Az utolsó Baratheon [Folytatás]

Part 6

Reggel Jaime kikisért a hajóhoz.
Átöltem, majd elköszöntünk egymástől. Olyan jó volt megölelni. Mindig csak ölelni akartam. Csak őt.
**********************************
- Savannah! - köszöntött anyám.
-Anyám, sajnálom.. hogy.. elsz...
-Semmi baj. - vágott közbe a mondani valómba. - A lényeg, hogy épségben. - mondta, majd átölelt.
(Talán mégsem olyan rossz ember, mint aminek gondoltam)
-Akkor azt hiszem, nekem mennem kell - Mondra Tyrion.
-Viszlát Tyrion! Gyere máskor is. - mondtam.
Amikor már Tyrion is elment, olyan magányosnak éreztem magam.
-Én itt vagyok neked. - mondta Cersei, mntha gondolat olvasó lett volna.
-Akkor nem is haragszol? - kérdeztem.
- Nem. Csak szeretett nagybátyádat akartad látni. Tudod mikor annyi idős voltam, mint te, én is átszöktem Jaimhez, jópárszor........ Csak én szerelemből. De azóta Jaime már rengeteget változott kivülről, belülről.
Ma már inkább olyan mint egy apuka.
Gondoskodó, türelmes, aggódó.... talán az évek teszik, talán nem, de egy biztos, régen ennek a szöges ellentétte volt. - Hallgattam figyelmesen Cersei meséjét.
-Nagyon szeretheted Jaimet. - mondtam.
-Nagyon szerettem. Ma már csak testvérként. Egyébként van egy nagyon jó hirem számodra.
-Mi lenne az? - kérdeztem.
-Emlékszel Euron Greyjoyra? Azt mondta, csak házasság esetén lesz a szövetségesünk. Nos én hozzámegyek Euronhoz.
-Anya... nem kell ezt tenned. - Próbálkoztam tiltakozni.
-Édesem, én ezt akarom. Euron pedig az egyik legjobb szövetséges lenne. Még a héten elhajózik a Vas szigetekről, hogy elismerjük az eljegyzést, és hogy megbeszéljük ezeket e dolgokat.
- Feláldoznád magad értem? - néztem ra hitetlenül.
-Nem csak érted, a népért is.

Nem hittem neki. Biztos vagyok benne, hogy ezzel más célja van. A saját szabadságát sosem áldozná fel, még a gyerekeiért sem.

A napok hosszúak voltak, és lassan mentek. Egyetlen vigaszaim Jaime mindennappos levelei voltak Deresből. Bárcsak ott lennék vele.
-Savannah! - Zavarta meg gondolataimat Cersei.
-Igen! Anyám.
- Megérkezett Euron Greyjoy. Látni akar.
-Engem? Minek? Hozzád jött.
-Ha valaki ilyen sokat utazik ide, akkor már a királynőt is szeretné látni.
Kimentünk a szobámból. Kimentünk a biztonságból. Féltem. Tudtam valami rossz fog történi. Nem akartam. Sírni akartam. Jaimet akartam.
-Euron Greyjoy, bemutatatom Savannah Baratheon Királynő- Mondta anyám, majd Euron meghajolt.
-Szép lány. Mikor lesz a házasság? - Kérdezte Euron egyhangúan.
- Ne sietessd Greyjoy! - Parancsolt rá anyám. - Te és Savannah 1 hónapon belül egybekeltek. - Zárta le anyám.
Megszólalni sem tudtam. Régen viccelődtem ezzel, de sosem gondoltam komolyan. Csak Jaimet szeretem. Ezt a vadbaram Euron Greyjoyt pedig nem.
De nem estem kétségbe. Tudtam Jaime segíteni fog.  Így hát megirtam a helyzetet Jaimenek és vártam a segitségére.
Tulajdonképpen meg is szökhetem volna. Az lett volna a legegyszerűbb.
De a szökés most lehetetlennek bizonyult. Anyám lezárta a kikötőket.
Máshogy meg reménytelen lett volna.
Ha gyalog mennék utonérnének, ha lovón szintén. Úgyhogy csak várni tudtam Jaimere. Várni arra, hogy eljöjön értem, és megmentsen.
A napok teltek, múltak....
Anyám a kezébe vette az esküvő rendezését. A neve kék nász lett.
Legalább a neve szép. Hamár úgyis ez az egész egy kényszerházasság.
-Savannah. - Rohant be a szobámba Cersei. - Jönnöd kell, méretet kell venned rólad, a ruhához.
-Nem érdekel. - mondtam. - HAZUDTÁL NEKEM! A SAJÁT ÉRDEKEDBEN. - Kezdtem el vele ordibálni.
-Ugyanmár, ugye nem gondoltad, hogy majd csak úgy hozzámegyek Euronhoz? - Kérdezte.
-De, pont ezt hittem. Naiv voltam. Te pedig hazudtál nekem.
-Királynő vagy. Kötelességed házasságot kötnöd. És tudod már nincs visszaút.
-Köszönöm az együtérzésed. - Válaszoltam "kissé" szarkasztikusan.
-Később még megköszönöd. És ne félj a nászéjszakától. Felbéreltem neked egy hogyis mondjam..... lotyót... majd ő megmutat néhány dolgot. - mondta.
Őszintén nagyon meglepödtem. De örültem, hogy tanulhatok ezt-azt.
********************************
-Királynő- Jött be az ajtón egy formás, szép fiatal nő.
- Gyere csak beljebb. - Mondtam.
-A nevem Shae. Cersei régenskirálynő küldött magához.
-Igen, igen..... mondta, hogy néhány dolgot mutatsz majd. Akkor azt hiszem kezdjük is el. - mondtam.
-Rendben. - Mondta. - Elöször is vetkőzz le teljesen. Látnom kell mennyire vagy "fejlett".

