Váratlan szerelem

3. fejezet

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy ilyen sokáig nem volt rész, ezen a héten minden úgy alakult hogy nem tudtam írni, de nem tartalak fel titeket, lássuk Shawn és Ellie kalandjait!😘

Ellie szemszöge:
-I-igen- mondtam és egy újabb könny csordult ki szememből
-Mi történt? Mi a baj?- kérdezte, viszont erre nem tudtam mit válaszoljak. Nem mondhatom el neki, egy idegennek...
-E-erről nem szeretnék beszélni- szipogtam, kicsit idegesen.
-Bocsáss meg, nem akartalak megbántani, csak segíteni akartam- mondta lehangoltan
-Semmi baj, majd ha jobban megismerlek talán elmesélem- mondtam, már nyugodt állapotban. Erre egy apró mosoly jelent meg az arcán, a mosolyától elolvadok.

Legalább fél órát beszélgettünk a raktárban, megismertük egymást, ő a legaranyosabb ember a Földön, akit ismerek. Várjunk... mi? El, ezt a gondolatot most verd ki a fejedből! Nem gondolhatsz ilyenekre ott van Zeck. A gondolataimból Shawn szakított ki...
-Szóval, szereted a muffint?- kérdezte
-Igeeeen!!- vágtam rá egyből, mint egy izgatott 5 éves
-Miért?- kíváncsian néztem csillogó barna szemeibe...
-Mert a kedvenc kajám és most eljössz velem a legközelebbi kávézóba, muffinozni és kávézni!- mondta határozottan. Hmmm... Ez most egy randi akar lenni?
-És azt honnan veszed?- kérdeztem kuncogva
-Mert éhes vagyok és nem foglak itthagyni, szóval vagy eljössz vagy viszlek!- mondta már kicsit idegesen
-Ok... ok... megyek, mielőtt még elrabolsz- mondtam egy nagy mosollyal az arcomon. Felhívott valakit, aki elvileg hoz nekünk kocsit, fogalmam sincs minek, mert mehettünk volna gyalog is. Elindultunk kifelé és Shawn mielőtt kilépett volna az épületből, felvette napszemüvegét és kapucniját, majd körbe nézett hogy megbizonyosodjon róla hogy nincs kint senki. Leültünk egy padra és tovább folytattuk beszélgetésünket, amikor megjelent egy fekete, gyönyörű autó. Azt tudni kell rólam hogy mindenhez értek, csak a kocsikhoz nem, szóval ha bárki megkérdezné milyen autó volt, fogalmam sincs mit mondanék, de az biztos hogy nagyon dúrván drága lehetett és látszott rajta hogy új. Tátott szájjal bámultam az érkező járműre, amikor Shawn megfogta a kezemet és fülig érő szájjal elkezdett húzni felé. Beültünk a hátsó ülésre, majd Shawn kiadta hogy hová vigyen minket a sofőr. A kedvenc kávézóm felé tartottunk. Azért imádom mert nagyon csendes, szinte senki sem jár oda, viszont én már legalább 3 éve. Amíg ezen agyaltam odaértünk, bementünk, megrendeltük a muffint és a kávét is.
-Szóval, nem is mondtad mivel foglalkozol, vagy még suliba jársz?- kérdeztem érdeklődve
-Nem járok suliba, örülök hogy kiszabadultam onnan és zenével foglalkozom- mondta kicsit vonakodva
-De jó neked, én még mindig a suliban rohadok... Zenével? Kicsit konkrétabban?- faggattam újból
-Háááát... Dalszövegeket írok, zongorázok, gitározok és éneklek. Neked hogy megy a suli?-kíváncsiskodott
-Egész jól, de neked sokkal jobb lehet, én is inkább énekelnék mint hogy suliba járjak. Na mindegy, egyszer remélem majd énekelsz nekem valamit- mondtam izgatottan
-Persze, majd egyszer biztos- mondta mosolyogva...