖVETKEZŐ..." Ekkor felriadtam, de gondolván, hogy ez csak egy álom, visszafeküdtem... hiba volt. Reggel kimentem a fürdőbe, hogy...hát női dolgok. A csap szélére támaszkodtam mivel még nemigazán láttam ki a fejemből. Mit ne mondjak nem aludtam jól. A tükörbe néztem és végigfutott a hátamon a hideg. Ott állt mögöttem. Gyorsan hátranéztem de nem volt ott senki. Az elmém szüleménye, lehet, hogy csak túl kimerümt voltam de lehet, hogy csak azárt van mindez mert az Mle utcában lakok aminek, hát nem a legjobb híre van a környéken.
Ez a lény innentől kezdva nem csak az álmaimban volt jelen, követett egész nap. Már azon kezdtem gondolkodni, hogy összebarátkozok vele, meghívom egy kávéra vagy valami hasonló.
Nem bírtam azokat a dolgokat elviselni amiket ő mondott nekem. Elmondta, hogy, hogy akar megölni. Úgy döntöttem nem hagyon neki, nem hagyon, hogy ezzel is erősödjön. Mert mint elmondta így szerui az erejét. Tehát, felmentem egy tíz emeletes ház tetejére és leugrottam, de túléltem nem tudom, hogy. Kész agyrém, nem igaz?
Layla
YOU ARE READING
Egy Pszichopata Naplója
Mystery / Thriller"Látom, ahogy mind szerepet játszunk egy halálra ítélt némafilmben. A kamerák forognak, mi is tátogunk, de valójában, nem mondunk semmit. Nem érzünk semmit. Mindannyian felálltunk a színpadra, nincsenek nézők... Mindenki repülni akar, pedig még járn...