Az utolsó Baratheon [Folytatás]

Part 4

***********************************
Lassan 1 hete, hogy Jaime elindult Deresbe. Nekem pedig nem volt eddig egy olyan napom sem, hogy ne sírjak miatta. Végtelenül hiányzott.
A legnagyobb baj pedig az volt,hogy eddig mindent csak Jaimevel beszéltem, és ezeket vagy Cerseivel beszélem meg, vagy senkivel. Olyan tanácstalannak érzem magam.
-Savannah. - jött be a szobámba Cersei.
-Anyám. - szóltam halkan
-Látszik rajtad, hogy szomorú vagy.
-Jaime már vagy 1 hete elment, és még mindig nem kaptam tőle levelet.
-Ne félj gyermekem biztos ir majd neked. - szólt gyengéd hangon, és átölelt.
**********************************
Másnap már alig birtam magammal, és még hajnalban megnéztem, hogy jön holló Deresből. És jött. Csakhogy az a holló anyámhoz ment. Cersei elvette a levelet. Beleolvasott.
-Jaime... Jaime... butus Jaime,.. - mondta halkan, majd széttépte a levelet.
Az a kis álnok-gondoltam magamban.
Tudtam, hogy valamit tennem kell.
Ekkor az eszembe jutott valami.
Valami ravasz, sunyi, és ha ügyes vagyok akkor sikerülhet is.
Csak megkellet találnom rá a megfelelő embert.
Megtaláltam.
-Bronn. - szóltam az éppen hajóra szálni készülő zsoldos katonának.
-Felség. - Hajtott fejett Bronn. - Miben lehetek szolgálatára. - vigyorgott.
-Ismeri nagybátyámat Jaime Lannistert igaz? - kérdeztem.
-Ó igen, ismerem. - vigyorodott el a férfi mégegyszer.
-Na ő most Deresben van, el kéne odamennie hozzá, és átadni ezt az üzenetet. - Mutattam a markómban lévő kis levélkére.
-Hát, tudja az nem csak úgy van hogy el megyek ide oda, Deres meg elég messze is van. - jött a válasz a férfitől.
-Bronn. Itt a pénze. - a markába nyomtam egy zsák aranyat. - Ott a hajója. - Mutattam a legszebb hajóra a kikötőben. - Ez pedig a legénysége, csak úgy megjegyzem, figyelik minden lépését. - mutattam 20 emberre.
-Igenis királynő. Tehát a feladatom....
-A feladata megkeresni Jaime Lannistert, és odaadni neki ezt a levelet. Kap rá 2 hetet.
-2 hét? - nem valami sok. - jegyezte meg Bronn.
-Elég annyi. - zártam le.
Bronn elválalta a feladatot, és elindult Deresbe.
Én pedig megpróbáltam levelet iratni, de mivel minden ilyet anyám kezel, így erre semmi lehetőségem sem volt.
Csak abban reménykedtem Bronn teljesíti a feladatát.
Aztán eltelt az a 2 hét. Nagyon ideges voltam, és egyre többet sirtam. Őszintén szólva nem hittem a 7 istenben, de aznak imádkoztam az Anyához, ami a kegyelmet és a békét jelképezi. Aztán eltelt még 1 hét, és úgy gondoltam minden elveszett.
Azntán azon az estén megjött a hajó, a hajó amit elküldtem Deresbe. A hajón pedig ott volt Bronn és mind a 20 ember. Bronn csalódottnak látszott.
Leszáltt a hajóról, és én szó szerint letámadtam.
-Hogy van Jaime?
-Él. - mondta halkan Bronn
-Mi történt? - kérdeztem addigra már sírva.
-Azt mondta, még marad Deresben, és ha idejét látja hazajön. Ezt a levelet pedig neked küldte. - nyomta a kis levelet a kezembe Bronn,majd elment.
A levélben azt irja láttak a másokat,és úgy érzi itt kell maradnia. Havas jonnal tárgyal a másokról, és lehet sosem tér vissza.
Nagyon mérges lettem. Elkezdtem rúgni, orditani, sírni, ütőttem a köveket, egészen addig mig véres nem lett a kezem. Majd megláttam anyám, láttam, hogy figyel. Elszégyeltem magam. Odajött hozzám, és lenézően rámnézett.
-Mi történt? - állt érthetetlenül a látszat előtt.
-Jaime levele. - mondtam szipogva, és odaadtam a levelet neki.
- Gyermekem... látod ezért nem szabad megbiznod soha senkiben sem, Jaime egy kis áruló. Úgy gondolja ha ott marad Deresben, akkor az állítolagos holtak eltűnnek. De te okos vagy, tudod hogy ezek csak mesék.
-De azt mondta látta..... talán........hazudott?-kérdeztem
-A bolond ember sok mindent lát. Jaime bácsikád pedig kezdett kicsit megbolondulni.
-Azt hittem szereted őt, hiszen ti egy család voltatok..... Tudod te, Jaime, Joffrey, Mircella,Tommen.

Anyám elsápadt.
-Tudok mindenről. Rólad és Jaimeről. Még a koronázás előtt Jaime mindent elmondott. De engem nem zavar. - ráztam meg a fejem.
Anyám most elvörösödött. Talán kellemetlen témát érintettem. De hát ő feküdt le a saját ikertestvérével.
-Azt hiszem későre le jár. Ideje lefeküdnöd. - Törte meg a pár percig tartó kínos csendet.
-Igenis anyám. - feleltem udvariasan.
Látam az anyámon, hogy erre nem tud mit mondani, talán így lehet manipulálni?
Ilyesfajta gondolatok mentek végig a fejemben, mig azon gondolkodtam hogy hogy kéne megszöknöm.
El akartam menni Deresbe. Elmenni szeretett nagybácsimhoz Jaimehez.
Aztán lefeküdtem aludni, ugyanis a megszökésem lehetetlennek bizonyult.
**********************************
Másnap egy idegen hajó kötött ki a kikötőben. Reméltem, hogy Jaime van rajta, de tévednem kellett.
Helyette valami jobb dolog volt rajta, Tyrion. Tyrion látogató jött, pont jókor.
-Nagybácsim,Tyrion. Örülök, hogy látlak. - üdvözöltem.
-Én is örülök neked drága unokahúgom.
Egésznap beszélgettünk, és felidéztük a régi szép időket. Milyen szép is egy nap volt. De rá kellett térnem a lényegre.
-El kell vinned Deresbe. - szakítottam félbe Tyrion egyik mulatságos kis történetét.
-Tessék? - kérdezett vissza.
-Jaime Deresben van nagyjából 1 hónapja. Elakarok hozzá menni.
-Havas Jonnal tárgyalnak. Nincsen semmi baja.
-Tyrion kérlek. Látni akrom. Jaime olyan mintha az apám lenne.
Egyre csak könyögtem Tyrionnak.
Aki végül beleegyezett.
Felmentünk a szobámba, és elkezdtünk pakolászni.
-Na és addig ki lesz a királynő? - kérdezte Tyrion.
-Gondolom anyám. - Feleltem. - Tudod az elején még érdekelt is ez az egész, de mára már egyátalán nem.
-Nem is hagysz valami levelet neki.? - kérdezte.
-Nem. Akkor utánnunk jönne. Legyen inkább meglepetés. - mosolyodtam el.
-Ha elmész, és anyád lesz a királynő, akkor te már nem lehetsz az. A trónt nem lehet csak úgy visszavenni. - mondta komolyan Tyrion.
-Nem érdekel a trón. Csak Jaimet akarom látni.

Ebbe Tyrion is beleegyezett,és éjszaka kiszöktünk a palotából, és elindultunk Deresbe.