Egy Pszichopata Naplója

54'

Jeff a papírral Maryhez fordult. Sötét szemmel nézett rá a papír felett. Arca széles mosolyra húzódott. Kivillantotta fehér fogait ajkai alól.
- Tudja Mary én soha nem utáltam magát.- levette kerek üveges szemüvegét és leejtette a padlóra.- Csak egy problémám van magácskával, nem tud mosolyogni!
- Tessék?- értetlenkedett a nő.

Jeff egy szikét vett elő a köpenye zsebéből és magához húzta a nőt. A szája sarkához tette a kést.
- Ne félj drágám! Nem fog fájni.- Jeff arcán a mosoly még szélesebbre húzódott és sötét szemeivel végigpásztázta a nővér arcát. Nedves volt. Nedves, a könnyektől amik azokból a gyönyörű, barna, boci szemeiből folytak ki. Nem szóltak semmit csak,nézték egymást pár másodpercig. Jeff egy pillanatra elvette a kést a nő arcától. Mintha egy pillanatra elérzékenyült volna, lehet elgondolkodott pár dolgonmajd így szólt:
- Ha túl sok időt töltesz egy elme gyógy intézetben előbb vagy utóbb te is bekattansz. Ha rám hallgatsz hamar felmondasz! - lágy mozdulattal végighúzta a pengét Mary gyönyörű arcán. Csak a felszínt vágta fel rajta, így megadva neki azt az esélyt, hogy a későbbiekben ne legyen számkivetett a hegek miatt.

Kilépve az ajtón egy teljesen új világ fogadta. Látta azt amit eddig nem vett észre. A valóságot. Nem nyomja el magában a pszichopata hajlamokat... többé nem.

ᕗ ᕙ

- Megszakítjuk adásunkt! Egy beteg megszökött az elme gyógy intézetből. Az egyik fiatal orvos is vele lehet. Két nővért súlyosan megsebesítettek és tíz őrt megöltek. Kérünk mindenkit, hogy zárkózzanak be otth...
- Sok sörnyűséget hallani mostanában. Mindig eltűnik valaki aki vagy nem kerül meg vagy halott lesz addigra.- mondta Bill miközben a kicsikéit tisztítgatta. Igazság szerint a kicsikék nem voltak olyan kicsik. Gyönyörűen megtisztított és ápolt shutgunok, melyek most szétszerelve feküdtek előtte az asztalon.- De én megvédem a portámat, nem fog holmi kis elmeháborodott itt rohangálni.- betöltött két töltény a már összeszerelt fegyver csövébe.

Halk kopogás szakította meg a munkálkodását. A konyha ablaka felől érkezett. Bill felelt a súlya alatt megrogyott székről és a konyha felé vette az irányt. Az ajtóba érve megállt, lassan körbenézett. Egyedül az ablak volt nyitva. A vállához emelte a fegyvert és az ablakhoz ment. Fél kézzel becsukta majd megfordult, hogy kimenjen a konyhából. A szeme azonban összetalálkozott Jeff hideg, sötét szemével. Jeff arcán ismét megjelent az az ördögi mosoly. Bill ujjai közül kiesett a fegyver mikor Jeff széles, vörös mosolyt húzott a torkára. A férfi a padlóra zuhant. Pár másodpercig rángatórott és kapkodott levegő után, majd nyugton maradt és egyre nagyobb vörös, csillogó tócsa gyűlt körülötte. Jeff állt a már élettelen test felett, csak nézte azzal a félelmetesen széles mosollyal és mániákusan nevetett. Egy halk hüppögésre lett figyelmes. Az emeletről jött. Jeff átlépte a hullát és elindult felfele a konyha melletti, régi fa lépcsőn. Az öreg fa minden lépésénél fájdalmasan felnyikordult. Az emeletre érve egy résnyite nyitott szoba ajtó fogadta. Lágy mozdulattal belökte és bekémlelt rajta. Kis rózsaszín tapétás szoba volt egy fehér baldachinos ággyal a közepén. Az ágyon egy kislány ült a lábait a mellkasához húzva. Éj fekete haja két fonatban lógott le a válláig. Egy fehér lenge ruhát viselt. Mikor meglátta az ajtóban álló férfit ösztönösen hátrébbhúzódott és még szorosabban ölelte át a lábait.
-Maga is egy közülük, igaz? Apám új vendége aki rajtam akarja kiélni perverz vágyait. Miért nem tudnak engem békénhagyni!- sírta a lány s hátat fordított az ajtóban álló férfinak.

A ruhája kivágása a háta közepéig ért. Szinte az egész háta tele volt hegekkel és karcolásokkal. Szegény lány. Miket művelhettek vele aztok az emberek?
- Nem. De ha úgy vesszük, én rosszabb vagyok mint ők bármikor lehetnek.- felelte Jeff, alányhoz sétált és megsimította a fürtjeit.
- Mit tudna maga amit ők nem? Megölni? Ezen kívül már mindent csináltak velem.- felelte a lány és a mostanra már az ágya szélén ülő Jeff felé fordult. Volt valami azokban a barna, boci szemeiben. Ott égett benne a bosszúvágy, az elolthatatlan tűz. Mindazok ellenére amin keresztül ment volt élet a szemeiben.
-Nem foglak bántani.- felete a férfi és egy kést nyújtott a lány felé. - Én nem fogla bántani, de te bánthatod azokat akik megtiprtak. Csak annyi a dolgod hogy elveszed tőlem ezt és velem jössz.

A lány végigmérte a vele szemben ülő férfit. Nem gondolkozott sokat az ajánlaton, kicsiny kezeibe vette a kést és mélyen belenézett Jeff szemébe. Próbálta kitalálni mire gondolhat, de nem tudott átlátni azokon a szötét kapukon. Felkelt az ágyról és megfogta a fiú kezét. Hideg mint a hálál lehellete.
- Akkor segítesz nekem? - kérdezte a lány.
- Persze drágám. Szolgálatodra. - felkelt az ágyról és kicsit meghajolt a lány előtt. Valamit megláthatott a kicsi meggyötört lelkében amiért segít neki.
- Milyen modortaln vagyok- csapott a homlokára a lány- Be sem mutatkoztam.
- Hagyd drágám, nem kell nekem ez a formaiasság, de ha nagyon szeretnél úri hölgy lenni, annak ellenére, hogy most egy gyilkossal beszélgetsz, hajrá! Én kezdek akkor, a nevem Jeff. Jeff Wellington. Örvendek a találkozásnak.- megfogta a lány kicsi kezeit és megcsókolta. Miért kell ez az úri beszélgetés két pszichopata között? Tippem sics.

A lány elvörösödött és így szólt:
- Az én nevem Layla Anders.
Jeff lefagyott e név hallatán.
~Lehetetlen. Lehetetlen, hogy ő legyen az. Nem, láttam leugrani tíz emelet magasról. Ezt képtelenség túlélni.~gondolta.
Kikerekedett szemmel nézett a lányra. Kérdések száza futott végig az agyán. Hogy lehetséges ez? Megjátszotta volna a saját halálát? Ha igen, miért? Miért tartották őt itt? Miért, miért, miért... És beugrott a válasz, a válasz mindenre: mert pszichopata. Egy megtört lélek, érzések nélkül. Aki korábban már megízlelte a vérés nem akart elszakadni tőle. Elme gyógy intézetbe vitték ahol kísérleteket végeztek rajta. Viszont egy fiatal orvos és közte kialakult valami. Valami ami mind a kettőjük számára új volt. Egy tökéletesen megjátszott érzelem.