Nem mondtam semmit. Eljezdtem levetkőzni. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, de tudtam, hogy muszáj ezt tennem.
-Nem rossz. - Nézett végig engem. - Korodnak megfelelően haladsz. Egész kis formás vagy. Az alakod pedig tökéletes. Tudod, hogy kell csinálni? - Kérdezte.
-Nagyjából. - Mondtam bizonytalanul.
-Feküdj háttal az ágyra.
Elfeküdtem. Ő rám. Aztán a hasamra fordultam, majd az ölébe ültem. Közben simogatott. Mindenhol.
-Akkor mára ennyi. - Mondta.
-Rendben. - Egyeztem bele.
Elköszönt, majd elment.
És ez volt minden nap. Napról napra pedig egyre többet tudtam.
Az esküvő előtt két héttel pedig még Jaime is írt nekem. Megígérte, hogy eljön értem, és megment az esküvőről. Én pedig hittem neki.
********************************
AZ ESKÜVŐ NAPJA
Aztán kezdtem kételkedni. Főleg már az esküvő napján. Féltem.
A szolgálólányok felöltöztek a fehér ruhába, fésülték a hajam, majd befonták. Szépnek éreztem magam.
Aztán el kellett indulni a templomba, és út közben még vagy 3 - szor elsirtam magam. Az egyetlen furcsa dolog pedig az volt, hogy egyszer sem láttam Cerset. Az esküvő napján egyszerűen felszivódótt. Bár mondjuk egyátalán nem zavart, ígyhát nem is foglalkoztam vele. A templomba érve is több dolgot furcsáltam. Szinte senki sem volt ott. Csak 5-6 ember, a pap és Euron teljes felszerelkezve. Még az arcát sem láttam a páncélja miatt. Eléléptem, és a pap elkezdte a mondanivalóját.
-Elfogadod e Savannah Baratheont hites feleségedül? - kérdezte a pap.
-Igen. - Jött a válasz.
-És maga? - Nézett rám.
-Igen. - Mondtam bizonytalanul.
-Csókolja meg a mennyasszonyt!
Felhuzta a páncélját. És a páncélban egyátalán nem Euron volt, hanem Jaime. Felémhajolt és megcsókolt.
Életemben elöször csókoloztam.
Imádtam. A legjobb pedig, hogy hozzámentem.
-Gyönyörű vagy! - Mosolygott rám Jaime, miután megcsókolt. - De most mennünk kell. - Mondta, majd felkapott az ölébe.
-Hova? - Kérdeztem félve.
-Ne ijedj meg! - Mondta Jaime, érezve a félelmet a hangomon. - Majd mindent elmondok.
A kikötő felé vettük az irányt. Már vár ránk a hajó.