Uruha
Furán nézett először. A fejét is fogta, de nem haragudott, viszont megjegyezte, hogyha kiderülne, hogy férfi vagyok, nem tudja, ilyen csúnya hazugságot hogyan magyarázna ki.
Igazából tényleg csúnya hazugság, de miért is derülne ki? Én valószínűleg többet nem jövök ide - sóhajtok fel már a vacsora és a cuccaink összepakolása után. Mostmár csak az a hosszú út vár ránk, aminek a felét, úgy döntöttem, átalszom.
Reitánál rögtön valami kényelmes melegítőbe meg egy pólóba bújok, felveszem az itt hagyott cipőm, aztán letotyogok hozzá.
- Akkor én megyek is.
- He? - pislog rám a kanapéján elterülve.
- Mondom megyek - röhögök fel álmos ábrázatán.
- Máris? - pattan fel hirtelen. - Este van.
- Lehet, de esküszöm, hiányzik Aoi - rázom meg fejem, miután ezt kimondom. Álmos lehetek. - Úgyis találkozunk a héten is.
- Ja... Tényleg - gondolkodik el. - Köszi.
- Mit? - nézem, ahogy közelebb lépked. Egyenes háttal, büszkén... Igen, ez Akira.
- Hát a segítséget - mosolyodik el és így, az orrkendője nélkül nagyon aranyos. - Nem tudtam, kit kértem volna meg, ha téged nem ismerlek.
- Ugyan... - legyintek és reflexből hátrébb lépek.
- Ne vigyelek haza?
- Nem kell, köszi. Jó lesz kicsit sétálni.
- Rendben - indulunk az ajtóhoz, amit kinyit előttem.
- Nem vagyok már nő - nyugtázom felhúzott szemöldökkel.
- A kedvesség nem árt - válaszol egykedvűen, pedig én valami csípős megjegyzésre számítottam.
Igazán megváltozott a hétvégén - lépek ki az ajtón, megigazítva a vállamon a táskát. Szerencse, hogy erre nem látják majd sokan azt, milyen hülyén vagyok felöltözve.
Hazaérve Aoi rögtön letámad, sőt, úgy rám veti magát, hogy hátraesünk. Valószínűleg unatkozott, és csak gyorskaján élt - veregetem meg vállát, nem foglalkozva az enyémbe nyilalló fájdalommal.
Kénytelen vagyok mindent a legapróbb részletekig elmesélni neki. Anélkül, hogy tekintettel lenne a fáradtságomra, követ a szobamba és faggat.
~*~
Másnap délig ágyban vagyok és átgondolom a Reitával való kapcsolatomat. Fogalmam sincs, mi van köztünk, de lesz időm átgondolni, hiszen fél évig vele kell dolgoznom ezen a kisfilmen. De legalább szexelnem nem kell vele - mosolyodom el kicsit keserűen.
Meglátom, hogyan viselkedik majd velem, és ha megfelel, talán meg engem hogy az ágyába vigyen. A saját ágyába - nem mint a filmeken.
Reita.
A modellkarrierem egyre jobb és jobb. Persze apa még mindig nincs oda ezért. Megint felhívott, mikor kiadták a képeket. Nem érti meg, hogy én nem tudok egy székben ülni mint ő egész nap. Öltönyben. Az nem én vagyok.
- Apa, megmondtam, hogy nem leszek vezérigazgató.
- Akira...
- Jaj ne, ezt ne. Reita vagyok, rendben? Akira a ti icikepicike fiatok. Felnőttem, saját életem van. Szeretném azt élni, nem pedig azt, amit te elterveztél nekem. Nincs kedvem a céghez. Takerunak lenne. Hajrá.
- Takeru még gyerek - csattan fel a telefonban, mire elveszem a fülemtől. - És tudod mi a hagyomány, az elsőszülött fiú örökli meg, az pedig te vagy - teszi le a telefont.
Az pedig te vagy - cseng a fülemben ez a mondat. Istenem, de nem bírom. És még ott van az a film is. Tuti, hogy bekerül az újságba, hogy a híres Suzuki Akira pornófilmben szerepelt, méghozzá egy férfi társaságában. Így biztos hogy a szülők is megtudják, ami nem hiányzik nekem. Na, apám abból csinálna nagy ügyet. Főleg hogy úgy tudták, Uruha nő... Amikor kijöttek Rukival a közös képek, akkor is kaptam a fejemre. Hogy merészelek ilyen képeket egy pasival csinálni, és még sorolhatnám. Soha nem fogják ezt elfogadni. Még középiskolában volt egy csajom, ott jöttem rá, hogy nekem a fiúk jönnek be inkább. Takeru meg remélem nem kotyogja el a dolgot. Mondjuk megfenyegettem, hogy elmondom nekik az idősebb pasit. Elhúzott szájjal megyek be abba a terembe, ahol Ruruval lesz a forgatás.
Az egészhez nincsen kedvem. Modell vagyok még mindig. Rurut nem nézem le miatta, de remélem, ha összejövünk, akkor sikerül mondjuk a modellkedés irányába terelni. Ne csinálja többet ezt.
Leülök Ruru mellé, aki elmosolyodik.
- Nyugi, csak megbeszélés lesz! - néz rám mosolyogva - Csak nem izgul a nagy Seme sama?
- Nem szoktam kamerák előtt dugni - lehelem –A képek más tészta, de hogy film...
- Csak nem zavarban vagy? - neveti el magát. Köszönöm, ez nagyon jól esett a férfiasságomnak. Bekell vallanom magamnak, hogy de! És ez Uruhának köszönhető.
Kitalálták, hogy próbáljunk egy kicsit. Most mind a ketten meztelenül fekszünk az ágyban - Ruru alattam. Hülyén érzem magam, nagyon is. Ez így nem jó.
- Nekem ez nem megy - gurolok le róla, majd gyorsan belebújok a cuccaimba és rohanok ki a fürdőbe, ahol a fal mellett lecsúszom. Nem tudom, mi van velem. Régen odalettem volna egy ilyenért, de most nem megy.
- Reita - guggol le elém Ruru. Rajta csak egy köntös van.
- Nem megy ez nekem, sajnálom... Nem tudom, mivan velem, de nem megy. Keress mást, ha ennyire fontos a film, én nem vállalom. - Állok fel.
- Akkor nem lesz film. Ha veled nem, akkor mással se lesz - ad egy puszit arcomra majd megy vissza, gondolom átöltözni. Én meg csak pislogok.
- Reita - talál be a menedzserem. - Mi az, hogy nem folytatod? Oda a karriered.
- Nem emiatt lesz karrierem, hanem a modellkedés miatt. - hagyom ott. Összeszedem a cuccaim és már itt se vagyok.
Este Ruru jelenik meg.
- Kiléptem - jelenti ki.
- Most tényleg? - nézek rá nagy szemekkel. Csak bólint. - De most nincs munkám...- gondolkodik el hangosan. - Nem értek máshoz.
- Jössz hozzánk modellnek! Úgyis kellenek az újak.
- tényleg? –Miért, mit hitt? Nem fogom ott hagyni, hiszen modellnek is tehetséges, nagyon is.
- Igen, tényleg! Amúgy se akartam, hogy ott maradj sokáig. - ölelem magamhoz, ő pedig bújik.
YOU ARE READING
PornoStar
FanfictionReita Japán egyik leghíresebb modellje, akit bármelyik férfi megkaphat egy kis szórakozásra... egészen addig, amíg be nem sétál modellünk életébe a nagy Ő. De vajon ki lesz ez a nagy Ő? Végig zökkenőmentes lesz a kapcsolatuk?