Váratlan szerelem

5. fejezet

Sziasztok! Tudom, nagyon rég volt rész, de nem volt ihletem egészen mostanáig, ezt most bepótlom egy extra hosszú résszel. Jó olvasást!😘

Soha nem tudhatjuk, mit jelent valakinek az "otthon" szó. Sokaknak megnyugvást, békét és a szülei iránt érzett szeretetet. De mi van azokkal akik nem így éreznek? Ellie például ezen emberek táborát erősíti. Az apja és nővére iránt érzett gyűlölet az otthonát is megutáltatta vele. Ezért erről a szóról kapásból rávágná a gyűlöletet és a szenvedést. Utál élni és általában csak rossz dolgok történnek vele. Mások elégítik ki rajta a vágyaikat, ezért egész eddigi életében úgy érezte, azért él, hogy várja a halálát. Már rég elfelejtette milyen boldognak lenni, egészen addig a napig amikor megismerte Shawn Mendes-t. Erről akkor még nem tudott...

Ellie szemszöge:
Ismét csörgött a telefonom és már nagyon elegem volt ezért felvettem...
-Szia Ellie, végre felvetted!- zokogta anya
-Anya, mi történt?- sajnálom anyát, hiszen ő mindig támogatott és nem tehetett semmiről.
-Boris...- sírt tovább
-Mi történt vele? Anya!- már nagyon ideges voltam
-Téged keresett és... balesete volt, elütötte egy autó...- nagyon meglepődtem, de nem voltam képes sírni... azért a féregért nem.
-És jól van?- kérdeztem tettetett aggódással
-Meghalt...- életemben nem voltam még olyan boldog... tudom... nem kéne örülnöm ennek, de végre megszabadultam tőle. Én is elkezdtem sírni a boldogságtól, de ezt nem lehetett észlelni a hangomban.
-Most mit fogunk csinálni?- pityeregtem tovább
-Holnap lesz a temetés... utána pedig, fogalmam sincs- nagyon szomorú volt, tudom hogy önző vagyok, de ha tudná mit tett, lehet hogy ő is örülne a halálának.

A temetésre eljött Zeck is, egész végig Hannah-t ölelgette, undorító volt. Shawn-t nem akartam elhívni, mert nemtudtam hogy mondhatnám el neki, hogy meghalt az az ember, akit mindennél jobban utálok. Azt hogy Boris mit tett velem, nem szándékoztam elmondani senkinek, főleg nem anyáéknak. Hannah engem okolt mindenért... azért hogy elmentem, és hogy ezért halt meg az apja, akit én mostantól soha nem fogok a saját apámnak nevezni. Hannah és anya magukba fordultak, én pedig éltem tovább az életem. Végre nem rettegtem.

