PornoStar

4. rész

Uruha

Nyúzottan ébredek- már egy hete–, sőt meggyötörten, pedig nem mondhatom, hogy rosszat álmodtam. Jó volt, nagyon is, és élvezetes, meg... farok felállító – akad meg szemem boxeremen, amin tisztán látszik a dudorodó reggeli merevedésem. A kellemetlen az egészben az, hogy a tegnapi fazonnal műveltem álmomban azt a sok huncutságot, akinek megjegyzem, elfelejtettem a nevét. Szar ügy – túrok a hajamba egy mély levegővétel közepette, és erősen koncentrálva gondolkodni kezdek. Reita! Az. Mindegy, úgysem látom többet. Az igazi nevemet kellett volna megmondanom, mert azzal nem talál meg az interneten! Nem ez lenne az első alkalom, hogy valaki úgy deríti ki, hogy kis is vagyok. Bár nem nézem ki belőle... Egyáltalán miért is érdekel, hogy találkozom-e vele még? –ülök fel mérgesen szusszanva. Nem érdekel, nem törődök vele, szarok rá, és megyek fogat mosni, zuhanyozni és......megkönnyebbülni.

A munkahelyemen Yoshiko – a sminkesem –első mondata köszönés helyett az, hogy szörnyen nézek ki. Nem javít a hangulatomon vele sokat – sőt semennyit sem -, de szó nélkül ülök be a székbe, és tűröm, hogy össze-vissza púderezzen. Szeretem, ha szépen vagyok kifestve, de most még ahhoz sincs kedvem, hogy gyönyörködjek magamban. Aoi erre azt mondja, hogy szerelmi bánat. Meg az apjafasza. Fél nap alatt nem leszek szerelmes, főleg nem egy olyanféle bunkóba, mint ez a Reita – bújok bele a combvillanós ruhámba. Fotózás lesz – sóhajtok fel kicsit jobb kedvvel. Uruha ismét megmutathatja, mennyire jó pasi! Bár már így is sokan tudják, viszont nem árt fényezni néha magamat. Najó, sokszor – állok be apró mosollyal a kamera elé, mire rögtön le is kapnak. De szeretem a vakufényét!

Baba tőrlökendővel törölgetem az arcomat, mert kicsit megizzadtam a reflektorok fényétől. Jó meló volt, legalább kicsit elterelődött a figyelmem arról a fickóról. Mire most épp visszatértek a gondolataim – csapom magam fejbe, mire mindenki felém pillant, én meg teljesen belepirulok a kellemetlen helyzetbe. Ne nézzetek már – morgom magamban, tarkómat vakargatva. Kénytelen vagyok kisurranni innen – indulok el az ajtó felé pillantások kereszttüzében. Megkönnyebbülve lépek ki rajta a folyosóra. Még fel is sóhajtok. Most már véglegesen eldöntötték magukban, hogy Uruha megőrült. Mindegy – indulok el a lépcső felé, hogy lemenjek venni magamnak egy teát az automatából. Halkan dudorászva az I'm sexy and I know it-et fordulok le, de hirtelen valami erősen nekem csapódik, a seggem pedig megismerkedik a járólappal. Mi a franc, ez ki volt?

- Hé, nem tudsz vigyázni? – csúszik ki számon azonnal, ahogy fájdalom nyilall az alsó fertályamba. Folyton az szenved balesetet, és folyton miatta...

- Újra beléd botlottam, cicus – nézek farkasszemet az orrkendőssel, aki amint észreveszi, hogy velem hozta ismét össze a sors, vigyor szalad az arcára. Ez komoly? Mit keres itt? Tágra nyílt szemekkel, gondolkodás nélkül fogadom el a felém nyújtott jobbját. Na nem... Nem leszek vele kedves! Nem lehetek az, mert akkor azt hinné, hogy bírom...

- Már megint te jöttél nekem – vágom csípőre kezeim, mire hátrahőköl, majd egészen furcsa tekintettel végigmér, de leginkább a nyakamat vizslatja. Talán ki van szívva? Kétlem.

- Miért nem hordod? – terem egyszer csak arca az enyém előtt. Ez meg miről beszél? – bámulok szemeibe értetlenül.

- Mit?

- A nyakláncot!

- Tessék? – pislogok kettőhatalmasat. Lassan hátrébb megy.

- Amit küldtem. Nem érkezett meg, vagy mi? Pedig biztos vagyok benne, hogy jó helyre küldtem....- kezdi el dörzsölgetni állát, ahogy monológja végére inkább csak maga elé beszél. Most ezt értenem kéne?