PornoStar

9. rész

Uruha pov

Miután Reita hazament, elgondolkodtam, és rájöttem, nagyon nagy hülyeséget csináltam azzal, hogy elvállaltam a kérését. Jó, lehet, behajtom még rajta, de egy hétvégét vele? Bár a szülei is ott lesznek, ki tudja, mi fog történni. Csak adom alá a lovat... Ráadásul mi az, hogy csajos kinézetem van? – ácsorgok a tükör előtt egy szál boxerben, vizes, arcomhoz tapadt hajjal. A magam módján igenis jó testem van, és a szám is nagyon szép, még ha tényleg nőiessé teszi is az arcom. A hajamból talán egy kicsit vágatnom kellene, és festeni sem ártana.

Az utóbbit a csodás kiruccanás előtt még meg is ejtem...

*~*

Frissen és üdén, frissen festett hajjal érkezem Reitához. Tök jó. Már azt is tudom, hol lakik. Velem ellentétben neki saját, nagy háza van, ami nagyon jól néz ki, de úgy hiszem egyedül egy ekkora otthonban unalmas... - nézek körbe feltűnően, miután beenged.

Miután meglátom, milyen szerkót vett nekem, rinyálok egy sort, és fújtatva vonulok el felvenni. Ha ennek vége, nagyon nagy árat fog ezért fizetni, esküszöm. Csak még ki kell találnom, hogy hogyan. Ahogy felveszem a ruhát, rájövök, hogy nagyon passzol a testemre. Jó a szemmértéke – fordulok körbe az egész alakos tükör előtt. Előveszem a neszesszerem – Aoi szerint egy férfi ilyet nem hord magával, de most éppen nő vagyok -, és igyekszem nőies sminket feltenni az arcomra. Még szájfényt is rakok, ami fogalmam sincs, hogyan került a szütyőmbe, de a lényeg az, hogy a végeredmény szerintem észveszejtő. Ha egy másik férfi lennék, valószínűleg magamra izgulnék. Felveszem a magasított talpú szandált, aztán kilépek a mosdóból. Elgondolkodni sem tudok, hogy a nővérem hogyan tud menni egy ilyenben, amikor meglátom Reitát. Nagyon helyes...

- Mehetünk? – kapom fel az utazótáskám, ami nehezebb lett mint volt. Gondolom telepakolta csajos göncökkel. Inkább nem teszek megjegyzést.

- Mehetünk.

Előre enged, kinyitja nekem a kocsiajtót, én pedig a szerepemet gyakorolva hagyom neki, hogy védtelen lánykaként kezeljen. Az út során, ami nekem elég hosszú, nem esik köztünk több két szónál. Csak annyi, hogy „Alszol?", én pedig válaszolok, hogy nem. Pedig már majdnem elszundítottam. ..

*~*

Hatalmasat nyelek, amikor megérkezünk. Te jó ég, ez hatalmas...

- Hmm, te itt nőttél fel? Ez szinte egy palota – pislogok tátott szájjal. És tényleg alighanem olyan. Óriási rózsáskert, macskaköves kocsibejáró, díszes kapu, élő sövény, márvány szökőkút, és eddig ez csak a gyönyörű udvar. A ház kívül fehér, belül gondolom nem, és...leírhatatlanul nagy és csodaszép. Lehetetlen, hogy ne érezzem jól magam itt!

Félve állok Reita mellett. Egy pillanatra megszorítom a kezét, amivel az enyémet fogja, amikor nyílik az ajtó. Magas, frakkos figura áll előttünk, mire szemöldököm az égbe szalad. Ez a faterja? – horkannék fel, de egy nő olyat nem csinál. Ahogy belépünk, Reitára rögtön rátapad egy hölgy, vagy... nő? Nagyon fiatalos az arca, komolyan ő lenne az anyja? – Ledermedve állok, aztán tekintetem a közeledő férfi alakra biggyesztem. Szigorú tekintet, mogorva tartás...

- Szia, apa. Ő lenne itt Uruha. Tekintélyt parancsoló alakja előtt azonnal meghajolok, de ő alig dől meg előttem, és a lenéző tekintete arra utal, hogy nem azért mert szegény párának reumás a háta... Azt hiszem, nem kedvelem az „apósomat"...