Egy Pszichopata Naplója

North

A cella ajtaja előtt egy hölgy állt. Lábai kis terpeszben helyezkedtek el a rácsoktól kellő távolságra. Kezeit a háta mögött összekulcsolta.
- Mi van sehol és mindenhol csak ott nem ahol más van? - kezdte a bemelegítő kérdéssel Jeff.
- Mr. Jeffrey maga szórakozik velem?- kérdezett vissza a gyönyörű, csokoládé barna bőrű rendőrtiszt.- Azért vagyok itt, hogy az átszállítása előtti időben szemmel tartsam magát. Nem kötelességem válaszoni az ostoba kérdéseire.

Ismét hátat fordított a fogolynak és visszaállt abba a testtartásba amit az imént megszakított. Kisterpesz, hát mögött összekulcsolt kéz. Erőteljesen, tiszteletet parancsoló kiállás ez.

Jeff a olyan közel ment a nőhöz mint azt a rácsok engedték. Megmarkolta a félet.
- Semmi- suttogta- a válasz a semmi.

Egy kigyúrt, kopasz férfi lépett be az ajtón.
- Á, Nancy. Na ki az új fuvar? - a nőhöz ment és átkarolta a derekát.
-Bo, mondtam, hogy ennek vége. Hagyj békén!- eltolta magától a gérfit és kinyitotta a cella ajtaját.
Bo vette az adást és kiszedte a rácsok közül Jeffet.
- Viszlát, Nancy! - mondta Jeff mikor Bo elrángata mellette. Egy pillanatra összeakadt a tekintetük és a nőnek volt ideje megnézni azt az őrül szempárt.
- A soha viszont nem látásra Mr. Jeffrey.- búcsúzott ő is.

A gépjármű amiben most Bo és Jeff ült egy sárga busz volt. Persze nem ők voltak az egyetlenek. Sok elmebajos volt még ott rajtuk kívül. Egyeseken börtöntetkók díszelegtek míg másokon inkább a rémület jelei voltak jellemzők.
Körülbelül egy fél órás utazás után megérkeztek egy kapuhoz. Egy nagy, szépen megmunkált vaskapuhoz. A busz átgurult alatta majd megállt és kinyitotta ajtóit. A leszállókat kutyás őrök várták.

Egy nagy terembe vezették őket ahol már várta őket az igazgató.
-Üdvözlöm önöket a Evarg elmegyógyintézetben!- kiabált a tömeg felé- Biztosítom magukat, hogy itt minden kezelést megkapnak majd, amire szükségük van. - kis szübetet tartott majd folytatta.- Lehet, hogy most skizofrének, pszichopaták és még sok más van maguk között de egy év múlva már nyoma sem lesz ezeknek az embereknek. - az a mosoly ami az arcára ült, hideg volt és kemény és...enyhén pszichopata.

~Itt valami nem oké ~ gondolta Jeff és körbenézett, esetleges menekülési lehetőségek után kutatva. Volt egy tetőablak, egy létra, egy vödör és egy őrzött aktó. Ez nem sok. ~ Muszáj itt maradnom. Legalább addig amíg ki nem ismerem az őrök váltási idejét. Na jó vagy Jeff most jöttél ide és máris menni akarsz.

Hamar feloszlattál az előcsarnokban keletkezett tömeget. Mindenki külön "szobát" kapott.
Egy darabig jól mentek a dolgok. Jeff komolyan elgondolkozott rajta, hogy itt marad. Minden nap kaptak meleg ételt, voltak közös foglalkozások. A kezelésekkel sem volt semmi gond. Aztán elkezdtek eltűnni az emberek.
A legtöbben arra egyanakodtak, hogy kiengedték őket.

Jeff lassan már fél éve élvezte a vendégszeretetét az Evarg elegyógyintézetnek. Sokat fejlődött. Egyik nap kopogtak a szobája ajtaján.
- Látogatója érkezett. Egy hölgy az. Nem akartuk beengedni de azt állítja a felesége. - mondta az őr és csak áll az ajtóban és várt.- van felesége vagy nincs?
- Persze, persze van!- nézett rá Jeff.
-Kövessen!

-Jeff! - omlott a nyakába Layla- Nagyon rég óta kereslek, drágám. Hogy kerültél te ide? - kacsintott egyet és Jeff egyből tudta, hogy a színjátéknak még nem ez a legizgalmasabb része.
Leültek egy asztalhoz az ebédlőban. Az őr mind végig velük maradt, de tartott egy tisztes távolságot a házaspártól.
- Jeff, szivem, mikor engedek ki innen?
- Layla, ez csak attól függ, hogy milyen fejlődéseket mutatok.- válaszota Jeff már-már élvezve a szerepét.
- Remélem minél hamarabb, nem szeretném, hogy nélküled nőjön fel a kicsi. -a kikerekedett hasára tette a kezét és végigsimította. - Azt pedig végkép nem, hogy itt halj mg.

Jeff kerek szemmel nézett rajta végig. Nem tudta, hogy az első vagy a második mondata lepte meg jobban.
- Szivem, minden rendben?- fogta meg a kezét Layla
- Igen, csak... terhes vagy? -még mindig nem tiszta minden.
- Igen, az után tudtam meg, hogy eltűntél.- bűbájosan elmosolyodott, hátradőlt és alig észrevehetően megkocogtatta a hasát. Ez egy nagyon halk üreges hangot hallatott, pont elé halk ahoz, hogy Jeff hallja de az őr nem.
-Jeffrey, lassan menni kell!- kiálltott oda nekik az őr.

Layla felállt a székről és megölelte Jeffet. Persze csak annyira amennyire a hasától hozzáfért. Mielőtt elengedte Jeffet a fülébe súgta
- Vigyázz, hova akarnak vinni téged, és gondolkodj el miért kaptok olyan sok húst.- búcsúzóul megcsókolta a férjét. Majd felvette fekete ballonkabátját és egy másik őr kíséretében kisétált az ebédlőből magára hagyva Jeffet a gondolataival.