Csúcsragadozó (marvel.stucky) [feltöltés alatt]

III.

- Hallod, Tony, nem értem, miért szidjátok Barnest. - dobja le a táskáját az ebédlőben másnap Steve - Ez a fiú tök jó arc és tök menő.
- Mit csináltál. - nyög fel Tony, és a jegyzeteibe temetkezik. Steve szerint kicsit túlvállalta magát, de Tony ezt az életben nem vallaná be saját magának se, nemhogy másnak.
- tegnap a plázában voltunk. Ott volt a két haverja is. Natasha meg Sam. Szerintem jó fejek. Egyáltalán nem gonosz, vagy ilyesmi.
- Atyaég nemár Steve. Figyelmeztettelek. - Tony közelebb hajol az asztal fölött, a tekintete nagyra tágulva szuggerál. - Csak gúnyolódik rajtad.
- Ne viccelj. - legyint Steve, és jóízűen enni kezd.
- Na figyelj. - Tony félretolja a cuccait, és az asztallapra kezd rajzolni az ujjhegyével. - Képzeld el, hogy ez a gimi egy bioszféra. Vágod? Itt is megvan a tápláléklánc. Alulról fölfelé. Legalul vannak a gyíkok, akik nem csinálnak semmi extrát, csak úgy vannak. Aztán jönnek a kórusosok, aztán a színjátszósok. Áh, hello, T’Challa - a fiú is megérkezik melléjük, némi késéssel, és érdeklődve nézi, mit csinál Tony, majd, mikor felfogja, csak megforgatja a szemét, bizonyára nem először hallja ezt.
- Ne felejtsd el Tony, hogy eszerint a lánc szerint a fizikusok és a bioszosok is alul vannak.
- Max a másik sulidban - mordul rá Tony. - De a másik sulidban a színjátszósok a menők.
- Ezen most össze ne vesszetek már - szól rájuk Steve - Na de ugorjunk, hol van Barnes ezen a te láncodon?
- Ez nem az enyém. - mondja Tony. - Ezt mindenki tudja, hogy így van. Persze nem hittem volna, mert semmit nem emelek a tudásomba, ami nincs bizonyítva, de megfigyeléseim alapján tényleg így van. Barnes itt van a legtetején. Ő a csúcsragadozó.
- Csúcsragadozó? Ez nagyon hízelgő, Stark. - Tony háta mögött ott áll Bucky, nem tudni, mikor lépett oda, annyira nesztelenül és észrevétlenül tette. - De mégis elmondhatnád, mire alapozod ezt. - lebiggyeszti szép száját. - Tudtommal, még nem faltam fel senkit.
- Dehogynem. Az emberek büszkeségét és önbecsülését falod. - szűri a fogai között Tony, Steve pedig érdeklődve figyeli, hogy mi kerekedik ki ebből. Bucky ráérősen átsétál az asztal másik oldalára, és egyenesen Tony szemébe néz, mint az állatoknak szokás, hogy tiszteletre tanítsuk. Steve látja, hogy Tony izzadni kezd.
- Akinek fel lehet falni a büszkeségét, az meg se érdemli, hogy legyen neki. - pont Steve tálcája mellé tenyerel, ő pedig érzi utánozhatatlan illatát, és arra gondol, hogy ez a fiú valóban olyan, mint egy elegáns, fenyegető nagymacska, és most éppen a karmait villogtatja. Nem bánt vele, csak figyelmeztetően felmutatja, hogy tudják, hogy vele nem érdemes szórakozni. - Annyira értelmes srác vagy, Stark. - sóhajt Bucky, és felegyenesedik - igazán kár, hogy ilyen marhaságokat beszélsz. Amúgy hello, Steve, igazából meg akartalak kérdezni, hogy odaülsz-e a mi asztalunkhoz, de látom, akadt a számodra más társaság. - szinte kedvesen mosolyog a fiúra - Kár. További jó étvágyat.
Steve megbabonázva néz utána, ahogy elsétál.
- Mekkora haverok lettetek - állapítja meg T’Challa.
- Én mondtam, hogy szerintem jófej. - von vállat Steve - Én csak azt látom, hogy valamiért nem igyekszik közel kerülni az emberekhez.
Tony megvetően felhorkant.
- Megsajnálnám, csak most pont nem érek rá.
