Holdfény

7. Fejezet

Újra egy csodás nap, melyet nem kell az iskolában tölteni. De ez csak egy hosszú hétvége mielőtt újra neki esnénk a tanulásnak. De az edzésekkel más a helyzet. Ott nincs kímélet, nincs szünet. Bár még igazából nem sok mindenbe kezdtünk bele. Pár alap ütés gyakoroltunk, ezen kívül pedig maradt annak a rozoga várnak a takarítása.

Most is azt csinosítgattuk. Már nem sok feladat volt vele. Már minden zugát ismertem lassan. Sok rejtett alagutat, titkos szobákat találtunk, melyek megannyi titkot rejtettek és csak arra vártak, hogy valaki végre felfedezze őket. Némelyikbe magam is egyedül, vagy Thomas társaságában bele kukkantottunk, míg apám távolabb volt, ugyanis megtiltotta, hogy sokat időzzünk velük. Nem tudhattuk melyik rejt esetlegesen csapdákat. Én kételkedtem abban, hogy lenne itt bárhol is csapda. Ez régen egy nemesi család otthona lehetett, kizárt dolog, hogy ilyen veszélynek tegyék ki magukat. 

Voltak titkos szobák, festmények háta mögött, vagy szobák falán keresztül vésett kisebb szobák, melyben elméletileg értékeket tartottak, de mi teljesen üresen és kifosztva találtuk. Pár bútor darab maradt csak ott, vagy néhány köteg könyv, melyből egy mukkot se tudtunk elolvasni. Vagy annyira rossz állapotban voltak, vagy olyan nyelven volt írva, amit nem értettünk meg, de 1-2 azért volt érthetőbben is fogalmazva, vagyis olyan nyelven amit mi is megértettünk. Ilyen volt, például egy törvényeket leíró könyv. Kemény, fekete bársony borítója volt, arany szegélyű mintákkal. Nagyon mutatós egy darabnak látszott, és sok baja se volt. A borítójára nagy cifrázott mintákkal ez volt írva: 

Persek klánjának uralkodói és vezetői alap szabályai.

Bele lapozgattunk, az elején a klán alakulásáról volt szó, és pár történetről írt, amelybe csak bele olvasgattunk, de nehézkes szövegzete miatt inkább hagytuk. Majd a vége fele viszont már a szabályok és törvények unalmas monoton szövegzete fogadott. Na itt csuktam be a könyvet és raktam vissza a helyére.

Ezen kívül titkos alagutakat találtunk, mely mind a föld alatti folyosó rendszer sötét és koszos, patkányokkal hemzsegő folyosóira vezetett. Ide nem nagyon mentünk még le. De azért tervben van.

A mai munka végeztével kiültünk a kertbe és hoztunk fát a későbbi tűz rakáshoz. Elővettem vázlat füzetem és elkezdtem firkálgatni. Újabban ez lett a szokásom, míg apu nem érkezett meg a vacsorával.

- Mit rajzolsz? - huppant le mellém Thomas.

- Terezgetek fegyvereket, páncélokat. Aminek majd még a jövőben hasznát tudja venni majd a város. - válaszoltam, de egyből ki kapta a kezemből a füzetet, aminek a következtében a ceruzával egy jókora firka vonalat húztam át az egész oldalon. - Héééé.... - De nem is foglalkozott velem, csak tanulmányozta alkotásom. Hagytam had nézze. De aztán elkezdett vissza fele is lapozgatni is, hogy megnézze a többi rajzom. - Most már add vissza! - Próbáltam kiszedni a kezéből zakatoló szívvel, de mindig arrébb húzta. - Ne már! Add vissza!

- Nem. Elégérdekes dolgok vannak benne. Miért nem nézhetem meg? - Felemelte a magasba, hogy ne tudjam elérni és ott lóbálta fölöttem.

- Csak mert. Add már ide.

- Addig nem míg nem néztem meg. - majd feje fölé emelte és kezdte tovább nézegetni.

- Te akartad. - Egy hirtelen mozdulattal belekönyököltem a gyomrába, amitől össze rogyott. Megfogtam a füzetet és ki akartam tépni a kezéből, de ez nem sült el annyira jól, mint gondoltam, ugyanis nem engedte el. Ő húzta az egyik irányba, ő a másikba. A füzet pedig elég vészjósló szakadásba kezdett. - Engedd el!

- Ti meg mit csináltok? - Érkezett vissza apu a vadászatról és szúrós szemekkel nézett ránk.

- Semmit. - Vágta rá Thomas és abban a pillanatban el is engedte a füzetet, én meg a nagy lendülettől hátra estem, megrongyolódott rajzaimmal együtt.

- Remélem is. - Mordult apu. - Rakjatok tüzet, míg megnyúzom a vacsorát. - Adta ki a feladatot. Mi pedig hozzá is láttunk. A füzetet meg gyorsan bedobtam a táskámba. Annak már úgyis mindegy.

- Amúgy szebben is elkérhetted volna. - tapogatta Thomas fájó gyomrát. Én erre csak megvontam a vállam. Nem tudom mennyit változtatott volna a dolgon, ha nem folyamodtam volna kisebb erőszakhoz.

Tüzet raktunk a megszokott helyre ahova már hónapok óta megszoktuk. Majd leültünk a meleg lángok köré.

- Nem voltak olyan rosszak azok a fegyverek amiket terveztél. - Szólalt meg hirtelen  Thomas egy idő után. - Nekem is rajzolsz egyszer egyet?

- Ömmm... - néztem fel meglepetten. - Talán...

- Heh? Jössz nekem egyel amiért bántalmaztál!

- Talán. - mosolyodtam el és a lángokat néztem. Majd egy idő után megszólaltam. - Jó. Legyen. - de erre már nem válaszolt.

- Szép munka. - jött oda apu a nyúzott állattal, majd a lángok fölött lévő állványra kötötte a halott állat testét és elkezdte sütni. 10-20 perccel később újra megszólalt. - Elég lesz a takarításból. Szerintem ti is kezditek unni. Rátérhetünk komolyabb dolgokra. - Mind a ketten csillogó szemekkel néztünk rá és már vártuk, hogy mit mond, mit fogunk tanulni.

- Ne legyetek ilyen lelkesek. A neheze még most jön. Vissza fogjátok még sírni azokat a takarítós napokat. - nevette el magát. - Na szóval a lényegre térve. Milyen fegyverrel akartok kezdeni? Mindegyikbe kaptok betekintést és majd utána eldől melyikhez is értetek a legjobban.

- Én mindenképp kardal akarok tanulni harcolni. - Vágta rá Thomas.

- Na és te? - nézett rám.

- Nekem is jó az.

- Akkor ez eldőlt. Holnap reggel ezzel kezdünk. Megtanítom az alapokat. Délután pedig mással folytatjuk. Csak ebéd szünet lesz. Nincs kifogás, hogy fáradtak vagytok. - jelentette ki. Majd lassacskán már meg is sült a vacsi. - Most pedig egyetek. Kell majd holnapra az energia.

Elkezdtünk falni boldogan. Kicsit azért féltem a holnaptól. Remélem bírni fogom és nem fogom széjjel szerencsétlenkedni az egész napot. Viszont már alig vártam, hogy végre elkezdődjön ez is végre.