Eljött a nap amikor Shawnnal találkozom. Már alig vártam. Azt mondta nem kell kiöltöznöm, mert csak kettesben leszünk valahol. Hogy hol azt még mindig nem tudom és már meghalok a kíváncsiságtól. Felvettem egy fekete, szaggatott farmert és egy fehér haspólót, cipőnek pedig egy fehér tornacipőt. Sminkkel nem sokat foglalkoztam. Felraktam egy kis szempillaspirált és rózsaszín szájfényt. Shawn hamarosan írt, hogy menjek le. Köszöntem anyáéknak és már indultam is. Lent megöleltem Shawn-t, majd vidáman beszáltam a fekete sportkocsiba. Shawn mellém ült és egy kendőt vett ki a zsebéből, amit a szememre kötött. Majd a sofőr beindította a járművet. Nagyjából 2 órát utaztunk, ekkor leállt az autó és hallottam, hogy Shawn kiszáll a kocsiból, majd ajtót nyit nekem. Megfogta a kezem és maga után kezdett húzni. Amikor odaértünk, megállított és levette rólam a kendőt. Én tátott szájjal néztem... Egy óriási erdőben voltunk, amiben volt egy rét, tele gyönyörű virágokkal és egy kis tóval. A tó mellett le volt terítve egy pokróc, rajta rengeteg kajával és szép díszítésekkel. Mintha egy álomban lennék. Megragadt a szemem egy gitáron. Nem hallottam még Shawn-t énekelni, ezért nagyon kíváncsi vagyok...
-Úristen, Shawn!- annyira boldog voltam, hogy bekönnyeztem
-Gyere!- húzott magával Shawn...
Leültünk a pokrócra és csak néztük egymást. Elvesztem a gyönyörű szemeiben, aztán ajkaira pillantottam, de gyorsan visszakaptam a tekintetem.
-Mondanom kell valamit- túrt a hajába idegesen
-Mit?- féltem hogy mit fog mondani
-Én... én... nemtudom hol kezdjem, de ígérd meg hogy nem leszel dühös-
-Nyögd már ki!- már tényleg nagyon kíváncsi voltam
-Ígérd meg!- nézett mélyen a szemeimbe
-Ígérem, de mondd már- nevettem el magam idegességemben
-Szóval, nem fogok szépíteni de kérlek ne hagyj el... Én híres... vagyok- mondta komolyan, én pedig furcsán néztem rá...
-Hogy mi?- még mindig össze voltam zavarodva
-Megmutatom...- mondta, majd elővette a telefonját és elkezdett keresni valamit. Felém fordította azt és megláttam őt, ahogy énekel többezer ember előtt és ők énekeltek vele. Lefagytam... Örültem hogy elmondta, csak azt nem értem miért várt ennyit... Tátott szájjal hallgattam a gyönyörű hangját.
-Kérlek mondj valamit!- szólalt meg Shawn
-Miért vártál ennyit hogy elmondd? Én nem tudtam ki vagy... Miért nem mondtad el egyből? Most hülyének érzem magam...- mondtam és még mindig nem dolgoztam fel teljesen
-Mert nem akartam, hogy azt hidd, hogy egy beképzelt popsztár vagyok, óriási egóval. Jó érzés volt, hogy valakivel úgy beszélhetek, hogy nem tud rólam semmit és normálisnak hisz, és nem vagy hülye... nem kell minden egyes sztárt ismerned, csak meglepődtem, hogy te nem az a fajta lány vagy és kerülöd az ilyen dolgokat, különleges vagy- fejezte be, eközben egyre közelebb csúszott hozzám a pokrócon. Amikor ideért, leült és magához húzott, majd ajkaimnak esett. Életemben nem élveztem még valamit ennyire, nem akartam hogy vége legyen, de pár perc után, levegőhiány miatt elváltunk. Aztán, ahogy észhez tértünk és már nem ziháltunk annyira, Shawn megszólalt:
-Lennél a barátnőm, Ellie Brookeson?-
Kérdezte egy levakarhatatlan mosollyal az arcán
-Igen, szeretlek Shawn...- ezt nem akartam kimondani, rögtön el is pirultam és lehajtottam a fejem
-Mit mondtál?- Shawn úgy vigyorgott, mint még soha
-Semmit...- tűrtem el egy tincset a hajamból, a fülem mögé, zavartan. Erre Shawn az állam alá nyúlt, hogy a szemébe nézzek
-Pedig én hallottam, szóval... mit mondtál?- mondta, majd perverz vigyorra húzta a száját
-Szeretlek- súgtam ajkaira, majd megcsókolt
-Én is téged- ez a mondat megmelengette a szívem...

-Shawn, játsz valamit!- néztem rá bociszemekkel, miután befaltuk az összes kaját
-Rendben- mondta, majd az ölébe vette a gitárt
-Mit játszak?- gondolkodott el
-Valamit, ami leírja a mostani érzéseid- mondtam mosolyogva
-Azthiszem ez menni fog- majd rámkacsintott, én erre rögtön elpirultam, ezzel bele is kezdett a számomra ismeretlen dallamba.

"Sunrise with you on my chest
No blinds in the place where I live
Daybreak open your eyes
'Cause this was only ever meant to be for one night
Still, we're changing our minds here
Be yours, be my dear"

Ez volt a dal eleje, ami már is bevésődött a fülembe. Shawn csak énekelt és a szemeimbe nézett, amik már könnyeztek a boldogságtól. Amikor Shawn befejezte, átöleltem, majd megcsókoltam...