Az utolsó Baratheon [Folytatás]

Part 1.

A nevem Savannah Baratheon. Apám a volt király, Robert Baratheon. Aki meghalt vadászbalesetben.
Miután apám meghalt, szívemben szomurúság lett.
Szeretem apámat. Elég hedonista életmodót élt, de én ettől függetlenül nagyon szerettem.
Apámat a trónon, Báttyám Joffrey követte.
Joffrey nem volt jó király. Gonosz volt és szadista. Engem mondjuk soha nem bántott, de amit a többi emberrel tett, az szörnyű. Egyszer például egy ember érkezett az udvarba, hogy előadjon a királynak egy dalt. Mondanom sem kell, hogy Joffreynak nem tettszett. A dal végén megkérdezte a férfitől:
-Ha választhatnál a kezedet vagy a nyelvedet választanád?
-Egy ember kéz nélkül nem ér semmit. - jött rá a válasz.
-Helyes! - Mondta Joffrey
Majd lovagjaira nézett. - Vágjátok ki nyelvét!
A férfi tiltakozni próbált.., de nem sikerült neki.
-Kérem királyom, kérem.... bocsásson meg nekem..
De hiába. Joffrey csak mosolygott.
És nem ez volt az utolsó ilyen tette.
Jegyesét Sansa Starkot folyamatosan bántotta, és megalázta mások előtt.
Egyszer nagybátyám Tiryon védte meg az ártatlan lányt.
De hála az isteneknek Joffreyt a lila nászon megmérgezték.
Miután Sansa Stark helyett, Margaery Tyrell lett a jegyese, Cersei anyánk úgy gondolta minél hamarabb megkellene tartani a nászt, szövetségesek reményében. Hiszen a Tyrell ház híres volt gazdaságáról.
Ezt a nászt hivták lila násznak.
Joffrey megmérgezését Tyrionra fogták. Mivel Tiryon sokszor megmondta a magáét Joffreynak.
Illetve Joffrey halála előtt jól meg is alázta Tyriont mindenki előtt.
Pohárnokának nevezte ki, majd a bort a fejére öntötte, a poharat ledobta földre, és azt parancsolta Tyrionnak vegye fel és öntse neki újra. De ez még semmi ehhez képest. Tyrion nagybátyámról tudni kell, hogy törpe növésű. Joffrey pedig rengeteget bántotta e testi próblémája miatt.
Ez pedig természetesen Joffrey esküvőjén, a lila nászon sem maradhatott el. Joffrey a nászra más törpe nővésű embereket hivott, és eljátszotatta velük az eddig meghalt királyok és főurak csatáját . Majd megjegyezte Tyrionnak, hogy ő is szívesen beálhat közéjük.
Aztán Joffrey belekortyolt a borába, és rá pár perce elkezdett köhögni. Elöször mindenki azt hitte csak félrenyelt. Csakhogy a köhögése átváltott fulladásra. Nem kapott levegőt,elesett, a szájából hányás jött ki, az orrából pedig vér. A haldokló, ellilult Joffreyhoz pedig odafutott Jamie (a másik nagybátyám, valamint anyám Cersei ikertestvére) és anyám is. Joffrey csak fuldoklott... majd megfulladt... és meghalt.
Anyám sírt és ordibált. Aztán ránézett Tyrionra és annyit mondott:
-Vigyétek el! VIGYÉTEK EL!
Anyám és apja Tywin úgy gondolták csakis Tyrion mérgezhette meg Joffrey. Én személy szerint nem gondoltam volna, hogy Tyrion volt az.
Bár igaz az oka meg lett volna rá, dehát tudtam, hogy ő nem ilyen.
Mindenesetre az én szavam nem stámított. Egy 11 éves kislány szava nem számított.
Tyrion a börtönben várt a halálára.
Csakhogy úgylátszik nem csak én hittem azt hogy Tyrion ártatlan, hanem Jaime is.
Jaime megszöktette Tyriont, sőt még azt is megmondta neki, hogy hol lesz biztonságban.
De ahelyett, hogy Tyrion egyből elmenekült volna, még szerzett magának egy számszeríjjat és meglepte az éppen dolgát végző Tywint. Majd két nyíllal megölte őt.
Na de mégis melyik szörnyeteg az aki megöli a saját apját?
Erre csak annyit tudok felelni, hogy Tyrion helyében én is így cselekedtem volna. Tywin ítélte halálra Tyriont, Joffrey állítólagos megölése miatt.
Tyrion pedig megakarta büntetni Tywint.
Ezután Tyrion sikersen megszökött, és én pedig azóta sem láttam szeretett nagybátyámat.
Anyám őrjöngött miután megtudta, hogy öccse megszökött, sőt még drága apját is megölte az "ördögfióka".
Azonban Bátyám Joffrey helyett új király kellet, így hát Joffrey helyett az új király Másik Báttyám Tommen Baratheon lett.
Tommen kedves fiú volt. Egyátalán nem olyan mint Joffrey.
Joffrey jegyesét, Margaery Tyrellt pedig Tommenhez adták.
Tommen uralkodása jónak bizonyult, kár hogy rövidnek is.
Azt hiszem ez egy nagyon hosszú, és kicsit véres történet lenne a hitről, úgyhogy inkább ugorjunk. A történet vége pedig egy hatalmas robbanás.
Az újdonsült királyné Margaery, és a testvére, a Tyrell ház örököse Loras Tyrell is a templomban voltak jó néhány emberrel, Loras ügyét a "szektásokkal" megbeszélni.
Margaery okos, tanult nő volt.
Feltűnt neki, hogy sem Tommen, sem pedig az anyja Cersei sincs ott.
Margaery tudta, hogy Cersei okkal nincs ott. Jól gondolta.
Margaery pedig bizonyára menekülni próbált, de azt hiszem túl későn.
A templom felrobbant.. igen felrobbant. Hatalmas pusztitás volt.
Cersei pedig csak belekortyolt a borába, és mosolygott.
Mit ne mondjak, Cersei mindig is bosszúálló természetű volt, de ez azért azt hiszem már mindenen túl ment.
Tommen imádta Margearyt, és szó szerint belehalt a halába. Miután látta a felrobbant templomot, kiugrott a szobája ablakán, és meghalt.
Tommen halála után a fő kérdés az volt : ki lesz a következő uralkodó?
Anyám Cersei magának akarta a trónt, de én ezt máshogy gondoltam.
Ki álltam a Palota elé, és elmondtam a beszédemet:
- Királyvár népe!
A nevem Savannah Baratheon! Robert Baratheon utolsó, törvényes, életben maradt gyermeke vagyok. A vastrón jogos örököse. Tudom fiatalnak számítok, a magam 13 évével, s pontosan ezért régenskirálynő lesz anyám Cersei Lannistert, aki majd segíti uralkodásomat. Segítőm pedig nagybátyám Jaime Lannister lesz.

