Váratlan szerelem

6. fejezet

Sziasztok! Megint nagyon rég volt rész, így ismét egy extra hosszú részt írok nektek. Remélem tetszeni fog...😘

Shawn szemszöge:
Ez volt életem eddigi legszebb napja. Ellie végre a barátnőm lett. Igaz, nem olyan rég ismerjük egymást, de teljesen beleszerettem. Azt hiszem ezt hívják szerelemnek első látásra...
-Shawn, itt vagy?- hadonászott El az arcom előtt.
-Igen, itt vagyok... bocsi csak elgondolkoztam- mosolyogtam rá
-Mégis min gondolkodtál el ennyire?-
-Rajtad- vigyorodtam el, ő pedig elpirult
-Aranyos vagy, amikor zavarba jössz- öleltem meg
-Nem is vagyok zavarban- durcizott
-Rendben- emeltem fel kezeimet védekezően. Mindketten próbáltunk komoly arcot vágni és visszatartani a nevetést, de ez nem sikerült. Amikor már kaptunk levegőt Ellie megszólalt.
-Na jó... szóval, szeretnék mondani valamit-
-Mondd csak-
-Mint tudod, az igazi szüleim meghaltak... örökbefogadtak és ennél a családnál kötöttem ki- mondta elhaló hangon
-Igen?- kezdtem aggódni szomorú arcát látva, ezért átkaroltam
-Az egész családomból csak a mostohaanyám tekint rám igazi családtagként... azaz azthiszem már csak tekintett. Fhú... nagyon nehéz ezt elmesélnem neked... megesküdtem hogy nem mondom el senkinek, de valakinek tudnia kell róla- bekönnyezett
-Mi történt kicsim? Semmi baj, ne sírj-
-Az apám 14 éves korom óta molesztált... sosem engedtem elfajulni a dolgokat... khm... odáig, mert mindig elmenekültem. A hetekben történt az, hogy az apám hazajött és elkezdett... piszkálni és nekem elegem volt, ezért fogtam magam és lefutottam a lépcsőn... ekkor ütköztem beléd. Aztán amikor haza értem a konyhában volt egy cetli Hannahnak, hogy apa engem keres és hogy ne aggódjon. Aztán felmentem a szobájába. Köszönni akartam neki, de amikor beléptem, összetört a szívem. A barátom Zeck, akivel még együtt voltam mikor találkoztunk megcsalt a nővéremmel... láttam őket. Zeck magyarázkodni akart, de a nővérem megállította és azt mondta, hogy végre együtt lehetnek. Ezek után elmentem a legjobb barátnőmhöz Jessiehez, akinek mindent elmondtam, kivéve apát. Aznap nála aludtam. Másnap anya felhívott, hogy apámnak balesete volt miközben engem keresett és meghalt. Amikor a temetésén voltunk, Zeck és Hannah végig ölelkeztek és sírtak... nekem pedig hányingerem volt tőlük. Most Hannah engem okol az egészért, de szerintem anya is, csak jól leplezi. De ha ránézek látom a csalódottságot a szemeiben- nem bírta tovább, sírt... és én csak öleltem és nyugtatgattam. Bár, lehet hogy inkább magamat nyugtattam, próbáltam visszafogni magam és nem most azonnal elmenni a családjához és kinyírni őket.
-Nem érdemelted meg ezeket, egy jólelkű, jószívű és kedves lány vagy. Soha nem kellett volna mindezt átélned- és ekkor bevillant egy ötlet...
-De ha szeretnéd új életet kezdhetsz- ő erre felkapta a fejét. Nem értette miről beszélek.
-Mégis hogyan?- szipogott
-Hozzám költözhetnél...-
-Nem lehet- vágta rá egyből
-Miért nem? Új életet kezdhetnél velem és nem kéne tovább szenvedned. Van elég hely a házamban neked is. És ha már itt tartunk, 18 éves vagy. Anyukád nem gátolhat meg abban hogy hozzám költözz- néztem gyönyörű szemeibe könyörgően
-Még átgondolom- erre a mondatra levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra
-Ha hozzám költözöl boldoggá teszlek, ígérem- csókoltam meg

