Holdfény

6. Fejezet

Már tüzet rakott apu a kertben mikorra mi leértünk. Mellette két hatalmas faisan volt (Aki nem tudná ez egy nagy madár fajta ebben a világban. Egy szeme van, vörös és arany sárga tollai, csőrei melyen belül fogak is találhatók. Közismertebben: mutáns fácán. XD), amelyből úgy látszik, hogy vacsi lesz.

- Gyertek csak. Nehogy azt higyjétek egyedül fogom megcsinálni az egészet. Álljatok neki kopasztani. - Adta ki a feladatot amint oda mentünk hozzá. Nem volt mit tennünk, hozzá fogtunk. Én szokásomhoz híven az elejét végig szerencsétlenkedtem. A faisenek tollát nehezen lehet kitépkedni, ugyanis annyira erőseb bele van fúródva a testükbe. Sose adták könnyen értékes tollukat. Olyan szép és erőteljes tollazatot igencsak nehéz szerezni.

Amikor készen lettünk a többi dolgot már apu elvégezte helyettünk is, vagyis kibelezte és levágta a fejét ugyanis azt semelyikünk nem eszi meg. Befűszereztük azután elkezdtünk sütni, majd falatozni a finom húsból. Az ég is besötétedett már és megjelentek a csillagok is az égen és a két hold. Gyönyörű látvány volt. Sosem töltöttem még ennyi időt kint a sötétben.

- Kint alszunk. - jelentette be apám. - Jó idő is van és gondolom nem akarjátok egész éjjel a poros, doh szagot érezni. - rakott még egy kis fát még a tűzre. - Vegyétek elő a hálózsákokat. Lassan ideje lesz aludni. Hosszú napunk lesz.

- Mit fogunk csinálni?

- Majd meglátjátok. - mondta ijesztő mosollyal. Kezdek félni. - No gyerekek fekvés. Ne mondjam még egyszer.

Oda mentem  a hátizsákomhoz és kinyitottam. Kivettem a hálózsákot és alatta valami kemény és éles eszköz volt. Nem láttam pontosan mi a sötétben, de éreztem, mert bele nyúltam. Gondoltam hagyom most a dolgot, majd holnap úgyis rájövök. De azért bennem maradt a kíváncsiság és alig bírt nyugton hagyni. 

- Jó éjt kölykök.

- Jó éjt.

- Szép álmokat. - búcsúztam el én is tőlük a mai napról és álomra hajtottam a fejem, vagyis próbáltam volna, de ez az új helyzet és az izgalom nem hagyott nyugodni. Órákig csak forgolódtam, de álom nem jött a szememre. Holnapi nap tényleg hosszú lesz, ha nem bírok elaludni.

***

- ÉBRESZTŐ!!! - ordított a fülünkbe apu. - Hasatokra süt a nap. Meddig akartok még aludni? Semmire nem haladunk így.

Ásítottam egy nagyot és felültem. Kicsit fáradt voltam még az éjszakai virrasztás miatt.

Reggelire elfogyasztottuk a szendvicset amit anyu pakolt be nekünk. Ám, miközben pakoltam ki a szendvicseket végre meg tudtam nézni mik is vannak pontosan még a táskában. Rengetek kerti és házi takarító eszközök. Kezd egyre rosszabb előérzetem lenni. Megkérdeztem aput, hogy minek kellenek, de csak leintett és annyit mondott, hogy majd reggeli után elmagyarázza.

- Szóval... - nyelte le az utolsó falatot. - A mai nap elkezditek kitakarítani és rendbe hozni ezt az egész kócerájt. 

- Mi?  Miért? Nem úgy volt, hogy edzés lesz? - háborodott fel Thomas.

- De. Ez is része. Addig nem tanítok semmit, míg rendbe nem rakjátok az egész várat. Ha hónapokat kell is rá várni, akkor is megcsináljátok. 

- Ez butaság. - Háborodtam én is fel. - Ezen semmi sem segít.

- Akkor viszont mehetünk haza, ha feladjátok. Nincs értelme tanítani titeket.

- Megcsináljuk! - Mondta Thomas és felkapott egy kapát és elindult a kert végébe. 

Apu leült a fűbe és hanyat feküdt, mint aki jól végezte dolgát.

- Na te nem kezdesz hozzá?

- Ja hát de. - Mondtam és felkaptam a hátizsákot és befele indultam a várba. Gondolom a kertben nem nagyon veszik hasznom és azt se akartam, hogy lássanak szerencsétlenkedni. Így inkább bent kezdtem hozzá a dolgokhoz. 

Már csak az volt a kérdés, hogy hogyan és mihez. Körül néztem a folyosón. Nem itt kéne kezdeni. Beljebb és fentről lefele, hogy ne csináljak magamnak pluszmunkát. És mi lenne, ha...! Támadt egy ötletem. Elsőnek ki kéne alakítani egy szobát amiben tudunk majd aludni, ha esne az eső. 

Ezzel a gondolattal elindultam szobát keresni, hátha valamelyik jobb állapotban van és nem szorul sok alakításra. De sajnos nem jártam sikerrel. 10 háló szoba volt összesen a várban. Egyik se a legjobb állapotban. Volt 4 két személyes szoba, 2 egy személyes, 1 három személyes és 3 öt személyes. Gondoltam a 3 személyest lenne jó elsőnek rendbe rakni. 

Beléptem újból a szobába és alaposabban körül néztem, hogy lássam mivel is lesz dolgom. Volt benne 3 ágy, az egyik az ablak mellé betolva, a másik kettő a fal két szélének tolva. Az ajtó mellett két oldalt szekrények és polcok helyezkedtek el, a szoba közepén egy kis asztal volt, alatta egy hatalmas, koszos szőnyeggel, ami ágytól ágyig tartott.

Sóhajtottam egyet és neki álltam seprűt, felmosót és vödört keresni. Szerencsére a konyhában mindenre ráleltem. Vissza mentem a szobába és ablakot nyitottam, hogy a friss levegő be tudjon áramlani az ablakon. Azután elkezdtem lepókhálózni a seprűvel. Utálom ezeket a kicsi lényeket. Olyan undorítóak és ijesztőek és pffuuujjj......

Az egész délelőttöm azzal telt, hogy leporoltam a polcokat szekrényeket, megnéztem mit találok a szekrényekben, de csak pár régi lány és fiú ruhára leltem amiket már szét ették moly lepkék, így csak félre raktam őket máshova. 

Ebédeltünk, megbeszéltük ki mit csinált ma.

- 3-kor indulnunk haza. Addig fejezzétek be a mai munkát. - mondta és vissza feküdt hűsölni egy fa alá. De jól megy neki.

A délutánom viszont azzal telt, hogy kisúroltam azt a hatalmas nagy szőnyeget. Így a szoba úgy ahogy kész is lett.

8-ra értünk haza hulla fáradtan és egyből az ágyba vetettem magam és aludtam. Tényleg kemény nap volt.