Váratlan szerelem

2. fejezet

Sziasztooook!!! Itt az új rész és köszi hogy ennyien elolvastátok az előző fejezetet és a bevezetőt. Na de nem is tartalak fel titeket, lássuk mi is történik ebben a részben.😘

Shawn szemszöge:
Fél órával korábban....

Szóval New Yorkban vagyok, az egyik legnagyobb 5 csillagos hotelben, imádok itt lenni ez az egyik kedvenc városom, nem a hotel miatt és a luxus miatt, mert ez engem nem izgat, kár hogy csak egy hetet tölthetek itt de utána legalább vissza térhetek családomhoz, Pickeringbe. Akkor végre vége lesz a turnémnak és visszatérhetek a régi kerékvágásba. Most viszont még az utolsó fellépésemre kell készülnöm ami holnap lesz, utána még a városban maradunk 6 napot, hogy ünnepeljük fél évi munkánkat. Szóval éppen ezen gondolkoztam amikor ránéztem az órára ami fél kilencet mutatott, gyorsan felkeltem és felkaptam valamit, fogat mostam és a szokásos. Ekkor megéheztem, úgy döntöttem lemegyek a hotelhez tartozó kávézóba és eszek egy kis muffint, hozzá pedig iszok kávét, ettől talán kevésbé érzem majd magam zombinak. Lementem és meg is rendeltem reggelimet, amikor hirtelen egy nagy ajtócsapódást hallottam, hátrafordultam hogy lássam mi volt az és ebben a pillanatban leesett az állam. Az ajtóban legalább tizen tolongtak, az üvegfalakon keresztül láttam a mögöttük lévő többszáz embert és a riportereket, a fotósokat.
-SHAAAAWN!!!- mondták kórusban. Erre felpattantam és a vészkijárat felé futottam, ez a bejárati ajtóval szemben volt, tehát egy másik utcára nyílott. Teljes erőmből rohantam, ahogy bírtam, aztán észrevettek és utánam rohantak. Legalább öt perce rohantam amikor kezdtem fáradni, kicsit lassítottam, majd gondolkodni kezdtem.
-Ez így nem mehet tovább, be kell mennem valahová ahová nem követhetnek- gondoltam magamban. Aztán egy olyan utcába kerültem ahol se kávézót, se boltot, szóval semmit sem találtam ahová bemehetnék. Mindehol csak emeletes házak voltak, észrevettem hogy az utca végén zsákutca van, így muszáj volt bemennem az egyik épületbe. Megpillantottam egyet aminek ki volt támasztva az ajtaja. Gondolkodás nélkül berohantam, majd lépteket hallottam. Valaki rohant le a lépcsőn, nekem esett, bocsánatot kért, majd én egy semmi gonddal válaszoltam. Levettem a napszemüvegem és kapucnim, majd végigmértem. Gyönyörű volt, a haja szőke és hullámos, elmélyültem tengerkék szemeiben, amiken látszott hogy sírt. Nem mertem rákérdezni miért, hiszen még csak most láttam életemben először, de máris úgy éreztem nem tudnék nélküle élni. A gondolatmenetemből az szakított ki hogy elindult kifelé, megragadtam karját és mondtam hogy ne tegye, erre csak értetlenül nézett rám, majd hallotta a rajongóimat ahogy nevemet kiáltozták. Megfogta kezemet majd bevitt a raktárba. Hallottam amint kisétált valaki, de különösebben nem érdekelt.
-Szóval Shawn?- kérdezte halkan. Nagyon meglepődtem hogy nem ismer. Nem is válaszoltam csak elmosolyodtam.
-Mi az?- kérdezte döbbenten. Erre már válaszoltam:
-Igen, Shawn Mendes- mutatkoztam be neki.
-Ellie Brookeson- mondta mosolyogva.
-Te sírtál?- kérdeztem, de féltem hogy hülyeség volt megkérdezni.
-I-igen- felelte és egy újabb könny csordult ki szemeiből...