Ellie szemszöge:
Amikor hazaértem, már késő volt és nagyon kimerült voltam, ezért egyből a fürdőszobába mentem. Amikor ott végeztem és épp a szobám felé tartottam, szembe ütköztem Zeckkel.
-El, nagyon sajnálok mindent ami történt és szakítottam a nővéreddel, nagyon csúnyán összevesztünk. Arra gondoltam... újra kezdhetnénk-
-Ezt most komolyan gondoltad?- röhögtem el magam
-Biztos, hogy nem. Egy ilyen bunkóval mint te, soha többet nem jövök össze. Ja és ha már itt tartunk, elköltözöm, szóval hagyj békén-
-Mi? Mégis hova fogsz költözni?-
-Te kérdezted... a barátomhoz-
-Milyen barátodhoz? Te aztán jó gyorsan tovább léptél, vagy csak hazudsz- röhögött fel
-Én nem vagyok hazug, és most hogy mondod, még a szakításunk előtt ismertem meg, csak tudod én nem fekszem le mindjárt azzal akit megismerek- ezzel otthagytam és bementem a szobámba

Reggel:
Hatkor keltem, hogy el tudjak pakolni.
Felhívtam Shawn-t, hogy döntöttem és hozzáköltözöm. Azt mondta tízre jön értem. Fél tíz volt mire végeztem a legfontosabbak összepakolásával. Negyed óra alatt még megmosakodtam, felvettem egy lazább ruhát és feldobtam egy minimális sminket. Így háromnegyedkor kivittem a cuccaimat a bejárati ajtóhoz és vártam rá. Anya pont ekkor jött be a konyhába...
-Hát te mit csinálsz?- nézett rám értetlenül
-Nem akarok többé a terhetek lenni... elmegyek anya. A barátomhoz költözöm- mondtam ki nagy nehezen
-Nem vagy a terhünkre, és milyen barátod? Újra összejöttetek Zeckkel?-
-Nem, dehogy is. Soha többé nem akarok vele lenni. Shawnnak hívják, és megismertem még a szakítás előtt. Nagyon jó barátok lettünk, de én nem csaltam meg Zecket, nem lettem volna képes rá. De ő megtette, így Shawnnal egymásra találtunk-
-Kicsim... te szerelmes vagy. Csillognak a szemeid ha róla beszélsz. Rendben, elköltözhetsz, egy feltétellel!-
-Na és mi lenne az?-
-Meg kell ismernem-
-Rendben, mindjárt itt van- ránéztem az órára, ami 9:53-at mutatott

Pár perccel később:
Csengettek. Felvettem a kaputelefont és felengedtem.
-Szia kicsim, mehetünk?- puszit nyomott a számra
-Kicsit változott a terv. Anyu meg akar ismerni-
-Rendben-

Bementem a nappaliba anyához, hogy szóljak neki, de Hannah és Zeck is itt volt... szuper
-Ti mit kerestek itt?- kérdeztem
-Látni akartuk az állítólagos barátod, aki nincs itt, szar ügy- röhögtek ki
-Újra összejöttetek?-
-Kibékültünk- vágta rá Hannah
-Hol van a kébzeletbeli barátod?- röhögtek újra, de ekkor két kart éreztem a derekamon
-Végre ideértél- mosolyodtam el és megfordultam, majd megcsókoltam
-Csak levittem a bőröndjeidet, aztán levettem a cipőm- megfogtam a kezét és leültettem a kanapéra. Én mellette foglaltam helyet és ránéztem a többiekre... Anya csak mosolyogva nézett minket, Hannah csorgatta a nyálát és teljesen lesápadt, Zeck pedig gyilkos tekintettel bámulta Shawn-t.
-Shawn Mendes?- szólalt meg Hannah
-Igen- mondta Shawn
-Úristen, Shawn Mendes egy szobában van velem- Hannah teljesen magán kívül volt
-Elhoztad a gitárod?- kérdeztem
-Mint mindig-
-Akkor játsz valamit, légysziiii- néztem rá bociszemekkel
-Jó, mindjárt behozom- mondta és kiment
-Kicsim, ugye tudod hogy álompasid van?- kérdezte anyu
-Igen, tudom anyu. Pont ezért akarok hozzáköltözni-
-Hé, én is itt vagyok- szólalt meg Zeck
-És az kit érdekel?- mondtam, ekkor betoppant Shawn
-Mit játszak?- kérdezte
-Oooooh, mutual kérleeeek- szólalt meg a testvérem
-Ok- mondta és bele is kezdett, egész végig a szemembe nézett
Ezek után sokat beszélgettünk és anya már családtagként tekintett Shawnra. Fél tizenkettőkor indultunk hozzá...