Csúcsragadozó (marvel.stucky) [feltöltés alatt]

II.

- Visszadobnád?
Steve az osztályával együtt szorgosan rótta a köröket a tornateremben, míg a párhuzamos osztály fiai kosaraztak a terem közepén.
A labda Steve lába elé gurul, ő pedig reflexből hajol érte.
Amikor felnéz, Barnes áll vele szemben, félredöntött fejjel néz rá, sápadt arca nagyon nyugodt, megnyalja az ajkát.
- Visszadobnád? - ismétli meg a fiú, Steve pedig megbabonázva bólint. - Dobd erősen, nyugodtan! Ne sajnáld!
Steve elegáns mozdulattal pattintja vissza a labdát, egyenesen a fiú kezébe, aki összeszűkült szemmel rámosolyog.
- Köszi!
Steve a homlokához emeli a kezét szalutálva, aztán tovább iramodik, tornacipője csattog a linóleumon.

- Te vagy az új fiú ugye?
Steve majdnem lenyeli a nyelvét az ijedtségtől, mikor a kiürült öltözőben egyszer csak megszólítja valaki. Tony nem várta meg, mert kezdődik a számteches szakköre, Steve-nek viszont ma nincs délutáni edzése, úgyhogy ráérősen zuhanyzik. Talán dúdolt is magában, nem tudná megmondani, viszont, mikor a hang megszólal a közvetlen közelében, elzárja a vizet, és maga elé emeli a törölközőjét.
- Hm? - nem hisz a szemének, hogy Barnes áll az ajtóban, karbatett kézzel, egyenesen őt figyelve. Világoskék inge még nincs begombolva, haja pedig nyirkosan tapad a homlokába, és Steve fején átfut, hogy pedig nem is látta zuhanyozni.
- Hát...-  Steve-et udvarias embernek nevelték, még ilyen szituban is, egy szál törölközőben, az iskola öltözőjében. - Már egy pár hónapja itt vagyok. De tulajdonképpen, gyakorlatilag, szóval, újnak számítok azt hiszem.
A másik fiú elmosolyodik, derű csillog a kék szemekben.
- James Barnes vagyok. - mondja végül - De szólíts csak Buckynak. Mindenki így hív.
- Steven Rogers. - bólint Steve, nem engedi el a törölközőjét, mert fél, hogy leesik. - Mindenki? Úgy hallottam, veled senki nem mer szóba állni.
Mire tudatosult benne, hogy mit mondott, addigra már mindegy volt. Bucky arca nem árult el érzelmeket, csak kisvártatva elnevette magát.
- Nahát. Ezen még nem gondolkodtam. Nem igazán tűnt fel, hogy nem állnak velem szóba.
- Ez fura - mondja Steve, miközben bénázva igyekszik a ruhái felé araszolni. Bucky udvariasan félreáll az útból
- Bocsánat, amúgy szégyellős vagy, vagy ilyesmi? - Bucky hangsúlya meglepettnek tűnik - Eszembe sem jutott, hogy valaki ilyen fizikummal szégyellős legyen. De akkor addig elfordulok.
- Ja nem... nem kell. - Steve érzi, hogy zavarba jön. - Ez öhm kedves tőled, tudod, még annyira nem szoktam meg ezt a... “fizikumot.”
- Hogyhogy? - Bucky hangja udvariasan érdeklődő, és ő is elkezd gombolkozni. Steve azért elkapja még az izmos hasfal látványát. Hát, tényleg nem rossz.
- Hát, én, tudod nagyon beteges voltam mindig. Nem így néztem ki. Aztán nagyon súlyos lett a helyzet és mondták hogy most vagy elkezdem összeszedni magam, vagy végem van, és akkor... Hát, akkor nekiálltam nagyon hajtani és odafigyelni.- elátkozta magát közben, jaj Steve, ez mégis kit érdekel.
De Bucky figyelmesen végighallgatta.
- Érdekes. - mondja végül udvariasan. - Délután a plázába megyünk. Ha van kedved, gyere velünk, Steve. - begombolja a mandzsettáját, Steve-re mosolyog tökéletes szájával, és faképnél hagyja a félmeztelen fiút.