A beszédem befejezése után a nép együtértően tapsolt. Azt nem mondom, hogy örültek neki, hogy én leszek a királynő, de legalább elégedettek voltak

Koronázásom kis ünnepély volt.
Anyám mérges szemekkel nézett rám, ellenben Jaimevel, ő nagyon is büszke volt rám.
Még beszélgetni is tudtam vele a koronázások előtt:
-Savannah! - Szólított meg Jaime, mikor épp a tükör előtt fésülték hajamat.
-Jaime nagybácsi! - mosolyogtam rá.
-Gyönyörű vagy! - mondta Jaime
-Köszönöm
-Beszélhetnénk négy szem közt? - kérdezte komolyan Jaime
-Persze-vágtam rá. Majd kihesegettem a szolgálókat.
-Biztosan készen állsz rá hogy a hétkirályság királynője legyél?
-Nem tudom. Azt hiszem erre nem lehet eléggé készen állni............. De ti majd segitettek nekem... - jött tőlem a bizonytalan válasz.
-Igaz, majd segitünk. Rám pedig tudod hogy mindig számithatsz. Csak kérdezned kell.
-Akkor lehet egy kérdésem. Lehet, hogy hülyeség, de már régóta szeretném megkérdezni..
-Mond csak nyugodtam-mondta Jaime
-Igazak azok a pletykák, hogy Joffrey, Tommen, és Mircella te és Cersei gyermekei?
-Igen, igaz. Ők az én gyermekei. - jött az őszinte válasz Jaimtől.
Megdöbentem. Tehát Joffrey Mircella és Tommen nem is voltak Baratheonok.
-Na és én? - kérdeztem bizonytalanul Jaimet
-Te Baratheon vagy. Te vagy az utolsó Baratheon. A trón egyetlen, jogos örököse.- mondta Jaime
-Na de mégis honnan tudjuk, hogy én Baratheon vagyok? - kérdeztem.
-Gyere. Megmutatom.
Jaime a könyvtárba vezetett. Majd elővett egy hatalmas barna kötésű könyvet. A könyvben az összes ház családfája le volt irva.
Aztán elérkeztünk a baratheonokhoz.
Végig olvastuk a neveket, és a közös az volt bennük, hogy mindegyiknek fekete haja és sötét szemei voltak.
-Dehát az én hajam sem fekete.
-Nem kell hogy fekete legyen, viszont a te szemed is barna. Testi jellemzőket nézve pedig kiköpött Baratheon vagy.
-Akkor Joffreyék nem is Baratheonok, hanem Lannisterek voltak?
-Igen.... de hát félig te is az vagy..
-Köszönöm, hogy őszinte voltál velem Ser Jaime. - háláltam meg nagybátyámnak. Majd átöleltem.
***********************
A koronázás szép volt, és rövid.
Jaime pedig mindvégig mosolygott rám. Jólesett a támogatása.
A ceremónia után, a lakodalmon elmondtam egy kis beszédet.
-Kedves összegűltek!
Sosem gondoltam volna, hogy valaha is a hét királyság királynője leszek, de most mégis itt vagyok. Igaz sok szeretemnek kellett ehez meghalni, amit mondanom sem kell, nagyon nehezen éltem meg. De szerencsés vagyok, a családom mindig támogatott. Próbálok jó, és igazságos királynő lenni, aki csak egyet akar a népe jólétét.
Az összegyűltek tapsoltak. Legfőbbképpen Jaime. Sőt még anyám is tapsolt.
Mindenki mulatozott, még én is. Pedig szerényen élek, és sosem fogyasztom alkoholt, de aznap még egy pohárral én is megittam.
-Büszke vagyok rád. - Szólt egy női hang a hátam mögül. Anyám volt.
-Köszönöm. - válaszoltam.
-Megérdemled a trónt. Csak vigyázz mindenhol ellenségek vannak.
-Tudom, mindig ezt mondod.
-Csak nem akarlak téged is elveszíteni. - Mondta könnyes szemmel, majd megsimogatta az arcom. - Tudod belehalnák ha te is meghalnál.
-Szeretlek anya. - jelentettem ki, és átöleltem.
-Én is kincsem.
Akkor még tényleg úgy gondoltam, hogy anyám félt, de mára rájöttem, hogy minden mondatával csak manipulálni akart engem.