Az utolsó Baratheon [Folytatás]

Part 8

-Héj.. Álomszuszék ideje felkelni. - Szólított lágy hangon Jaime.
-Nem..... akarok..... nem - Tiltakoztam.
-Pedig lassan megérkezünk Deresbe. Azt hittem szereted Derest.
-Mi van? - Pattantam fel hirtelen.
Jaime csak csodálkozva nézett rám.
-Te sírtál? - Kérdezte
-Mi??? Nem... miért kérded? - Kezdtem el össze vissza hadonázni.
-Vörös a szemed, és könnyes az arcod. - Mondta lágyan,majd letörölte az arcomról a könnycsepeket.
-Rosszat álmodtam.... De Jaime... nem szabad meghalnod......... Érted? Hm? - Kérdeztem kissé őrülten.
-Rendben. Megígérem nem halok meg. - Mondta mosolyogva.
-Látom nem érted. - Forgattam a szemem. - Csak nehagyd hogy más levágja az arcod.
Erre Jaime mosolya hirtelen komolyságra váltott.
-Hogy mi? - Kérdezte értetlenül.
-Arya Stark hazatért? - Kérdeztem, nem törödve az ő kérdésével.
-Igen. - Mondta. - De te ezt honnan tudod?
-Sokat kérdezel. Viszont támadt egy tök jó ötletem. Mi lenne ha elmennénk Viharvégbe? Ráadásul az még pont ott is van a kikötőnél. - Mondtam.
Jaime megint értetlenül nézett rám.
-Nem tudlak követni. - Mondta.
-Helyes. Akkor szólok a kapitánynak, hogy forduljon meg.
-Savannah. Viharvég nagyjából 1 hét hajózás lenne. Deres pedig itt van a közelben. - Vitatkozott Jaime.
-Viharvégbe kell mennünk. Viharvég a Baratheonok székhelye. És én Baratheon vagyok.
-De miért akarsz odamenni?
-Bízz bennem, Jaime.... kérlek.
-Rendben. De csak most. - Mondta kissé szomorúan.
-Legalább addig is lesz időnk megbeszélni, hogy mit csináltatok Cerseivel és Euronnal.
-Tessék. - Kérdezte Jaime.
-Hallgatlak. Ezt az egész megszökést, hogy is csináltátok.
-Börtönben vannak. Királyvár börtönében.
-Hogyan sikerült börtönbe zárni őket? - Kérdeztem izgatottan.
-Sokat kérdezel. - Utánzott engem Jaime,majd felment szólni a kapitánynak, hogy forduljunk meg, és menjünk Viharvégbe. Mit ne mondjak a kapitány sem örült neki.
-Az túl messze van. - Mormogta magában, de ellenkezni nem mert.
Jaimeval visszamentünk a hajóban kialakitott kis szobába.
-Tudod... - Kezdtem el. - Az álmomban meghaltál...... te is.... Euron is.... Cersei is..... - Kezdtem el mesélni. Jaime pedig csak csöndben figyelt.
-Arya Stark megölt titeket, és lavágta az arcotokat. Igy bármikor olyan tud lenni mint ti.... csak fel kell vennie az arcotokat.
-Ez csak egy álom. - Mondta Jaime.
-Valószerűnek tűnt.
-De nem az.
Erre csak megrántottam a vállám.
Pár percig néma csönd lett. Majd újra nekikezdtem.
-Meg tudod azon is gondolkodtam, hogy Viharvéget jelölöm ki Westeros Fővárosának.
-Nem tehetsz ilyet. Nem lehet egyik pillanatról a másikra más a főváros. - Ellenkezett Jaime.
-Én vagyok a királynő, Ser Jaime. Azt csinálok amit akarok.
-Én pedig a férjed vagyok.
-És? Talán a férfi magasabbrendű mint a nő?
-Nem igy gondoltam..... csak úgy, hogy mielőtt kitalálsz valamit egyezkedhetnél velem is.
-Jó. Tessék elmondtam. És ez lesz. - Álltam ki magamért.

Az út további részén csend volt. De tényleg. 1 héten kersztül alig szólt hozzám. Valószínűleg azért mert megsértettem. Azóta kicsit megbántam, hogy úgy beszéltem vele, de kikell álnom magamaért is.
**********************************
-Viharvég csodálatos! - Mondtam, miután megjöttünk.
-Valóban az. - Egyezett bele Jaime.
-Megbántotalak? - kérdeztem
-Nem. - Válaszolta Jaime, majd elindult a várhoz.
A vár nagy volt, nagyjából akkora Deresben. Egy igazi Erőd volt.
Elöször Jaime és én  külön szobát kaptunk, de én intézkedtem ez ügyben:
-Savannah Királynő, akkor ez a maga szobája. - Utasított be Bronn a szobába.
-A mi szobánk. - Néztem Jaimere.
-Talán...
-Semmi talán.-Vágtam a szavába.
Jaime erre nem szólt semmit. Bement a szobába, és elkezdett pakolni.

Hamarosan elérkezett az éjszaka.
És ezzel együtt az alvás.
Jaime épp az ablakon nézett ki, én pedig ott álltam mögötte.
-Segítesz kigombolni a ruhám? - kérdeztem huncutul.
Jaime hátrafordult,és inkább nézett rám úgy mint egy aggódó apuka,mintsem egy férj.
-Nem kell ezt tenned. - Mondta, összeráncolt homlokkal. - Nem kell. - A hangja pedig lágy volt és nyugodt, mint mindig.
-De igen. A házasság csak igy érvényesül.
-Ez nem igaz. Csak igy tartják. De a házasságunk már igy is érvényes. Mellesleg..... nem akarok olyat rád erőltetni amit nem akarsz. - Nézett rám le Jaime. (Érdekességnek, Jaime  magas volt, és pedig kicsit sem. Jaime nagyjából 6 láb magas volt, kicsit több. (187cm) Én pedig nagyjából 5 láb. (156cm) 1 láb~ 30 cm.)
-De én akarom.
-Túl ártatlan vagy. - Mosolygott rám. - Nem tudnám megtenni.
-És ha szépen kérem?
-Savannah...... - Sóhajtott Jaime. - A nagybácsid vagyok.
-Nem számit.Jaime mostmár házastársak vagyunk.
-Akkor sem. - Tiltakozott Jaime.
Nagyon csalódott lettem, de elhatároztam, hogy nem tágítotok a tervem mellől.
-Talán nem is szeretsz? - Kérdeztem
-De igen. Pont ezért nem tennék ilyet veled soha.
-Pedig ez lenne a kötelességed....
Jaimen látszott, hogy ezen kicsit feldühödött.
-Tudod mit. - Fogta meg a kezem erősen. - Akkor legyen az amit akarsz.
Felemelt és rárakott az ágyra. Közelebb hajolt hozzám és megcsokólt. Én elkezdtem vetkőzni, de ő megállitott.
-Ne sietesd. - Szólt rám.
Majd tovább csókolgatott. Szépen lassan haladva.