- Amúgy egy orosz diplomata az apja. - jegyzi meg T’Challa - a fateromtól tudom. Meg elvileg nem az igazi apja, csak neveli. Az anyja valami egyszerű zongorista, vagy ilyesmi, de állítólag valami hihetetlenül szép nő.
- Biztos rá hasonlít - bólint Steve, mint aki mindent ért, és Tonynak elkerekedik a szeme.
- Eszedbe ne jusson.
- Micsoda?
- Belezúgni.
- Jaj ne viccelj már. Nem szoktam fiúkba belezúgni.
- De lányokba se - mondja gyászosan Tony - te magad mondtad...
Steve elegánsan elengedi a füle mellett a megjegyzést, és az asztalra könyököl.
- Egyébként... Láttátok, hogy valaha is bánt bárkit is, vagy csak úgy beszélnek róla?
Egy kis csönd lett. Tony összeráncolja a homlokát, ahogy a válaszon gondolkodik, T’Challa szeme pedig kitágul, ahogy az emlékezetében kutat.
- Egyszer megvert egy végzőst mert beszólt neki.
Steve félrebillenti a fejét.
- Te is megvernéd, ha neked szólna be, nem?
- De ő állítólag kiverte a fogát!
- És láttad is?
- Nem, de...
Steve nem szól semmit.
- Ne legyél már ilyen világmegmentő Steve! Az a csávó gáz és kész. Most lehet hogy elmegy veled a plázába, de aztán egy mozdulattal kiszaggatja a szívedet a helyéről! Kiszámíthatatlan.
- Miért védesz ennyire Tony? - kérdez vissza Steve hirtelen - Nagyfiú vagyok. Tudok vigyázni magamra. Nem fog megölni, vagy ilyesmi.
Tony elborult képpel szól a telefonjához.
- Jarvis, a fájlokat szedd elő Steve-ről.
T’Challa félmosollyal csóválja a fejét.
- Tony nem kell ennyire bele...
- Na. Tessék. - Tony kapkodva görgeti a képernyőjét. - Ezért. Ezért védelek. - Steve orrába tolja a telefont.
”Évekig terrorizálták osztálytársai az iskolásfiút” - hirdeti a szalagcím, egy elég névtelen lap újságcikke, és Steve a saját iskolai fotóját látja a cikk mellett. A vékony arcú, karikás szemű, félénken mosolyogó kisfiú alig emlékeztetett mostani önmagára, de Steve még jól emlékezett a napra is, amikor a fotó készült.
- Ez most miért kellett előszedni - kérdezi kelletlenül, és Tony tovább ás, eléggé nagy port kavart ez az eset a kisvárosban, napilapok és a helyi csatorna is foglalkozott az esettel, és úgy az iskolai zaklatással általában.
- Mert te nem tudod kiismerni az embereket, úgy látszik. - mondja szemrehányóan Tony - És te fogsz rosszul járni a végén.
- Az régen volt, és én újrakezdtem . - mondja Steve mogorván - Most már tudok vigyázni magamra.
- Azt írják olyan sokáig baszogattak az iskolatársaid, hogy majdnem rámentél. - vitatkozik Tony - Mi a barátunknak tartunk, és egyszerűen nem szeretnénk, ha még egyszer megtörténne veled ilyesmi.
Steve megkapaszkodik az asztal szélében, a nyakán kidagad egy ér, ujjpercei elfehérednek, és hallatszik, ahogy összecsikordul a foga.
- Ehhez semmi közötök nincsen.
- Steve - szól bele most már T’Challa is - Igaza van Tonynak. Te már egyszer megjártad az ilyesmivel, és úgy látom, tényleg, komolyan megjártad, szóval...
- Elég - mondja Steve - Tényleg elég, most fejezd be. - elkezdi felnyalábolni a táskáját, és Tony elkapja a karját az asztal felett.
- Ne már Steve, ne csinálj jelenetet. Inkább beszéljük meg. Csak jót akarok. Komolyan. - Steve egy mozdulattal elrántja a karját, szikrázó szemmel mered Tonyra.
- Elég. Soha többet. - mondja inkább magának, mint a két fiúnak, aztán vehemens mozdulattal a vállára dobja a hátizsákját, és kicsörtet az ebédlőből.